Orbán Viktor annyira megdolgozik a sikerért, hogy az még a Le Figaro tudósítóját is elgondolkodtatta
A francia lap szerint a magyar miniszterelnök minden lehetőséget megragad.
„A jó úton haladó kormányok védelmezik a szuverenitást a globális intézmények ellen” – vallja John Fonte. Az amerikai Hudson Institute kutatója többek között azt vizsgálta Magyarországon, hogyan épít ki ellen-elitet Orbán Viktor vezetésével a magyar jobboldal. Interjúnk!
John Fonte az amerikai Hudson Institute kutatója. Könyve, mely a Sovereignty or Submission: Will Americans Rule Themselves or be Ruled by Others? (Szuverenitás vagy behódolás: az amerikaiak magukat fogják kormányozni vagy más fogja őket kormányozni?) címet viseli, nemsokára magyarul is megjelenik az MCC Press gondozásában.
***
Milyen okból látogatott Magyarországra?
A Danube Institute-nak köszönhetően ösztöndíjjal tartózkodtam itt, s elnéztem a CPAC-re is. De a valódi oka annak, hogy itt vagyok, a könyvem itteni bemutatója, emellett pedig kutatok: a szuverenitás kérdése foglalkoztat, és ilyen szempontból Magyarország fontos ország. Vizsgálom, mit csinál a magyar kormány, összehasonlítom az amerikaiakkal, s a ország jobboldalának viszonya is érdekel. Fel szoktam szólalni a nemzeti konzervativizmusról szóló konferenciákon, áprilisban is ott voltam Brüsszelben a NatConon.
és felismerjük, hogy ez nemzetközi küzdelem.
Milyennek látja az Orbán-kormány munkáját?
A jó úton haladó kormányok védelmezik a szuverenitást a globális intézmények ellen, egyben demokratikusak. Ami azt jelenti, hogy például a bürokrácia, az államigazgatás a kormány keze alá dolgozik, és nem ellene. Azaz nem lép fel a demokratikusan megválasztott kormány ellen a „mélyállam” – ahogy Donald Trump ellen dolgozott.
A mélyállamról szóló elképzeléseket időnként a liberálisok összeesküvés-elméletnek tekintik.
Pedig nem az, hanem valóság. Az összeesküvés-elméletek nem igazak, a kormány ellen dolgozó mélyállam létező jelenség.
Az is érdekel, hogy miként lehet ezt a helyzetet kezelni a jobboldal részéről hosszú távon, miként lehet kiépíteni egy párhuzamos intézményrendszert művelt, tehetséges vezetőkkel, s hogy lehet a hazájukhoz lojális elitet kinevelni. Nevezzük ezt ellen-vezetőnevelési tervnek. Orbán ugyanis ezt csinálja.
Amerikában nincs ilyesmi?
Egy példát tudok mondani, a jogászokat tömörítő Federal Society-t – ennek libertárius, klasszikus liberális, konzervatív, jobboldali jogászok a tagjai. Szóval olyanok, akik nem progresszívok. Pár évtizede jött létre, és ma három olyan bírája van a Legfelsőbb Bíróságnak, akik tagjai a Federal Societynek. A Roe v Wade-döntésben, 1973-ban, az abortusz szövetségi liberalizálásakor a bíróság a magánélethez való jogra hivatkozott, amit ekkor talált fel, tehát az ítélet megalapozatlan volt. Most a szabályozás joga visszakerülhet a tagállamokhoz. Lesznek azt jobban korlátozó konzervatívabb, és liberálisabban szabályozó baloldali államok. Ez volt a szövetségi rendszer eredeti intenciója is. Szóval a Federal Society a jog területén sikerrel hozott létre egy ellen-elitet.
Az amerikai konzervatívok igen szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a politikai hatalmat is felhasználják egy ellen-elit létrehozására, nem?
Már nem teljesen. Ez igaz volt 20 évvel ezelőtt, de minden megváltozott Trumppal. Donald Trump miatt ugyanis teljesen kiakadtak a baloldalon, és
Florida kormányzója, Ron DeSantis nemrég szüntette meg a Disney privilégiumait, ami miatt a Disney kiállt az iskolai transzgender-szemlélet és –oktatás mellett. Ezek persze speciális privilégiumok voltak, lényegében a saját területén a Disney államként működött, ő gyűjtötte be az adókat, s így tovább. Más vállalatoknak nincsenek ilyen jogaik. De a Disney ezt elkezdte az emberek ellen használni, ezért Florida elvette tőle ezeket a jogokat. Persze a libertáriusabb szemléletű jobboldaliak szkeptikusak a vállalatok ilyesfajta szabályozásával szemben. De van egy eltolódás az amerikai jobboldalon.
Mit gondol Orbán Viktor 12 pontjáról, amiről a CPAC-en beszélt?
