Itt az idő: megismételhetetlen lehetőség előtt állunk
A Mandiner politikai lap. Közel háromszázezer ember olvas minket naponta; ők rajtunk keresztül akarják megérteni, mi zajlik körülöttünk a világban, idehaza és külföldön egyaránt.
„Küzdöttem az infarktussal” – mondta Antalóczy Zoltán azután, hogy azonnali hatállyal elbocsátották, értelmezése szerint egy kibontakozóban lévő ingatlanbotrány miatt, amiről lapunk számolt be először. A DK-s vezetésű kerület továbbra sem reagál megkeresésünkre.
Antalóczy Zoltán harminc hosszú évig dolgozott Pestszentlőrinc önkormányzatának, legutóbb a hivatal százszázalékos tulajdonában álló, közszolgáltatásokat nyújtó nonprofit gazdasági társaságánál, a Városgazda Nonprofit Zrt.-nél mint a Vagyongazdálkodási divízióvezetője.
és egytől egyig ő kötötte – igény esetén bontotta fel – az életjáradéki szerződéseket is az önkormányzatnál.
Ilyen életjáradéki szerződése volt a most kilencvenéves Bagi Ferencnek is, akinek a történetéről a Mandiner számolt be először és több részletben. Bagi nyáron jelezte, szeretné azt felbontani. Erre egyébként a Ptk. szerint lehetősége is van. Mint egy korábbi cikkünkben megírtuk, Bagi és neje még 2005-ben kötött életjáradéki szerződést Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzatával.
Az utóbbi képviseletében eljáró Városgazda Nonprofit Zrt. havi életjáradéki összeget folyósított a házaspárnak, és vállalta a társasházi lakás közös költségének fizetését. Ennek fejében az önkormányzat 1/1 arányú tulajdonába került a X. kerületi ingatlan, míg a két idős ember javára életjáradéki, valamint holtig tartó haszonélvezeti jogot (továbbá az ilyenkor szokásos elidegenítési és terhelési tilalmat) jegyeztek be a lakásra. Magyarán a lakás immár az önkormányzaté lett, ők viszont elméletileg halálukig továbbra is itt lakhattak volna, haszonélvezőként.
A történetet röviden összefoglalva. Bagi idén nyáron felmondta a szerződést az önkormányzattal, az önkormányzat nevében eljáró Városgazda Zrt. munkatársa, Antalóczy Zoltán divízióvezető – ahogy az ilyen ügyekben mindig az elmúlt harmincéves munkaviszonya során – meg is küldte az elszámolást,
A pénzt a hivatal eltette, és bár azóta eltelt több mint négy hónap, a lakás tulajdonviszonyait azóta sem rendezték, sőt: érdemben nem is tájékoztatják őket. Mindezzel párhuzamosan viszont az önkormányzat nevében eljáró Városgazda Zrt. július elsejétől megszüntette az életjáradék és a társasházi közös költség folyósítását Bagi számára.
Az ügyben a bácsi részéről eljáró ügyvéd szerint ez az aktus is azt mutatja: az önkormányzat nemcsak tudomásul vette és befogadta ügyfele teljesítését, de el is fogadta az életjáradéki szerződés felbontását, hiszen leállította a hivatalt terhelő fizetési kötelezettségét. Mint fogalmazott, megbízójában az a kép alakult ki, hogy az önkormányzat „nem kívánja rendezni kötelezettséget az ő élete folyamán, a probléma megoldását az ő idő előtti elhalálozásában látja”.
Egy súlyos következménye mégis lett a dolognak: a napokban hirtelen elbocsátották a Városgazdától az ügyet intéző Antalóczyt. „Aznap reggel még műszaki elhárításon meg más feladataimon dolgoztam, aztán csörgött a telefonom, és közölték, azonnali hatállyal ki vagyok rúgva” – emlékezett vissza elkeseredetten.
„Küzdöttem az infarktussal”
– mondta. Úgy vélte, ha hibázott volna, akkor sem ez lett volna a módja a munkaszerződés felbontásának, „én ennél jóval többet tettem a kerületiekért”. Hibáról pedig szerinte szó sem volt, teljesen a megszokottak szerint járt el ebben az ügyben is. A Városgazda eljárásmódja különösen méltatlan volt szerinte, hiszen, miután megkapta a hírt, immár volt feletteseivel többszöri próbálkozása ellenére sem tudott kapcsolatba lépni, a felmondólevelét sem tőlük vette át, hanem a humánerőforrás-osztálytól. Ami a felmondás indokát illeti: kérdésünkre Antalóczy nem szeretett volna pontos részletekkel szolgálni, ám azt elárulta, hogy elbocsátásában döntő szerepe lehetett a Bagi-ügynek. Ahol szerinte mindössze annyit vétett, hogy feladatának és a szerződésnek eleget téve tájékoztatta az ügyfelet.
Az azt firtató kérdésünkre, vajon miért ragaszkodik a szóban forgó ingatlanhoz ennyire az önkormányzat, azt válaszolta, hogy „az ingatlanpiaci értékek oly mértékben elcsúsztak, hogy az önkormányzat bizonyos embereiben felvetődött, egy ilyen értéket meg kell őrizni”. Mint fogalmazott:
„rosszul értelmezett önkormányzati érdeket sejtek a háttérben, érezhető az erős önkormányzati akarat”.
Annak ellenére is, hogy a Ptk. szerint felbonthatók az életjáradéki szerződések, és ezt – mint Antalóczy fogalmazott – „ezidáig természetesen fel is bontottuk”.
A XVIII. kerületi önkormányzat különleges helyzetben van, hiszen országosan is egyedülálló módon rengeteg ilyen szerződést kötött a rendszerváltást követően egészen 2010-ig. „Ez volt az önkormányzat legnagyobb vagyonszerzési akciója, Pestszentlőrinc-Pestszentimre soha nem vásárolt annyi lakást a rendszerváltás után, mint amennyihez az életjáradéki szerződéseknek köszönhetően hozzájutott. Ezeknek a megállapodásoknak a száma megközelítette a százat” – mutatott rá.
Kérdésünkre, a Bagi-ügy után változik-e az életjáradéki szerződések felbontásának módja, és egyáltalán, aki a jövőben szeretné felmondani azt, mit kell tennie, Antalóczy nem tudta a választ. Azt azonban hozzátette, ezek az életjáradéki szerződések különösen bizalmi szerződések, „az ügyfél nagy bizalmat fektet az önkormányzatba, ezért itt még inkább fontos, hogy a felek betartsák a szerződést.
Az önkormányzatnak különösen érdeke, hogy ne vesszen el a belé fektetett bizalom.
Ebben nemcsak üzlet van, hanem bizalom is” – szögezte le.
Antalóczy egyelőre nem tudja, mihez kezd a továbbiakban, mint mondta, hatvan év felettieknek nem egyszerű elhelyezkedni manapság. Utódjáról tudomása szerint viszont azonnal gondoskodott az önkormányzat.
Bagi ügyéről korábban megkerestük az önkormányzatot is, a Városgazda mindössze annyit válaszolt megkeresésünkre, hogy „tekintettel arra, hogy az egy folyamatban lévő ügyre vonatkozik, sajnos egyelőre nincs módunk tájékoztatást adni”.
A nyitókép illusztráció: Shutterstock