Persze, számos alkalommal megtörtént, hogy az indokokat nem találták elégségesnek az engedély megadásához. Ilyenkor általában további bizonyítékok beszerzését kérték. De ez így van rendjén, ezek az erős külső kontrollelemek biztosítják a törvényes működést. Csak úgy, hasraütésszerűen nem lehet akárkit lehallgatni.
Egyáltalán, miképpen válik valaki gyanússá, célszeméllyé?
Valamilyen módon a titkosszolgálatok látókörébe kerül az illető. Ez számtalan formában megtörténhet. Az elemzőmunka során kiderül például, hogy egy állami tisztségviselő kapcsolatot tart fenn egy személlyel, akit korábban egy ellenérdekelt szolgálat ügynökeként azonosítottak be. Ilyenkor fel kell tárni ennek a viszonynak a természetét, mélységét. Minél gyorsabban meg kell tudni, hogy az illető tényleges kockázatot jelenthet-e, tapasztalhatók-e konspirációs jelek. Amennyiben ez megtörtént, és a szakemberek szükségesnek látják, hogy az információáramlás tartalmának megismerése nélkülözhetetlen, szükség van a lehallgatás kezdeményezésére.”