Történelmi változások zajlanak a diplomáciában – Kiss Rajmund a Mandinernek

Dr. Kiss Rajmund, az MCC Diplomácia Műhelyének vezetője a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam és Jogtudományi Karán szerezte első diplomáját. A Harvard Egyetemen elvégezte a Kennedy School of Government’s Emerging Leaders Executive, valamint a Mastering Trade Policy Executive Programot. Az Oxfordi Egyetemen nemzetközi gazdasági, illetve MBA diplomát is szerzett. 2008-ban kezdte diplomata karrierjét: külgazdasági irodavezető volt Magyarország Szingapúri Nagykövetségén, ahol később első beosztotti pozícióban képviselte hazánkat. Rövid idő alatt a szingapúri Európai Kereskedelmi Kamara (EuroCham) elnökségi tagjának is megválasztották. 2013-tól a Századvég Gazdaságkutató üzletfejlesztési igazgatója. 2014-től Magyarország állandó képviselője és nagykövete lett a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mellett Genfben.

Névai Gábor interjúja.

***

Miként alakította át a koronavírus-járvány a diplomácia világát?

A diplomácia legnagyobb lehetősége a személyes találkozás, amely a bizalom felkeltésének megkerülhetetlen eszköze.

Az online kommunikáció itt akkor hatékony, ha már megelőzte személyes, fizikai kapcsolatfelvétel. Ha valakit ismerünk személyesen, akkor utána évekig kényelmes vele az online kommunikáció. A lényeg pedig az, hogy a nagyhatalmak miként reagáltak a koronavírus okozta kihívásokra. 

És hogyan reagáltak?

Mindenki másképpen. Persze minket leginkább az Európai Unió reakciói érintettek. Sajnos az nem úgy zajlott, ahogyan azt a tagállamok szerették volna. Emlékezzünk az akkor baloldali és Brüsszel-barátnak mondható olasz miniszterelnökre Giuseppe Contéra, aki 2020 márciusában úgy fogalmazott, hogy az EU cserbenhagyta Itáliát. Nem is felejthetőek a szörnyű olaszországi képek, melyek nyomán Kínából érkezett a segítség lélegeztetőgépek, ágyak és maszkok formájában. Az Egyesült Államok szintén „elaludt”, a választási témák elvitték a fókuszt. Nem reagáltak megfelelően, ez biztos. Ellenben Kína rendkívül ügyesen kezelte a helyzetet. Eleinte „kínai vírusról” beszéltek egyesek, meg Vuhant láttuk a híradóban, ehhez képest az ázsiai óriás megfordította a narratívát: Európától Latin-Amerikáig segélyszállítmányok százait indította útnak, amelyeket aztán később a vakcinák tekintetében is folytatott. Ebben átvették az Egyesült Államok  bő fél évszázadon keresztül gyakorolt szerepét. Amerika azonban most saját magát is nehezen látta el.

A vakcinaháború jól vagy rosszul alakult a mi szempontunkból?

Magyarország győztesen került ki a vakcinaháborúból, hazánk időben reagált a koronavírus-járványra. Az életmentő infrastruktúrát és a vakcinák beszerzését is diverzifikálni kell. Ha nem lettek volna erős gazdasági kapcsolataink, úgy járhattunk volna, mint sok olyan európai uniós ország, ahová nem jutott elegendő vakcina. A mostani erős politikai és gazdasági eredményeknek ez az egyik alapja. Az első hullám okozta teljes gazdasági leállás miatt életbevágónak bizonyult, hogy vakcinát szerezzünk, és mindenki – aki szeretett volna – oltáshoz juthasson. Az emberi életek után a második legfontosabb szempont az ország versenyképessége. 

A vakcina az „új olaj?” Aki birtokolja, annak erősebb lesz a szava és a gazdasága?

Még többet is érhet, mint az olaj, mert az oltás életeket menthet. Ezért fontos, hogy Magyarország saját kapacitást építsen. Nemcsak vakcinában, hanem fertőtlenítőszerben és gumikesztyűben is – ez utóbbiakról ugyan ki gondolta volna három éve, hogy gyártásuknak akár nemzetbiztonsági súlya is lehet? Pedig van.

Miről szól a vakcina-diplomácia valójában?

A diplomácia mindig érdekképviselet, ahogyan a nemzetközi segélyprogramok is humanitárius céljuk mellett a donor ország gazdasági szereplőinek jelentenek piacszerzést.

