„Rengeteg információ, dezinformáció jelent meg a sajtóban az elmúlt időszakban a titkosszolgálati lehallgatásokról. A téma érzékeny, hiszen nem lehet arról beszélni, hogy kiket hallgatnak le és kiket nem, ez ugyanis államtitok.
Azért azt már az elején rögzítsük, hogy a titkosszolgálati munka nem egyenlő a lehallgatással, a megfigyeléssel, még akkor sem, ha az emberek többségében ez a hamis kép él. Amennyiben csak erről lenne szó, nem is igazán kellenének a nemzetbiztonsági szolgálatok. Ez komoly intellektuális munka, amelyben rendkívül fontos a törvényesség, a célirányosság és az arányosság elvének a betartása. A lehallgatást a legtöbbször huzamosabb felderítő folyamat előzi meg. Ennek része lehet a híváslisták, a cellainformációk elemzése is. Amikor már megfelelő mennyiségű információ gyűlt össze, akkor is csak a független bíróság vagy az Igazságügyi Minisztérium illetékesének engedélyével kezdődhet meg a célszemély lehallgatása.
Az igazságügyi miniszter vagy az államtitkár elé kerül tehát egy indítvány. Mit tartalmaz ez?
A művelet ismertetését, az összegyűlt információk értékelését, illetve annak az indoklását, hogy miért szükséges valakinek a lehallgatása.
Előfordult, hogy a tárca illetékese vagy a bíró nem engedélyezte a megfigyelést?