Megújulás helyett kiárusítás a balos vezetésű Újbudán, a civilek tiltakoznak

12005 négyzetméter – ekkora alapterületű épületegyüttestől akar szabadulni a főváros és Újbuda baloldali önkormányzata. A Tétényi és Etele út forgalmas sarkán álló szolgáltatóközpontot Kelenföld Városközpontnak hívják, főépülete, az üzletközpont a hetvenes évek végén épült, 1979-ben adták át, s bár régi fénye meglehetősen megkopott az utóbbi négy évtizedben, de a környékbeli lakótelepek tízezernyi lakója számára valódi városközpont, ahol papírbolttól a cipészen és edzőtermen át a könyvtárig mindenféle szolgáltatást megtalálhatnak.

Ezt a kiemelten értékes helyen lévő, focipályánál nagyobb területet hirdette meg eladásra közösen a két önkormányzat 2 milliárd forintos kikiáltási áron, azaz négyzetméterenként mintegy 170 ezer forintért. Ráadásul a megengedett beépítési magasságot nem korlátozták, így

és lakások kialakítása is lehetséges. A helyiek – lakók és az üzletek bérlői – finoman szólva sem örülnek a fejleményeknek, annál is inkább, mert, mint mesélik, őket senki sem kérdezte.

A történtek egy kissé emlékeztetnek arra, ami az albertfalvai termelői piaccal történt, de ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elején.

Ígéretek fölös bőséggel

Szeptember 13-án sajtótájékoztatót tartott három ember Kelenföld Városközpontban. Molnár Gyula, a kerület egykori MSZP-s polgármestere, jelenleg parlamenti képviselő, a DK-s Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes és párttársa, Bakai-Nagy Zita újbudai alpolgármester.

A sajtótájékoztatón arról esett szó, hogy a két önkormányzat közösen döntött a szolgáltatóközpont lebontása és egy új építése mellett az egykori Olimpia mozi helyén, „a terület új tulajdonosának mindazonáltal garantálnia kell, hogy a szolgáltatások ára nem emelkedik”. Bakai-Nagy közölte, a kerület célja, hogy „a fejlesztés minden lépését megvitassa a lakókkal”, a döntéshozatal közben kikérje a helyiek véleményét is. Ígéretet tettek rá, hogy nem épül toronyház a területen, Molnár Gyula pedig, aki következetesen „32 évvel ezelőttet” emlegetett 1979 kapcsán, azt mondta, minden marad, ami volt, csak jobb lesz. A kiírásban, mint írtuk, természetesen nyoma sincsen ezeknek a restrikcióknak, azaz garancia sehol.

Mindez ráadásul úgy, hogy a 2019-es önkormányzati választásokon

Nem véletlenül óriási a felháborodás a lakosság körében. Több civil szervezet közös nyílt levelet fogalmazott meg a főpolgármesternek, Molnár Gyulának, Gy. Németh Erzsébetnek, László Imre kerületi polgármesternek, a fővárosi vagyonkezelő elnök-vezérigazgatójának, illetve az alpolgármestereknek; azt írták, javasolják „a pályázat visszavonását és közösségi tervezés keretében bevonni az itt lakókat az Üzletközpont jövőbeli sorsával kapcsolatos döntésekbe. Mert Újbuda megtelt!”.

Egy másik civil kezdeményezés is indult, „Mentsük meg a kelenföldi városközpontot (szolgáltatóházat)!” néven, online petíció formájában; emögött a korábbi elhibázott Bikás park-beli beruházás ellen is tiltakozó polgárok állnak.