így a kölcsönös bizalom politikai és gazdasági előnyöket is hozhat a jövőben.

A médiában a mai napig naponta olvashatóak negatív közlések adott vakcinatípusokról. Ez milyen arányban tudatos munka? 

Attól tartok, hogy nem kis mértékben mélyebb, tágabb stratégia részei, amelyek rendkívül veszélyesek, nem beszélve ennek napi, politikai felhasználásáról. Emberi életekről van szó, ilyenkor nincs helye sem a politikai, sem pedig az üzleti haszonszerzésnek.

Több olyan elemzést, véleményt lehet olvasni, hogy a covid nem egyszeri jelenség, hanem újra beléptünk a világjárványok korába…

Fel kell készülnünk, hogy megvédjük magunkat. Mi előnyben indulunk, mert nálunk megvan a kutatói és egészségügyi tudás ennek kezelésére, csak a kapacitások, fizikai képességek szintjét kell alatta megerősíteni, kiterjeszteni. A vakcinagyár ezt szolgálja majd Debrecenben. A járvány hozott néhány más nagy tanulságot is. Churchill híres mondása szerint „ne vesztegess el egy jó válságot!”. Megtanultuk, hogy online is működik a világ: napok alatt átállt erre a munkára. Világcégek sora kapcsolt részben vagy teljes egészében az online kommunikációra a nemzetközi  kapcsolattartásban.  A válság szintén bebizonyította a globális kereskedelem és az értékláncok sérülékenységét. Ezért is kell a nemzeti termelői kapacitást kiépíteni, mert egy hasonló járvány esetén önellátók lehetünk. Továbbá a befektetőinknek is érdemes minél több terméket hazánkban gyártani, hiszen a több hónapos hajóutak egy karantén esetén óriási kockázatot jelenthetnek.

Milyen más, fontos tanulsága van a koronavírus-járványnak?

Bebizonyosodott, hogy a 2012-ben kezdődött, de

a keleti és a déli nyitással, stratégiai szempontból helyes döntés volt. Megnézhetjük az exportmutatóinkat, a közvetlen tőkebefektetések arányát és a foglalkoztatást is. Jelenleg sokkal kevésbé kockázatos, mint tíz évvel ezelőtt. Miközben európai partnereink nem lettek kevésbé fontosak: a kormány gazdasági stratégiai partnereinek közel egyharmada az USA-ból érkezett. Azonban az új partnerségi kapcsolataink nemcsak jól működtek a járvány alatt, de még tovább is erősödtek.

Kicsit sarkítva, aki ideológiai okból elhanyagol egy országot, később jut vakcinához?

Pontosan.

Egy gyakorlott diplomatának nem hiányzik a külföldi terep?

Az elmúlt két hónapban öt vidéki városban tartottam előadást. Először a Mathias Corvinus Collegium vendégprofesszorával Biden elnök első 100 napját értékeltük, aztán egy olasz MCC-s vendégelőadóval Európa kulturális kihívásairól beszélgettünk, utána a holland MCC-s vendégelőadónkkal két városban a gazdaságdiplomácia volt terítéken, szintén angolul, továbbá vitáztam a vakcinadiplomáciáról is, és mindezeket telt ház előtt – így nem mondhatnám, hogy hiányozna a pezsgés az életemből, a tanítás pedig nagyszerű dolog! Olyan diplomáciai műhelyt építünk, amely aktív párbeszédet folytat a nagyvállalatokkal, a kormánnyal, és természetesen nagy hangsúlyt fektet a kutatómunkára is.

Azért ez mégis más, mint amikor Magyarország állandó képviselőjeként dolgozott a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mellett. Nem hiányzik az ilyen jellegű frontmunka?

A WTO-képviseletünkön, valamint a dél-kelet ázsiai diplomáciai kiküldetések során roppant izgalmas, felelősségteljes feladatokat végeztem el, azonban a jelenlegi feladataim szintén rendkívül sokszínűek, minden napra tartogatnak szakmai kihívást.

Maradjunk Ázsia szívénél! Miként nézi egy gazdasági diplomata az afganisztáni eseményeket?