Kiváló beszéd volt! A baloldal régóta ezt csinálja, elég csak elolvasni Saul Alinskytől a Szabályok radikálisoknak című kötetet.
Mit gondol az Orbán-féle „illiberális demokrácia” kifejezéséről?
Eredetileg a „liberális demokrácia” a klasszikus politikai liberalizmust jelentette. Hívhatod ezt alkotmányos demokráciának is, szólásszabadsággal és ilyesmikkel, amelyek fontos részei a demokráciának. A két fontos összetevő a többségi elv, illetve az olyan klasszikus liberális jogok elve, mint a szólásszabadság, médiaszabadság, gyülekezési szabadság, állampolgári egyenlőség. Azaz a többségi elvet korlátozzák eme jogok. De szerintem Orbán a neoliberális gazdaságpolitikát kritizálta eme beszédében. Szerencsétlenül választotta meg a kifejezést, de egyébként később tisztázta, hogy amúgy
Szerintem Amerikát a második világháborúig lényegében nevezhetjük kereszténydemokráciának. A liberalizmus az egyéni jogokról szólt, nincsenek benne csoportjogok: fekete jogok, feminista jogok, LMBTQ-jogok; az ilyesfajta jogokat ezért posztliberális és posztdemokratikus jogoknak nevezhetjük.
Eleinte egyedül volt ebben a küzdelemben. Nem mondták önre, hogy tudománytalan, és nem volt nehéz elfogadtatnia magát?
Eleinte nehéz volt, de aztán meghívtak a Council of Foreign Relations egy konferenciájára, ami az ő intézményük. Ma már sokkal jobb a helyzet. Ugyanakkor ma a két oldal kevésbé hajlandó beszélni egymással, nem úgy mint korábban.
Mit gondol a migrációról?
A nemzetek feletti intézmények szerint ma a migránsok a szuverének, ők döntenek, nem az állam vagy a nép:
És ezek az intézmények, például az EU át akarja venni a néptől a döntés jogát, és például „elosztani” a migránsokat.
Az európai uniós vétójog elvételének ötletét hogyan értékeli?
Ez esetben többségi elv alapján döntene egy nemzetek feletti intézmény, az Európai Unió. A többségi elv bizonyos általam említett korlátozásokkal szükséges a nemzeti szinten, de nem a nemzetek feletti szinten, hiszen akkor egyes nemzetek döntési jogát veszik el. Szóval
Az Európai Bizottságot nem választják, az európai parlamenti választásokon alacsony a részvétel, az intézmény legitimitása nem túl erős. Szóval a vétójog megszüntetése nem volna demokratikus lépés. Amerika egy nemzet – de Európa nem egy nemzet, az EU sok nemzet szövetsége. Nincs európai démosz, nincs európai nép, csak német, cseh, magyar, s így tovább. Amerika egy nemzeti kultúra, Európa nem.
Mi a helyzet az ENSZ-szel?
Eredetileg – minthogy egyesült nemzetekről van szó – az ENSZ működése nem volt ellentétes a nemzeti szuverenitással, de ma már az, hiszen egyre inkább a „globális kormányzás” eszméje szerint működik. Ez rossz ötlet. A „globális megoldások” ötletével egyre inkább a globalizmus irányába mozdult el az ENSZ a tagállamok szuverenitásának tiszteletét egyre inkább ignorálva. Görögország felett is a nemzetek feletti globalista erők döntöttek. Jó példa még erre a Hágai Nemzetközi Bíróság, ami úgy gondolja, minden felett döntési joga van, amire ő maga azt mondja. Holott csak azok felett kéne döntési joga legyen, akik csatlakoztak hozzá. Afganisztán aláírta azt a szerződést, de például az Egyesült Államok nem.
A kötetében ír a nyitott értelmezésű nemzetközi szerződésekről is, mint a szuverenitás kikezdőiről. Mik ezek? Mondana példát?
Arról van szó, hogy egyes szerződéseket egyre tágabban értelmeznek vagy átértelmeznek az idők folyamán. Jó példa erre az ENSZ-szerződés a nők elleni diszkrimináció elleni küzdelemről – amit egyébként Amerika nem írt alá. A szerződés a női jogokat védi, de ma már például úgy is értelmezik, mintha kötelezően következne belőle a parlamenti női kvóta.
Mik a várakozásai a novemberi félidős választásokra Amerikában?
Joe Biden szörnyű munkát végez, nagy republikánus győzelmeket várok. Később, a 2026-os elnökválasztáson pedig Donald Trump és Ron DeSantis lehet a két republikánus várományosa az elnökjelöltségnek. Szerintem a republikánusok ekkor is nyerhetnek, a demokraták oldalán ugyanis a woke-progresszív erők túl messzire mentek, és amit csinálnak, egyre kevésbé tetszik a közvéleménynek.
Fotók: Mátrai Dávid.