Átverés volt az egész

„Egészen véletlenül jutott tudomásunkra az egész, senki sem keresett minket” – mondta lapunknak Klacskó Géza, aki szerint „humbug”, hogy be lett volna vonva mindebbe a lakosság. „A lakosság csak a kész tényekkel szembesül, már megint, ugyanígy volt a Bikás parknál a teniszpályákkal” – emlékszik vissza a veterán civil a Gyurcsány Ferenc sportminisztersége idején szép szavakkal indult beruházásra, amikor még a baloldal akart ide focipályát, amit sikerült megakadályozni, de a betonozott közösségi teniszpályákat mindenesetre vállalkozónak eladták, aki akkor is ígért minden szépet s jót, végül a lakók napi két órába szorultak vissza a használat tekintetében, majd arról is „megfeledkezett” a beruházó – de hát ezért beruházó – fejtegeti Klacskó Géza, aki annak idején megalapította a Bikás Park Egyesületet ennek megakadályozására, de úgy látja, most ilyesmire már nem ad elég időt a szorító november végi határidő.

Mindenesetre eleve

„Ha annyira emberbarátok meg zöldek meg demokraták, és így tovább, akkor ezt nem így kellene csinálniuk. Ez egy olyan közösségi tér ahol az emberek összejönnek”. Klacskó Géza azt sem tudja mire vélni, miért kellett egy 200 ezer forintos díjhoz kötnie az önkormányzatnak a teljes pályázati anyag megismerhetőségét még a környékbeliek, tehát a közvetlenül érintettek számára is.

Az ifjabb Klacskó, Géza bácsi fia, Zoltán ezért indította el édesapja támogatásával az online petíciót, keserűen megjegyzi, „ha fél generációnként mindent elbontanak, csodálkozunk, hogy nem marad semmink, amihez kötődnénk”. Az eddigieket kiegészítve hozzáteszi: kizártnak tartja, hogy egy befektető ne használja ki a maximális lehetőségeket, a 30 méteres maximális magasságot. Hozzáteszi: kormányokon és önkormányzati vezetéseken átívelő probléma, hogy a helyiek mindenről csak utólag értesülnek, semmiről sincsenek megkérdezve. „Szerintem felújítást akarnak, nem bontást, de nem tudhatjuk, hiszen nem kérdeztek meg minket” – hozzáteszi, a tervező Ybl-díja ide vagy oda, nem rajongója a szocialista építészetnek, de önmagában attól, hogy valami új, nem biztos, hogy építészetileg értékesebb lesz. Az ilyen épületek értékét az érti igazán, aki itt nőtt fel, fejtegeti.

Klacskó Zoltán egyébként próbálta elérni Orosz Anna városfejlesztésért felelős alpolgármestert, telefonon és emailben is sikertelenül; elvileg fogadóórára kapott időpontot, ennek kapcsán további tájékoztatást ígért.

Hogy utólag bevonnák az ígéretek szerint a lakosságot, Klacskó nevetségesnek tartja: aki megveszi a területet, annak tudnia kell, hogy mit építhet rá, különben nem kockáztat; ha így lenne, az óvatosabb licitálásra intené az esetleges vevőket, azaz megint a kerület károsodna; „itt inkább valami susmus van, ami lenni szokott” – mondja, ugyancsak érthetetlennek nevezve azt, hogy nem lehet belenézni az elvileg nyilvános pályázat teljes anyagába, s azt is, hogy mi alapján döntött úgy az önkormányzat, hogy nem éri meg felújítani, hol vannak a nyilvánosan elérhető számítások erre vonatkozólag, ha ennyire transzparensnek gondolja magát az új balos önkormányzat?

Klacskó hozzáteszi: az aláírásgyűjtés sikerétől vagy sikertelenségétől függetlenül a lakók valódi véleményét csak egy helyi népszavazáson lehetne megismerni, ahol a jelenlegi épület megőrzése is választható opció kell, hogy legyen. Megjegyzi: a Bikás Park kapcsán annak idején

Még az ígéretekkel se voltak túl bőkezűek

A szolgáltatóközpontban működő üzletek bérlői is tanácstalanok:

tudjuk meg két üzlethelyiség bérlőjétől kérték nevük említésének mellőzését). Egyiküktől azt is megtudjuk, hogy nem véletlen, hogy a belső terek nem tükrözik az épületegyüttes külső lepusztultságát.

