Márki-Zayjal próbálják eladni a baloldali összefogást nem baloldalinak – Zsigmond Barna Pál a Mandinernek

Mit tekintenek az elmúlt évtized három legfontosabb nemzetpolitikai eredményének?

Talán a legfontosabb, hogy sikerült lezárni a nemzetellenes baloldali korszakot, amelyet a 2004. december 5-i népszavazás szimbolizál a legjobban: ekkor a határon túli magyarok úgy érezhették, hogy bár nekik nagyon fontos az anyaország, az viszont nem törődik velük, eltaszítja őket. Mint 1990 előtt, amit Antall József miniszterelnök oldott fel azzal, amikor kijelentette, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke lesz. Aztán értelemszerűen a kettős állampolgárságról szóló törvény, amely egyszerűsített honosítást tett lehetővé a határon túli magyarok számára; s végül, hogy

Mi az, amiben úgy érzi, esetleg többet lehetett volna tenni?

Természetesen vannak ilyen területek, ahol lehetne még fejlődni, a nemzeti identitás erősítésében volt nagy haladás, hogy már a legtöbb anyaországi magyar nem csodálkozik azon, hogy valaki, aki a környező országokból jött, magyarul beszél – sajnos ez is eredmény, igen –, a hazafias oktatásban, az egyes régiók egymásra találásában biztosan van még teendő. Ahogy a határon túli nagyvárosi magyarság asszimilációjának megállításában, a határátkelés egyszerűsítésében, vagy éppen a magyar identitású cigányság vonatkozásában. Sok program indult, sok eredményt értünk el, de nem dőlhetünk hátra.

Emellett komoly támogatások is jutottak a határon túli magyarsághoz, amit egy nem elhanyagolható csoport ellenez.

Időről időre láthatjuk, hogy a baloldal támadja a határon túli magyarokat, sokszor a támogatáspolitikába kapaszkodva, s próbálnak viszályt szítani az anyaországi és határon túli magyarság között. Időről időre nekirontanak egy-egy támogatásnak, s láthattuk, a vírushelyzet alatt sem változott ez.

Ott van a Magyar Tehetségekért Határtalanul Alapítvány kapcsán az az ingatlanügy…

Bocsánat, szögezzük le, az egy magánalapítvány, így ez inkább tekinthető személyeskedő baloldali támadásnak – ami egyébként nem meglepő és nem is ritka. Az egyik taktika, amikor kiragadnak példákat és elferdítik a feszültségkeltésben utazók – ez egyébként a DK szavazótábora leginkább –, és

Mégis, mondhatnánk talán, eredmény, hogy a baloldal is felfedezte magának Erdélyt, ez azért messze van a 2004-es „huszonhárom millió románozástól”.

Erdély és a többi határon túli régió mindig is rajta volt a választási térképükön, ahogy a külföldön dolgozó magyarok is. Minden politikai párt igyekszik minél több szavazatot szerezni, ez természetes, hogy a baloldal most szirénhangokra váltott, de nem jelenti azt, hogy bármiben változott volna a valódi hozzáállása.

Pedig az ellenzéki összefogás egyik ötlete most éppen a mandátumok körül csillantott fel egy új megoldást a nemzetiségi szószólóhoz hasonló, állandó képviselőkre vonatkozó javaslatával.

Ez kampányfogás, pontosan tudják, hogy néhány hónappal a választások előtt nem lehet választási törvényt módosítani, ők lennének a leginkább felháborodva, ha ez megtörténne. A magyar választási törvény egyébként kétharmados többséggel lett megszavazva, a választási rendszer már bizonyított, és egyértelműek a szabályok: akinek nincs magyarországi lakcíme, az csak listára, regisztráció után, de levélben is szavazhat, akinek van, az személyesen, egyéni képviselőjelöltre is és listára is. Ez biztonságos, követhető, többször vizsgálták különféle szervek, például a Velencei Bizottság, eddig senki nem emelt ellene kifogást. Egyszóval megint nem a lényegről van szó, hanem olyan témák felvetésével, amit szabályosan nem lehetne megvalósítani most. Vagyis ezek megint szirénhangok.

Vannak új pártok, új arcok, a Momentum például az erdélyi Tomos Endrével kampányol.

Sajnos a pártja viszont az RMDSZ ellen kampányolt a romániai választások idején, az ellen az RMDSZ ellen, amelyet az erdélyi magyarság – egyébként politikai nézettől függetlenül, a magyar képviselet fenntartása érdekében – elsöprő többséggel szavazott meg. Ráadásul

morális megfontolások nélkül, hiszen gondoljunk csak arra, hogy még a pártszövetségük, a Renew Europe elnöke is egy Dacian Ciolos nevű román politikus, aki maga is egy magyarellenes, szélsőséges román szervezetben kezdte a karrierjét.

A magyarországi belpolitika is erősen jelen van az erdélyi magyar közéletben, legutóbb Márki-Zay Pétert nem volt hajlandó fogadni Székelyudvarhelyen Gálfi Árpád. Megteheti ezt egy polgármester egy másik polgármesterrel szemben?

