„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
„Tájékozatlan vagyok, hol van Rigács?” – így indult a balhé a Keljfeljancsiban.
Ahogy korábban megírtuk, Navracsics Tibor Fiala János KeLjfeLjancsi című műsorának vendége volt, és elárulta, hogy szerinte Lázár János vidékfejlesztési miniszter szeretne lenni az előreláthatólag májusban megalakuló kormányban. A teljes beszélgetés azonban ennél sokkal izgalmasabb pillanatokat is tartogat, ugyanis a megválasztott képviselő és a műsorvezető komoly vitába keveredett egymással, amely bővelkedett a személyeskedésektől sem mentes odaszólogatásokban.
Az alábbiakban változtatások nélkül közöljük a legintenzívebb szóváltásokat:
„– Olvasom, vett Rigácson, a faluház mellett, egy üres földdarabot. Mi lesz ott?
– Nem tudom. Megvettem.
– Tájékozatlan vagyok, hol van Rigács?
– Nézze meg a térképen! Azt hittem, ha rákérdez, megnézi. Ez nagyon fővárosi kérdés volt. Egy vidékit kevéssel lehet annál jobban bosszantani, hogy egy fővárosi megkérdezi: hol is van… Nézze meg, Sümegtől északra, a 8-as út felé, Megyerrel átellenben, Zalaszegvártól délre, egy kis falu.
– Ahhoz szoktam, ha valamit nem tudok, megkérdezem. Ebben szerintem nincs semmilyen fővárosi.
– De van… hadd mondjam! Ha egy beszélgetés során előkerül Rigács, és az egyik megkérdezi a másiktól, hogy ne haragudj, nem tudom, hol van, akkor készségesen elmondom, de ez most nem egy ilyen beszélgetés során került elő, hanem kifejezetten erről volt szó. Nyilvánvalóan készült erre a kérdésre. Szerintem ilyenkor az a minimum, hogy megnézi.
– Ez annyira nincs így, hogy ezt a kérdést már a múlt héten fel akartam vetni, csak elmaradt valamiért. Olyan koncepciót lát a kérdésem mögé, ami nem létezik. Nincs.
– Hanyagságot látok, ilyen fővárosi hanyagságot, hogy nem fogom megjegyezni mind a 3300 magyar település nevét, miközben pontosan tudom, hol van a Hegyvidék, Terézváros.
– Az idősebb jogán, az összes tiszteletem dacára mondom: nem beszélhet így velem. Próbálkozhat, de akkor egyszerűbb, ha lerakja, nem én.
– Nem fogom lerakni…
– Kikérem magamnak, hogy így beszéljen velem!
– Miért? Szidom?
– Olyan szemlélettel vádol meg, amivel nem rendelkezem, vagy ha rendelkeznék, akkor most biztosan nem élnék vele, mert tapasztalom a vele kapcsolatos érzékenységet.
– Szóval tapasztalja.
– Tapasztalom, ezért véletlenül sem Zalaegerszeg mellé helyezem el Rigácsot, hiszen tudom, hogy a Veszprém 3-as szavazókörzet része, ahol indult. Ezzel együtt a hosszúsági és szélességi fokokkal épp úgy nem vagyok tisztában, mint azzal, hol végződik Erzsébetváros, és hol kezdődik Terézváros.
– Akkor azt is el tudja képzelni, mennyire sértő egy rigácsinak, vagy Rigácsot az Országgyűlésben képviselőnek, ha azt mondják Budapesten, ne haragudjon, hol is van?
– Tapasztalom egy új közhangulat kontúrját… és a mai a magyar világ egyre inkább ki van hegyezve erre… hosszú évekkel ezelőtt beszélgettem Lázár Jánossal, nagyon rossz volt a mobil hangminősége, és rákérdeztem: hol van, mire azt felelte, Bugyiban, a világ végén… a padtársa, aki most legyőzött egy miniszterelnök-jelöltet… arra gondoltam akkor, milyen érzést okozhatott ezzel a Bugyiban lakóknak… Ehhez mit szól?
– Azt sem üdvözlöm, hogy Lázár János mit mondott akkor.
– Elnézést, egy potenciális kormánytagról beszélünk, nem kizárt – mondta a miniszterelnök.
– Ne kiabáljon velem!
– Nem kiabálok, fel vagyok háborodva.
– Akkor ne háborodjon föl, hanem nyugodjon le. Erre a kérdésre rákészült, változatlanul ezt gondolom, és ez sértő szerintem.
– Azt mondja, hanyagság a részemről…
– Fővárosi nagyvonalúság. Rigácson volt egy üres telek a kultúrház mellett, a polgármester mondta, eladó – ez még ősszel volt – nagyon aggódik, hogy esetleg olyan emberek veszik meg ott a falu központjában, amit ő nem szeretne, ő szeretné rendbe tenni a falut, tudok-e valakit, aki esetleg megvenné. Kérdeztem, mennyibe kerül, mondta: 300 ezer forint… Akkor azt mondtam, jó, akkor megveszem. Ez a történetem.
– Kiktől akarta megóvni ezt a telket?
– Nem tudom, nem kérdeztem tőle.
– Ez hanyagság volt.
– Nem gondolom.
– Én meg nem gondolom magam hanyagnak.
– Végigpuffoghatja a hátralévő negyedórát, de én akkor is fenntartom a véleményemet.
– Én meg a magamét.
– Befejezzük?
– Ha befejeznénk, kizárólag arra lenne jó, hogy mindketten elgondolkodjunk, de tartok az egyoldalúságtól. Egy korábbi Fiala János már lerakta volna a telefont.
– Látja, mégis van személyiségfejlődés…”
Nyitókép: YouTube