Ha tehát a homoszexualitás nem genetikailag determinált, – és egy feltételezett ”meleg gén” helyett egyéb, külső tényezők kombinációjából ered –, akkor eleve elrendelt sem lehet minden egyes esetben – vonja le a következtetést Földi-Kovács, aki szerint számos kutatásból kiderül továbbá, hogy a szexualitás mindkét irányba változhat. Sőt – bár erről kevesebbet hallunk mostanság – a heteroszexuális irányba történő változás jóval gyakoribb, mint azt gondolnánk – jegyzi meg a cikk szerzője. Lisa Diamond szexuálpszichológiai munkájából kiderül, hogy a heteroszexuális irányultság a legmarkánsabb, legstabilabb és leggyakoribb, a második nagy csoport a biszexuális érzelemvilág, a legkisebb halmaz a kizárólag homoszexuális csoport, férfiaknál, nőknél egyaránt.
Egyirányú utca
A szerző úgy véli, mindezek alapján azt is feltételezhetnénk, hogy a sokszínűséget, az elfogadás kultúráját és a szexuális orientáció szabad megváltoztatását pártoló közösségek nyitottak az ellentétes – heteroszexuális identitás – irányába történő elmozdulás elősegítésére is. A logikus és kézenfekvő következtetésekkel ellentétben azonban a melegjogi szervezetek és lobbicsoportok jó ideje nyilvánvalóvá tették, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer közösségbe csak belépni lehet.
Mindezek ismeretében minimum meglepő, de semmiképpen sem komolyan vehető a szexuális kisebbségeket tömörítő lobbicsoportok e témában tanúsított álságos magatartása – vélekedik Földi-Kovács. Amikor ugyanis az addig heteroszexuális életvitelt folytató személyről kiderül,hogy ő a továbbiakban vele azonos neműekkel képzeli el az életét, az ünneplendő cselekedet, amit az LMBTQ-szervezetek minden lehetséges módon támogatni igyekeznek. Amikor azonban egy addig meleg életmódot folytató személy arra jut, hogy megpróbálna heteroszexuális formában élni, akkor olyan falakba ütközik, amelyeken – ezen szervezetek akarata szerint – nincs átlépés. Az alapítvány kurátora kijelenti,
az emberi méltóság és a tisztelet a társadalom minden tagját megilleti,