Válasz Fürjes Balázsnak

„Válasz Fürjes Balázsnak , a Miniszterelnökség államtitkárának a szabadságjogok védelmében

Tisztelt államtitkár Úr!

Tegnap megjelent nyílt levelében arra kér, hogy fontoljam meg »a vélemény- és szólásszabadságot, a sajtó szabadságát korlátozó« álláspontom felülvizsgálatát, valamint kövessem meg »a sérelmet szenvedett nézőket, olvasókat, szerkesztőségeket, újságírókat«.

A »vélemény- és szólásszabadság korlátozásának« vádját őszintén szólva egyáltalán nem értem: senkit nem akadályoztam meg véleményének artikulásában, erre nem is lett volna lehetőségem.

A sajtó szabadságát pedig – az Ön állításával szemben – éppen hogy megvédeni igyekeztem.

És most ugyanerre biztatom Önt is.

A kormánypárti nyilvánosságban különösen elterjedt nézet, hogy minden sajtótermék valamelyik politikai erőhöz tartozik, valójában mindegyik a politikai küzdelem eszköze. Akadnak jobbak és rosszabbak, de ténylegesen független egy sem.

Ez a hamis, megtévesztő és éppen a sajtószabadságot aláásó rendkívül káros narratíva a gyökere annak a tévedésnek, amely alapján Ön a sajtó és így a nézők, olvasók megsértését látja akkor, amikor úgy döntök, hogy pártpropagandistáknak és főleg szennymédiának nem nyilatkozom.

A határ ugyanis nem a különböző világnézetű orgánumok, hanem a sajtó és az agitprop-eszközök között van.

Az MTVA helyett közszolgálati tevékenységet is folytató, leginkább talán liberálisnak mondható Telex vagy 444, a jobboldali Magyar Hang vagy Válasz Online, a progresszív baloldali Partizán vagy Mérce, az óvatosan kiegyensúlyozott RTL Klub, a HVG, a 24.hu, a Magyar Narancs és más lapok, oldalak is mind a szabad sajtó képviselői.

Nézze meg, hogy hogyan számolnak be ellenzéki politikusok, pártok hibáiról, gyengeségeiről.

Egyikkel sem értek egyet minden kérdésben, ők végképp nem egymással, de ez nem változtat a státuszukon és így a viszonyunkon sem: ha kérdeznek, akkor válaszolok, ami választott vezetőként munkaköri kötelességem is.

A szabad sajtó lehetőségei 2010 óta drámaian szűkülnek, a független oldalak, szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, de ma még azért léteznek.

Ezzel szemben folyamatosan növekszik azoknak a felületeknek a száma, amelyeket közvetlenül Rogán Antal propagandaminisztériumából szerkesztenek.

Mind a ketten tudjuk, hogy tényleg közvetlenül, hogy tényleg megírják helyettük a náluk megjelenő mondatokat, hogy szó szerint lediktálják nekik a kérdéseket, amiket adott esetben Önnek vagy nekem kell feltenniük.

Ők nem újságírók, a munkájuk eredménye nem sajtó.

A szabad sajtót szétverő propagandaoldalak minősített esetei a szennyoldalak.

Ezek jellemzője, hogy elsődleges tevékenységük az egyszerű uszítás.

Xenofób, rasszista vagy rasszizmusba hajló agitáció mellett, minden alapot nélkülöző hazugságok terjesztésével vesznek részt poltikai lejáratókampányokban.

A vesztes rágalmazási perek miatt kifizetendő büntetéseket előre kalkulálják a költségvetésükben és az így keletkező pénzügyi veszteségeket célzott állami hirdetések és más rejtett állami támogatások, tehát valamennyiünk adóforintjai fedezik.

Az ötvenhatosokat meggyalázó névbitorlással Pesti Srácoknak nevezett oldal a szennymédia iskolapéldája.

Olyan iskolapélda, amely jóideje minden évben második az elveszített helyreigazítási pereket tekintve, csak az Origo előzi meg őket.

