Iványi Gábor tekintete

„Iványi Gábort nem tegnap óta ismerem. Barátságunkról nem akarok nyilvánosan beszélni, az sokkal mélyebb ennél. Megrendített, amikor a NAV támadása után, a Dankó utcai tüntetésen felment a színpadra. Az első, amit kerestem, Iványi Gábor tekintete. Abból meg tudom állapítani a helyzet súlyosságát, mert a tekintetéből tudok olvasni, az pedig megrázott. Tekintetében láttam a zavart, hogy ez az aljas támadás mennyire megviselte, s láttam az aggodalmat is.

Ahogy beszélt, úgy nyerte vissza tekintete a fényét és a nyugalmát. Amikor azt mondta, ha pénzbüntetésre ítélik, ne gyűjtsenek neki arra, mert nem akarja a büntetést kifizetni. Jogtalan büntetést nem fizet ki. Inkább leüli. Iványi Gábor tekintette akkor nyugodott meg, amikor ezt kimondta. Felkészült, hogy Orbán börtönbe is csukathatja. Mint Jézus a Getsemáné kertben az elfogatása előtt. »Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.« Iványi Gábor felkészült, mindent vállal, nem lehet legyőzni, nem lehet megtörni.

Akik szeretik és tisztelik, azok sem tudják, milyen élet van mögötte. Zaklatta a pártállam, akkor sem adta meg magát. Lezárták a gyülekezeti házat, leverte a lakatot. Ha nem volt máshol, a szabad ég alatt tartotta meg az istentiszteletet. A kommunista pártállam felfüggesztett börtönre ítélte. Akkor sem csinált semmit, amiért el kellett volna ítélni. Résztvett az ellenzéki mozgalomban, és már akkor is a szegénység ellen küzdött, Solt Ottíliával és másokkal a SZETA-ban. De ezek csak üres életrajzi adatok.

Iványi Gábor személyisége nem ezekben ragadható meg. Hanem abban, ahogy egy-egy embert a szívén viselt. Ahogy harcolt értük, ahogy próbált segíteni nekik. Amikor már mindenki feladta, amikor már senki nem volt hajlandó segíteni, akkor jött Iványi Gábor. Aki tényleg mindenkiben az Isten képmását látja, akit nem lehet megsérteni, megbántani, elkergetni, akinek nem kell az elesett embernek megfelelnie. Aki tudja, hogy becsapják, aki mosolyog a kópéságon, de tudja, hogy segítségre van szükség. Aki soha nem adja fel.

Amikor a magyar sajtóban dolgoztam, éveken át csörgött a telefonom későn este. Tudtam, hogy Gábor az. Valakit meg kell menteni. Mentünk, és Iványi Gábor hol odakötözte magát egy bejárathoz, hogy ne lehessen utcára dobni egy anyát, hol rendőrt, mentőt, ügyvédet hívott, hogy megmentsen valakit. Lebontotta a kordonokat, leverte a deszkát, amivel egy fiatal nő mögött deszkázták be a lakás ajtaját, ahova jog nélkül költözött be, de az utcán megfagyott volna. Már mentem volna, de Gábor nem tágított, amíg védencei biztonságba nem kerültek.

Amerikában mindig eltévedtünk, bárhova mentünk, és soha nem értünk oda időben, ahova igyekeztünk. Gábor történetei olyannyira lekötötték a figyelmemet, hogy egész más városban kötöttünk ki. Ahova mentünk, az mindig bezárt, mire odaértünk. Olyan szeretettel még nem hallottam beszélni senkit érdemtelen hajléktalanokról, csibész romákról, egészen rémisztő romatemetésekről, és arról, ahogy meggyőzte őket, hogy ne csókolják szájon az elhunytat, ne ugráljanak be a sírba. Amilyen bölcsen és szeretettel elrendezte a családi vitákat. Amilyen áldozatokat hozott értük.

