Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
Aki üresfejűen, silány fordulatokat puffogtatva nyilvánosan szottyog az ellenzék sikertelensége fölött, az nem ellenzéki, hanem szándékától függetlenül a kormány segédcsapatának része.
„Ha másképp nem megy, olvassatok Szun-cét! A semmitmondásnál más gondolata is jobb.
Aki üresfejűen, silány fordulatokat puffogtatva nyilvánosan szottyog az ellenzék sikertelensége fölött, az nem ellenzéki, hanem szándékától függetlenül a kormány segédcsapatának része. Árt és nem segít.
Ahol önkény van, ott önkény van. A demokratikus politikai verseny szabályait az önkénnyel szemben alkalmazni szenvelgő önigazolás, képmutatás, gyengeség, öngyilkosság, árulás. Végül pedig vereség.
Milliárdokat költöttek arra, hogy az emberek szemében egyek legyünk a gonosszal. Hogy azt higgyék: hazaáruló aljas emberek vagyunk, akik idegen érdekeket szolgálnak.
Az önkény világában nincs szabad belátáson alapuló hiteles közvélemény. Aljas propaganda által manipulált hamis közvélekedés van. Ez utóbbira hivatkozó bármilyen érvelés nem csak félrevezető, de eredményében éppen olyan mocskos, mint a hatalom eredeti szándéka.
Mi ezt gondoljuk.
Ezért eszerint cselekszünk.
Készülünk.
Cselekszünk.
Aki jön az jön.”
Nyitókép: Facebook