Geopolitika nélkül nem létezik gazdaságdiplomácia. Afganisztán tekintetében az döbbent meg, hogy mindenki azt mondja most, nem ezt várta, ami történik. Alig egy hónapja az Egyesült Államok elnöke úgy fogalmazott, hogy itt nem lesz „Saigon 2”, vagyis helikopteres menekülés. Mára azonban bejárta a világot az a fotó, amelyen talán csak a helikopter típusa más, de egyébként ugyanazt látjuk az 1975-ös saigoni és a 2021-es kabuli felvételeken.

amely magyar szempontból tanulságos, és leginkább a migráció tekintetében vet fel gyakorlati kérdéseket. 2015 óta – sokáig szinte egyedül – azt próbáltuk elmagyarázni Brüsszelben és máshol, milyen hatalmas biztonsági kockázatot hordoz az illegális migráció. Ha csak az elmúlt pár évet nézzük, rengeteg súlyos terrortámadás történt Ausztriától Németországon és Franciaországon át Belgiumig és az Egyesült Királyságig. Nőtt az erőszakos bűncselekmények száma is Nyugat-Európában. A következő hetekben biztos, hogy a világ vezetői az Afganisztánból várható kivándorlási hullámmal foglalkoznak majd, és igyekeznek megoldásokat találni annak kezelésére. 

És mi lesz a megoldás?

Nem hiszünk abban, hogy a helyes válasz a tömeges illegális migráció elfogadása, a kvóták szerinti elosztása lenne, viszont azoknak, akik segítettek nekünk Afganisztánban, mi is segítünk. De nem kvótázással vagy bármilyen, korában balul sikerült nyugati kezdeményezéssel. Úgy tudom, már a kabuli összeomlás előtt is nőtt az afgánok aránya a magyar határon megjelenő illegális migránsok között. Ez a kérdéskör nemzetbiztonsági veszély.

Tálibok Kabulban

Fel lehet készülni egy ilyen váratlan diplomáciai kimenekítésre? 

A diplomáciában akár hónapokig készülünk valamire, akár csak egy tárgyalásra is, aztán az élet mindent felülírhat. Történt már olyan, hogy az utolsó pillanatban mondtak le felsőszintű találkozót, például egy ázsiai államfő már a repülőtéren volt, amikor törölte az európai útját, az ilyen helyzeteket is kezelni kell. Ezek persze könnyebb esetek, még ha a protokoll tekintetében súlyosnak is számítanak. Hiába volt stratégiai-logisztikai tervezés, percek alatt összedőlt minden. Látszik, hogy egy dologgal nem számoltak: a nyugat által felállított kormány és hadsereg összeomlik, a tálibok megjelennek a fővárosban és kártyavárként dől össze minden a tervezett, szeptember 11-i kivonulás előtt. 

A táliboknál a szakáll, a Kalasnyikov és a strandpapucs közé bekerült a Twitter is?

Pontosan, láthattuk, ahogyan folyamatosan posztolták a hatalomátvétel részleteit.

Profin használják a közösségi médiát, pacifikálják, de legalábbis elbizonytalanítják az országot és az ellenségeiket. Már nem 1996-ban vagyunk, amikor először jutottak hatalomra.  

Afganisztánban kevésbé vagyunk jelen gazdasági tekintetben, de mi a helyzet a többi ázsiai országgal?

A gazdasági-kereskedelmi portfóliónk meglehetősen szélessé vált az elmúlt évtizedben. Bebizonyítottuk, nemcsak a tradicionális európai partnereinkre számíthatunk, ugyanis sok milliárd euró érkezett Ázsiából, folyamatosan jönnek a befektetések a többek által még mindig lenézett keletről. Amíg a koronavírus-járvány előtt a világban legalább 50%-kal csökkentek a nemzetközi befektetések, nálunk két és félszer több jelent meg – mindez független statisztikai adat. 

A világpolitikában hatalmas vízválasztó, hogy ki miként gondol a nemzetközi politikára. Az egyik kvázi „jók” és „rosszak” küzdelmének írja le a glóbuszt, ahol fel kell törni az ugart, és elszántan boldoggá kell tenni az embereket. A másik álláspont szerint a világ nem fekete-fehér, hanem szürke vagy éppen színes, de mindenképpen összetett hely. Ön mit gondol erről?

„A jó és a rossz” nem szerencsés ellentétpár. Óriási vita zajlik azok között, akik a nemzetállam fejlesztésében vagy pedig a nemzetek fölötti struktúrák megerősítésében látják az emberiség jövőjét.

míg Brüsszelből nehéz megvédeni egy bolgár vagy egy magyar biztonságát. A nemzetállamoknak kell gondoskodniuk saját polgáraikról. Ebbe nem szerencsés kívülről belenyúlni. A világkereskedelem és az együttműködés természetesen nélkülözhetetlen, anélkül nem életképes a gazdaság. Sok dolgunk van a világgal, de szeretnénk a saját gondjainkat és ügyeinket mi magunk megoldani.