„Ha összeadom, a kollégákkal félmilliárd forintot biztosan ráköltöttünk a felújítási munkálatokra” – mondja „tetőszigeteléstől a hőszigetelésen át az aszfaltozásig, műfűig, világításig volt, hogy simán közös tereket is felújítottunk” – sorolja. Hozzáteszi: a bérlőknek már eleve az nem tetszett, hogy az új baloldali kerületvezetés eltávolította a CSAPI éléről Dénes Ákos igazgatót, aki szakember volt, jobbos és balos vezetés alatt is tette a dolgát.

„Ez egy kilométeres körzetben Buda legsűrűbben lakott része, több mint tízezer embernek ez a régi városközpont, csoda, hogy a fideszeseknek 2008-ban sikerült megakadályozni az eladását, pedig Molnár Gyuláéknak régi vesszőparipája volt ez” – emlékszik vissza a vállalkozó, aki szerint az előválasztási eredmények is mutatják, hogy olyan veterán politikusokat, mint Gy. Németh Erzsébet vagy maga Molnár Gyula „vertek el, mint a kétfenekű dobot”, hogy a helyi lakosság nem díjazza az efféle ötleteiket, amelyek közel állnak „a lopáshoz, rabláshoz, holott ezek az emberek arra lettek megválasztva, hogy szolgálják a kerület lakóit, nem arra, hogy elvegyék, ami az embereké, és főleg nem arra, hogy

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy számos bérlőnek határozott idejű szerződése van 2024-2025-ig, így az is jó kérdés, velük mit tervez a baloldali fővárosi és kerületi önkormányzat, illetve az új tulajdonos.

Természetesen a felmerült kérdésekkel megkerestük Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes asszonyt és a városfejlesztésért felelős kerületi alpolgármestert, Orosz Annát is; amennyiben reagálnak, cikkünket feltétlenül frissítjük (frissítés: cikkünk megjelenése után tíz perccel az alpolgármester asszisztense emailben a hét második felére ígért választ).

Szerettük volna megtudni, miként kívánják elérni, hogy ne változzanak a szolgáltatások díjai, ahogy Gy. Németh ígérte; hogyan akadályozzák meg toronyház építését, ha ez sincs kikötve a kiírásban; legfőképpen pedig, hogy miért nem vonták be a lakosságot a döntéshozatalba, s hogy mégis milyen módon tervezik ezt megtenni, különös tekintettel arra, hogy egyébként a főpolgármester-helyettes asszony éppen arról beszélt az előválasztási vitában, hogy „folytatni a civilekkel a párbeszédet”, amit a jelek szerint el sem kezdtek.

Némi balos belharc

Információink szerint az üzemeltető Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága (CSAPI) alapvetően DK-s terület a belső paktumok szerint, Molnár Gyula meg már olyannyira ebbe az irányba kacsintgat, hogy

Molnár Gyula, ha nem is 32, de 30 évvel ezelőtti kerületvezetése idején már belefutott a terület okozta problémákba, amikor a Demszky Gábor-vezette főváros akarta elcserélni az üzletközpontot egy III. kerületi buszgarázsért, ráadásul „egy az egyben”, ekkor ezt azonban még sikerült megakadályozni.

A szolgáltatóközpont problémája az előválasztási küzdelemben is felmerült, ekkor is elhangzott az ebben a szituációban Orosz Annával szembenálló Gy. Németh Erzsébettől több párbeszédre vonatkozó ígéret (meg némi felelősségkenegetés), ez szeptember végén történt, változás azóta sem történt.

Természetesen tiltakozott a helyi Fidesz is az eladás ellen; a frakcióvezető, Csernus László lapunknak kifejti, a terület felújításában ők is gondolkodtak egy megfelelő befektető bevonásával, az önkormányzati tulajdon megtartása mellett,

hiszen fontos közösségi és kulturális szerepet lát el a központ a lakók életében. Emellett a kerület bevételtől esik el, hiszen a tulajdonrészén egy Burger King áll, amely rendszeres bérleti díjat fizet. Hozzáteszi: valahogy tendenciának tűnik, hogy a baloldali vezetés rendszeresen dobra veri a közvagyont a kerületben is, a közösség szolgálata pedig valahogyan háttérbe szorul.