Nem beszélve az elveszített személyiségi jogi, rágalmazási, becsületsértési ügyekről

Abból kiindulva, hogy Önt másokhoz hasonlóan én is mértéktartó politikusnak ismerhettem meg, kifejezetten meglep, hogy éppen a szennymédia védelmében emel szót, és azt kell feltételeznem, hogy esetleg nem követi a Pesti Srácok munkásságát. Ezzel egyébként nincsen egyedül, a portál olvasottsága rendkívül alacsony.

Hiszen ha követné, akkor tudná, hogy a Pesti Srácokon többek között Aleppo orosz bombázását ukránok által elkövetett támadásként mutatják be, 17 éves diáklányok »riherongyozásának« adnak teret, nemes egyszerűséggel »féregnek« nevezik a független sajtó képviselőit – és ezek csak a közelmúlt példái.

És tudna arról is, hogy a portálon saját rovata van Georg Spöttle-nek, annak a deklaráltan Putyin párti »biztonságpolitikai szakértőnek«, akit saját bevallása szerint korábban minden részletre kiterjedően vizsgáltak át földönkívüli lények.

A sajtószabadság tehát valóban veszélyben van, az újságíróknak valóban egyre nehezebb dolguk van amikor a közügyekről próbálnak megbízható információkat közölni, de ezt nem a kormány megrendelésére fröcsögő és alaptalan rágalmakkal vagdalkozó ufológusok kiszolgálásával orvosolhatjuk, hanem azzal, ha sajtónak a sajtót tekintjük.

Ezért most azt javaslom, hogy gyümölcsöző együttműködésünket terjesszük ki a sajtószabadság védelmére is.

Vállalom, hogy bármelyik médium kérdéseire válaszolok, amelyik érdemi kérdéseket tesz fel Orbán Viktornak a putyinista Oroszországgal kialakított viszonyáról, a pedagógusok követeléseiről és helyzetéről, vagy a tervezett Fudan beruházás indokoltságáról.

Aki ezekkel a mindannyiunk számára meghatározó kérdésekkel szembesíti a kormányfőt, az bizonyítja, hogy újságíró.

Kérem, hogy csatlakozzon hozzám és csak olyan orgánumokat kezeljünk sajtóként, kizárólag azokkal a valódi újságírókkal álljunk szóba, akik a fenti témákban kérdéseket (valódi kérdéseket, nem előre egyeztetetteket) tesznek fel az ország legnagyobb közhatalmú szereplőjének, a miniszterelnöknek.

Nekik viszont mindig álljunk rendelkezésükre.

Kezdeményezzük együtt, kormánypárti és ellenzéki politikusként, hogy csatlakozzon hozzánk valamennyi politikus, védjük meg együtt a magyar sajtót!

Államtitkár Úr, ahogy az tegnapi levelének barátságos hangvételéből is kiolvasható, 2022 Magyarországán, az egymással gyakorlatilag szóba sem álló szekértáborok, politikusok világában most kivételes lehetőség adódik előttünk.

Ezért szeretném megragadni az alkalmat és jószolgálati tevékenységre kérni a magyar politikai nyilvánosság érdekében.

Bizonyára Ön is ismeri nyilvánosságunk egyik tragikumikus toposzát, a képviselői irodaház előtt és a parlament folyosóin a sajtó (a valódi sajtó) munkatársai elől menekülő fideszes képviselőt, kormánytagot.

Kérem, hogy a sajtószabadságért ezúton megkezdett közös erőfeszítéseink részeként juttassa el hozzájuk az eredetileg nekem írt nyílt levelének következő sorait:

»Szabadságjogaink, a szólás- és véleményszabadság, a sajtó szabadságának tisztelete miatt fontos, hogy ne utasítsuk vissza, ha kritikusan kérdeznek minket, még ha esetleg ellenszenvvel is viseltetünk a kérdezővel szemben. Mert nem a kérdező személye, pártszimpátiája, hanem a hallgatóság, Magyarország polgárai számítanak«.

Magam se fogalmazhattam volna meg pontosabban.

Üdvözlettel,

Baranyi Krisztina”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd