Úgy gondolom, hogy Magyarország és Lengyelország ügyeit összekapcsolni önmagában sem túl becsületes dolog.
A két országnak – ahogy a térség többi államának – megvannak a saját problémái, de ezek mind különbözőek. Ha például Lengyelországot és Magyarországot vesszük, akkor teljesen eltérő vezetői stílust, gazdasági struktúrát láthatunk, és más a kormányzatnak a civil társadalommal fenntartott viszonya is” – fogalmazott.
Nosko felidézte azt is, hogy amikor az alapítványnál dolgozott, és külföldi tudósítók jellemzően arról érdeklődtek a szervezetnél, hogy tudnának-e ajánlani nekik valakit, akivel beszélhetnek, akkor a különböző mértékben elfogult kontaktok rendszerint a saját kollégáikat ajánlották; vagyis olyanokat, akik meggyőződése az övékéhez hasonló volt.
„Több alkalommal magam is felbéreltem egy-egy újságírót, hogy népszerűsítse az ösztöndíjas think-tankek anyagait. Tehát nem volt túl kiegyenlített a játszma” – ismertette a kialakult körülményeket Andrej Nosko, aki úgy gondolja, a nyelv miatt is viszonylag könnyű félreértelmezni a magyarországi történéseket.
Tudja, nem sok külföldi újságíró beszéli a magyart, így például az átlagemberekkel sem tudnak szóba elegyedni, de a helyi híreket sem tudják elolvasni.