Őszöd15 – Így alakultak a bérek és a keresetek Őszödtől mostanáig

Írta: Varga Zsolt

A Mandiner a közösségi média oldalain posztsorozatba kezdett, amelyben részletesen, mutatóról mutatóra haladva beszámoltunk az őszödi beszéd és a 2006-os rendőrattak 15. évfordulója kapcsán a családok akkori anyagi körülményeiről, a foglalkoztatásról, a munkanélküliségről és a keresetek alakulásáról. Egyszóval mindarról, amit a gazdaságról numerikusan kimutatható. Konkrét adatokkal illusztráltuk, hogy személy szerint nekünk, magyaroknak; családjainknak és vállalkozásainknak mit jelentettek gazdaságilag a 2002 után meghozott rossz döntések,

Gyakorta halljuk a baloldali térfél megmondóembereitől, hogy „de hát 2008-ban válság volt”. A KSH-, Eurostat- és OECD-adatok alapján, Szalai Piroska által készített grafikonok segítségével bemutatjuk, hogy nálunk nem 2008-ban kezdődtek a problémák. A lejtmenet már 2002 után elindult, s a 2006-os választás után felgyorsult, zuhanásba váltott.

Az összesen 20 grafikont három cikkben foglaljuk össze, ebből ez a második írás. (Az első írás itt érhető el)

A minimálbér reálértékének változása a V4 országokban és évenként Magyarországon

Hazánkban már jóval a válság előtt, 2003-tól csökkent a minimálbér reálértéke, azaz a minimálbér inflációval korrigált értéke. A kétezres évek baloldali kormányai alatt összesen két évben sikerült javulást elérni, 2005-ben és 2006-ban. Nyolc évnyi kormányzás alatt ez az érték 2,5%-kal lett alacsonyabb. Magyarán: hiába volt a minimálbér nagyobb, az elinflálódott s kevesebbet ért 2010-ben mint 2002-ben.

A minimálbér reálértékékek csökkenése nem csak azokat érintette rosszul, akik minimálbérért dolgoztak. Számos egyéb juttatás is a minimálbérhez kötött, így ezeknek is csökkent a vásárlóértéke. Például a GYED maximuma is kevesebbet ért 2010-ben, mint 2002-ben, hiába volt akár numerikusan nagyobb is.

A környező országok ezalatt a nyolc év alatt előztek le minket, holott 2002-ben a szlovák minimálbérnél jóval magasabb, a cseh és lengyelhez képest pedig hasonló mértékű volt a magyar minimálbér vásárlóértéke. 2010-re mindegyik ország leelőzött minket. Ebben az időben két olyan ország volt az OECD harminchét országa között, ahol csökkent a vásárlóérték. Magyarország és Mexikó.

Azóta: Magyarországon a minimálbér reálértéke a jobboldali kormányok alatt jelentősen megemelkedett. Az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között 85%-kal, 2010 és 2021 között pedig 74%-kal. Ez utóbbi Litvánia után a második legjelentősebb javulás az OECD harminchét országa között.

Jövőre, ha kétszázezer forint lesz a minimálbér és (az MNB inflációs várakozásának megfelelően) 3,8% a fogyasztói árak növekedése, akkor a 2022-es minimálbérnek a 2010-es vásárlóértéke megduplázódik. Magyarán kétszer annyi termékre és szolgáltatásra lesz elegendő a minimálbér. Ilyen mértékű javulást még soha nem tudtunk véghez vinni, amióta létezik a minimálbér intézménye hazánkban.

Az átlagbér reálértékének változása a V4 országokban

Hazánkban már jóval a világgazdasági válság kitörése előtt, 2005-től stagnált az átlagbér reálértéke, amely stagnálást 2009-ben jelentős zuhanás követett. 2010-ben sem érte el a 2006-os szintet.

Mindeközben az EU többi tagállamában 2004 és 2008 között lendületesen bővült a munkaerőpiac, így az uniós átlagbér reálértéke 3,3 százalékponttal növekedett. Bár 2006-ban még közel azonos szinten voltunk Csehországgal és Lengyelországgal, s jóval magasabb volt ez a mutatónk mint Szlovákiáé, 2010-re mégis leszakadtunk a csehektől és a lengyelektől, s majdnem utolért minket Szlovákia az OECD kimutatása szerint.

Azóta: A tragikus gazdasági-pénzügyi politikát folytató baloldali kormányok után, 2010 és 2020 között a bruttó átlagkereset reálértéke 58,4%-kal, a nettóé pedig 66,3%-kal nőtt. Kimondható az az axiomatikus egyszerűsítés, hogy a baloldali kormányok idején minden kereset – legyen az minimálbér vagy éppen átlagbér – vásárlóereje csökkent, a jobboldali kormányok idején pedig jelentősen emelkedett.

Adók és járulékok a V4 országokban egyedülálló átlagkeresetű személyek esetén és két átlagkeresetű, két gyermekkel rendelkező felnőtt esetén

Hazánkban 2003 és 2007 között növekedtek a béreket terhelő adók és járulékok mind a gyermekeseknél mind a gyermektelen háztartásban élőknél. A környező országokban és az OECD harminchét országának átlagában csökkentek. 2007-ben, az addig is magasnak számító adó- és járulékterheket növelték, emelkedett az egészségbiztosítási járulék, illetve, hogy még több munkavállalónak növeljék a terhét, az átlagbért keresők is a magasabb, 36%-os SZJA-kulccsal adóztak. Összehasonlításképpen: ma 15,5% az SZJA-kulcs mértéke.

Az átlagkeresetű, kétgyermekes párok esetében 2007-ben a bérekből levonódó adók és járulékok mértéke közel 50%-ra emelkedett, amely Belgium után a második legmagasabb érték volt az OECD országaiban akkoriban. Csehországban 12, Szlovákiában és Lengyelországban 14-15 százalékponttal voltak alacsonyabbak az elvonások akkor.

2009-ben a baloldali kormány előrántotta a „szuperbruttósítás” fogalmát az ingujjukból. A sokak által szeretett s várt intézkedés csupán egy matematikai trükk volt. A 27%-kal megnövelt szuperbruttó lett az alapja az SZJA-nak és az elvonásoknak, így tehát bár nem az adókulcsot emelték 40% felé, hanem az alapot 27%-kal, végeredményében a munkavállaló ugyanott tartott. Csak kozmetikázták az adókulcsot.

Azóta: 2020-ra az egyedülálló átlagkeresetűek adói és járulékai lecsökkentek 53,1%-ról lecsökkentek 43,6%-ra. Ez a 9,5 százalékpontos csökkentés az OECD-országok közül az egyik messze legnagyobb javulás volt. Az átlagkeresetű, kétgyermekes párok esetén még gigászibb a javulás, szám szerint 11,3 százalékpontos. Az utánunk következő második OECD- ország fele ekkora adócsökkentést sem tudott végrehajtani. A 2022-es évben a kormány tervezi tovább csökkenteni a munkát terhelő adókat, a minimálbér-tárgyalásokon eddig elhangzottak szerint.

Nyitókép: MTI/Mohai Balázs