Talán az 1962-es kubai rakétaválságtól egészen az 1990-es kelet-európai rendszerváltásokig jobbára a „realpolitik” határozta meg a világpolitikát, aztán beköszöntött több évtizedre a kvázi egyközpontú világ és egyirányú dominancia. Mikor jöhet el újból a gyakorlatias, pragmatikus külpolitika világdivatja?

Az elmúlt évtizedben olyan radikális változások következtek be, amelyek nyugodtan hasonlíthatóak 1990 jelentőségéhez. Történelmi változások indultak meg a diplomácia világában is. A 2008-as válság után alapjaiban rendült meg minden, amit a geopolitikáról, diplomáciáról, nemzetközi kapcsolatokról tudtunk a XX. században. Nem is abban döbbenetes a változás, hogy új szereplők jelentek volna meg, hanem a  régiek újra pozicionálásában. Kína világgazdasági szerepe a XIX. század végén például nagyjából akkora volt, mint most. 

Csak éppen ellenkező irányban haladt, mint ma…

Így van: több nagy szereplő is egészen más helyzetben van, mint 20-30 évvel ezelőtt. Az információs forradalom, amely éppen most zajlik, lehet, hogy önmagában egy súlyos korszakhatár lesz – és ezt csak pár évtized múlva láthatjuk majd pontosabban. Vagy lehet, hogy az autóipar mai változásai fontosabbak lesznek, mint korábban a Ford T-modell elterjedése.

Az elmúlt évtizedben új irányba fordult a magyar diplomácia. A külgazdaság erőteljes fejlesztése lett a fő cél, de ez a hagyományos diplomácia mellé vagy annak helyére érkezett?

Az új világrendhez alkalmazkodva kellett alapjaiban megújítani a diplomáciai tevékenységet. Immár kézzelfogható eredményeket várunk a külszolgálatot teljesítő diplomatáktól.

érje el, hogy a magyar termékek kijussanak állomáshelye piacára. 

Nem foglalkoztak ezzel régen?

Egyáltalán nem ilyen szinten. Önszorgalomból néhányan, néha. Dedikált misszióvezetők és szakdiplomaták persze igen, de nem ilyen szinten. Most viszont kötelező, részletesen számon kérhető feladat. Hallgatóimnak azt szoktam mondani, hogy a nagykövetek státusza megmaradt, azonban most a szerepük inkább hasonlít egy üzletfejlesztési igazgatóéra, mint egy XX. századi, pezsgős fogadásokra járó diplomatáéra. 

Ez mennyire trend a világban? 

Több helyen gyakorlat, de a mi lendületünk ebben kiemelkedő. 

A diplomáciában mi változtatja meg a megcsontosodott hozzáállást, gondolkodásmódot? Milyen jellegű munka ez?

Nehéz ügy, lassan tíz éve űzzük Magyarországon.

Más a diplomaták átlagéletkora ma, mint húsz évvel ezelőtt volt. Itt vannak a fiatalok mögöttünk, lezajlott egy generációváltás is. Mindenesetre a folyamatos oktatás segíthet.

Miben változott még a diplomácia a múlt század végéhez képest?

A diplomata egyik legfontosabb feladata a jelentési kötelezettség volt. Minél távolabb dolgozott, annál inkább csak a jelentéseiből tudták, hogy létezik. A jelentéseik nagy része hazánk szempontjából ráadásul sokszor irreleváns volt. A táviratok világa elmúlt, és a digitális kommunikáció robbanása révén gyakorlattá vált, hogy zárt ülésekről maguk a politikusok szivárogtatnak, akár élőben is, tehát a legtöbb eszköz szinte elavult. A közösségi média szinte felfalta a diplomácia egy részét. Ez jó hír azoknak, akik tudatosan tudják használni ezeket a platformokat. Ebben is fejlődhetnek diplomatáink, ugyanis mások az igények, akár már csak a tíz évvel ezelőtti világhoz képest. A sebesség nagyot nőtt, gyorsabban kell meghozni a döntéseket is. Megjelentek új szereplők is.

Kikre gondol?