Iványi Gábornál mindig van mentség. Bármilyen erős a vád, ő az a bíró, aki az ügyvéd szerepét is játssza, és mindenkit felment. Mert tudja, mindenkiért kifizették az árat. Mindenki áldozat. Neki a rossz emberhez is van jó szava. Sokszor becsapják, és ezt tudja. Élősködnek rajta, meglopják, és ezt tudja. És utána is ad. Egyszer mondtam ezt neki, mire így válaszolt: amikor Noé megalkotta a bárkát, és felvett minden állatot, és be akarták csukni az ajtót, mert a víz már majdnem elöntötte, Noé nem engedte. Azt mondta, hogy a patkány még hiányzik. Őt is meg kell menteni.

***

Iványi Gábor tekintete mindig huncut, mosolygós volt, szeretettel teli. Még akkor is, amikor egy pillanat alatt átlátott a zsiványokon, de a bárkájába őket is felvette. Egy ideje fáradt ez a tekintet. Orbán a gerincét nem, de tekintete fényét megtörte. Most pedig új, ismeretlen zavar jelent meg a tekintetében. A riadalom. Orbán Viktor legsúlyosabb vádirata ez a riadalom, ami Iványi Gábor szemében megjelent. Megcsapta a gátlástalan, könyörtelen, gyilkos indulat szele.

Most sem magáért aggódik, hanem másokért. A munkatársaiért, a gondozattakért, a reá bízottakért. Akiknek ő az egyetlen és utolsó reménye. Velük mi lesz? Iványi Gábor nem magáért aggódik, hanem azokért, akik még azt is elveszítik, amit eddig nyújtani tudott. Odament egy 70 éves, az élet által megviselt, üldözött, sanyargatott idős ember a hatalom egyenruhás képviselőihez, akiknek elmondta, hogy megérti őket, a munkájukat végzik, de adjanak valami magyarázatot, hadd beszéljen valakivel. Az ifjú daliás vitézek pedig némán elnéztek a feje fölött. Látjuk a római katonákat?

Orbán idézte elő ezt a helyzetet. Törvénytelenül megvonta Iványi Gábor egyházának státuszát, hogy anyagilag kivéreztesse, az intézményeit felszámolja és elvegye. Az állam 12 milliárd forinttal tartozik neki, rajta állítólag 3 milliárd forintot keresnek, mert nem tudták a dolgozók utáni járulékokat befizetni. Ez a tartozás régóta ismert, nem most találtak rá. Évek óta tárgyalásban vannak az állami intézményekkel, hogy ezt elégítse ki az állam a saját tartozásából. Járulék vagy fizetés az embereknek. Iványi Gábor ez utóbbit választotta. Nem csalt, hanem az önkény áldozata.

Orbán annyi év után most azért csapott le, mert Iványi Gábor igent mondott az ellenzék felkérésére, hogy vállalná-e az ellenzéki köztársasági elnök-jelölt szerepét. Iványi Gábor elmondta, hogy ha őt jelölik, abban a 15 percben szembesíti Orbánt egykori önmagával. Ezt nem tudta elviselni Orbán. Félt attól a találkozástól, amikor Mózes megjelenik a fáraó előtt. Amikor Tiborc elmondja a nép panaszát, és amikor Illés próféta megfeddi Akháb királyt. Félt attól a jeremiádától, amit Iványi Gábor előadott volna a parlamentben. Azok elől a szavak elől nem lett volna hova bújnia.

Az ellenzék belevitte Iványi Gábort ebbe a helyzetbe, aztán úgy hagyta. Átlépte azt a határt, amit Orbán eltűr. Az íratlan szabály az, hogy nem léphetsz fel Orbán ellen. Különben rád küldi a NAV-ot és kicsinál. Mindenki tudja ezt a szabályt a NER-ben. A rendszer hivatalos ellenzéke engedéllyel teszi, a meghúzott határok között azt, amit megtehet. Iványi Gáborral átlépették ezt a határt, majd nem kapta meg tőlük azt a védelmet, amit a köztársasági elnöki jelöltség jelent. Iványi Gábor nem haragszik érte. Azokkal ölelkezett, akik ebbe a helyzetbe hozták. Mert a zsarnok a felelős érte.”