Akit aztán ezért legyávázott Márki-Zay, szép történet. Csak ott sántít, hogy azt is mondta az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, hogy hónapok óta tervezi a testvértelepülésekre az utat, polgármesteri minőségben. Aztán kiderült, hogy ez annyira igaz, mint hogy ő jobboldali lenne: hiszen több, amúgy román többségű – azaz kevés magyar szavazóval bíró – testvértelepülést kihagyott, másokra meg, amelyekkel Hódmezővásárhelynek nincs is ilyen kapcsolata, elment volna. Végül pár hete egy lakossági fórumon be is vallotta, hogy nem a településközi kapcsolatok vezérelték, hanem az, hogy ott is voksolnak az emberek az áprilisi választásokon. Szépen csomagolt választási hadjárat volt ez, megértem, ha Gálfi és az erdélyi polgármesterek átlátták, és nem akartak részt venni benne. Ahogy meggyőződésem, hogy a határon túli magyarok meghatározó többsége is azt szeretné, hogy az a politika folytatódjon, ami az elmúlt tizenegy évet meghatározta: amely visszaadta a méltóságukat, amely partnerként, egyenrangúként és magyarként tekint rájuk.

Márki-Zaynak vannak erdélyi szövetségesei is, ott van például az úgynevezett Székelyek Világszövetsége, amelyre rendszeresen hivatkozik.

Finoman szólva is nagyon izgalmas hátterű szervezet az, nem olyannak tűnik, mint amelyik a magyarság érdekében működne, a báránybunda alól mindig elővillan a farkasé: az elvileg székely szervezetnek nincs tábora, s felbukkan náluk az a Csibi Barna, aki inkább provokációban utazik, mint politikában. Ráadásul feltett szándékuk meggyőzni a székelyeket, hogy ne magyarnak, hanem székelynek vallják magukat a népszavazáson, ez pedig

Szóval ez sem jelez mást, mint azt, hogy az erdélyi magyar pártok, szervezetek közül egy sem kívánt közösködni Márki-Zay-val, ezért mindenféle homályos szervezetekkel próbálja legitimáltatni magát. De ez megint ugyanolyan a kísérlet, mint Márki-Zay-val megpróbálni eladni a baloldali összefogást nem baloldalinak, miközben a legerősebb ellenzéki párt, a DK aktívan kampányol a határon túliaknak juttatott támogatások ellen. Beleértve például a járvány alatti életmentő adományokat.

Egy pár szót a koronavírus-járványról: Ön hogy látja, miért ennyire erőteljes az oltásellenes közhangulat az erdélyi magyarok körében, elsősorban a székely megyékben?

Erre nehéz választ adni, szerintem több tényezős a dolog. Egyrészt ott van az évszázados bizalmatlanság a hivatalos intézményrendszerrel szemben, ami mindig Bukarestet jelentette, és ez az embereket óvatosságra inti. Másrészt ott van egy meggyőződés, hogy csak egy felsőbb hatalom védhet meg, nekem nincs teendőm, ami a románoknál egyértelműen az ortodox egyház hatása, a magyaroknál nyilván nem, de mégis a román társadalomra jellemző viszonyulásokat hozzák e téren. A politikum is nehezen tud szerepet vállalni a kampányban, több politikus is aki beleállt, kapott hideget-meleget. Mégis folytatni kell az emberek tájékoztatását, el kell mondani, hogy a vírus ellen az oltás a megoldás.

Térjünk át a nemzetpolitika külpolitikai vonalára. Lehetséges egyáltalán megőrizni hosszabb távon azt a törékeny egyensúlyfélét, amit a határon túli magyarok érdekképviselete és a szomszédokkal való jó viszony kíván? Például a felvidékiek és a V4-ek tekintetében.

A törékeny jó szó erre, tényleg ilyen ez a viszonyrendszer, éppen ezért felelősen kell eljárni, és a kölcsönös tisztelet és közös érdekek mentén építeni a kapcsolatokat. Szerbiával láthatóan ez jól működött, és hasonlóképpen Szlovákia kapcsán elsősorban a gazdasági, infrastrukturális együttműködés erősíti a kapcsolatrendszert, meg a közös érdekek – a hagyományos értékek védelme, a migrációval kapcsolatos álláspont, eleve a kelet-közép európai államok érdekének képviselete az EU nagy nyugati államaival szemben, egyszóval sok minden összeköt minket, ezeket kell erősíteni, eközben lépésről lépésre haladni előre a magyar közösség érdekében. Reményeim szerint a Szövetség, az új magyar felvidéki összefogás pártja bejut majd a pozsonyi parlamentbe, mert meglátásom szerint ez az egyik kiindulási pontja a kapcsolatok javításának, a stratégiai partnerségnek.

Ott van ugyanakkor a legforróbb pont, Ukrajna. Van esély a kapcsolatok rendezésére, amíg keleti szomszédunk a háború pszichózisában ég, vagy meg kell várni, amíg elül a vihar?

Nem tehetünk mást, mint nap mint nap megpróbálni visszatérni ahhoz a ponthoz, ahonnan indultunk, ahol megvoltak a kárpátaljai magyarság identitásának megőrzését, kisebbségi jogait, egyszóval létezését garantáló intézményrendszerek. Magam is dolgozom, mint a magyar európa tanácsi delegáció tagja, tárgyalok ezért Strasbourgban, és látom, mennyire nehéz feladat ez. De egyszerűen nincsen másik út, mint rádöbbenteni őket, hogy mi ugyanolyan barátsággal tekintünk rájuk, mint 1990-ben, amikor elsőként ismertük el az ország önállóságát, viszont a kárpátaljai magyarok jogairól nem mondunk le, és amíg ez a helyzet nem rendeződik, nem tudjuk támogatni Ukrajna egyes fontos stratégiai terveit.

Nyitókép: Facebook