Például a nemzetközi nagyvállalatokra, akik erőteljes üzleti diplomáciát és aktív politikai-ideológiai tevékenységet folytatnak. Szereplők lettek a civil szervezetek is, így olyan platformok emelkedtek ki az állami diplomácia mellett, amelyek miatt kiszélesedett a korábban aránylag zárt világ. Nagyobb jelentőségű lett a társadalom szava is.

Miként?

Egy nagybefektetőt könnyen blokkolhat egy kis, lokális, de ügyes civilszervezet is. Ilyenformán akár országos jelentőségű beruházásokat akadályozhat meg pár ember.

Tudjuk, hogy gyakran „fecseg a felszín és hallgat a mély” a diplomáciában is. Hogyan használhatja a diplomácia a médiát?

A média, amely rendszerint soha nem független senkitől, roppant megosztott lett. Nagyon szeret valakit vagy éppenséggel ellehetetlenítő szándékkal utál. Torzítja a döntéshozatalt, és aláássa a diplomácia legfontosabb talapzatát, a dialógust. Nincs vita, csak minősítés, harci szellem. A felelősségük óriási.

Mennyire igaz, hogy valójában a nagy multicégek érdekérvényesítése mögött is sokszor egy-egy állam húzódik meg? 

Főként a nagy gazdasági válságok idején igaz ez. Akkor rendkívüli módon felértékelődik az üzleti diplomácia jelentősége. Azok a nagyvállalatok, amelyek sosem tárgyalnak a kormányokkal, mást sem csináltak 2008-2009-ben, mintsem pénzt kértek.

A nagy kapitalista hozzáállás általában itt véget ér.

Nem csúszhat-e össze a diplomácia nemzetközi világában a diplomata, az érdekérvényesítő és a lobbista feladatköre?

De. Az üzleti diplomáciának átlátható, mindennapos dialógusnak kell lennie a nagyvállalat és a politika helyi és „magas” világa között. Ebből ráadásul társadalmi haszon is keletkezik a tudáscsere nyomán, feltéve transzparens a folyamat, és jó ügyért történik. Ez nem lobbi, hanem diskurzus, amelynek az eredménye nyomán mindkét fél kevesebb kockázattal tudja végezni a munkáját. A lobbistának ennél jóval szűkebb a mozgástere, amely rendszerint konkrét ügyekre korlátozódik.

Az egyik szakterülete a tárgyalástechnika. Nekünk, magyaroknak ez mintha nem ez lett volna a sikerágazatunk a múltban. 

Remélem, hogy tanulunk a hibáinkból. Az biztos, hogy az MCC-s hallgatók tudni fogják, mi kell ahhoz, hogy a későbbiekben ügyesen tárgyaljanak. A közösségért tevékeny, aktív embereket képezünk az MCC-ben – így Nemzetközi Iskolánkban is –, akiknek talpraesetten kell a közösségi érdekeket érvényesíteni, ha egyszer állami szolgálatba lépnek.

Mi a legnagyobb különbség a keleti és a nyugati diplomáciai kultúra között?

Erőteljes nyugati habitussal, testbeszéddel belépni egy keleti „tárgyalási térbe” biztos kudarcot jelent. Még rosszindulatú, dölyfös arrogancia sem kell: az egyébként egyáltalán nem barátságtalan, de harsányabb, sikerorientált fellépés is igen rosszul sül el. Mi nem találunk benne semmi sértőt, de ott ez teljesen mást, akár félelemkeltést is jelenthez. Ezt érteni és érezni kell.

A szemünket nézik, ugyanis először a másik felet akarják megismerni. Ha nem vagyok hiteles, akkor azonnal elbuktam. Tartósan pedig alázat, halk stílus, türelem és felkészültség: ez a siker kulcsa. Amúgy is, egy rövid tárgyalásra, még egy ötpercesre is, fel kell készülni. Nekünk, magyaroknak a felkészültség, és az azt biztosító, jó eszű szakember lehet a legerősebb fegyverünk.

Mire érdemes figyelni a jövő diplomáciájában?

A hosszútávú kapcsolatépítésre. Tárgyalni kell – szinte mindig. Ez egy ősi „sport”, amelyre mindig szükség lesz. A vita is kell, ne féljünk tőle! Tárgyalópartnerekre van szükség, a világ lehető legtöbb tájáról. Semmilyen térségtől nem szabad megijedni, hanem menni kell előre. Magyarországnak mindenhol van keresnivalója.