A jelentős kedvezmények mellett adóemelésnek tekinthető, hogy lineáris egészségügyi hozzájárulást vezetnek be (9 százalék), amely ezentúl nem lesz leírható az szja-ból és a járulékplafont is eltörlik (az eddigi rendszerben a 9 százalékból 7,75 százalék leírható volt). A program részeként felszámolják a PiS által korábban már bejelentett, a szóhasználatban „szemétszerződésnek” nevezett foglalkoztatási formát, amely keretében a munkavállalónak nem kell nyugdíjjárulékot fizetnie, de így később nem is jár nekik ellátás. A jobban kereső egyéni vállalkozók adófizetési kötelezettsége is emelkedik. A korábbi 19 százalékos „flat” jövedelemadó helyett áttérnek a progresszív jövedelemadóra, ami nagyobb terhet jelent. Emellett az önfoglalkoztatottak egyre nagyobb részét szeretnék átterelni a főállású foglalkoztatottak csoportjába a rendezett munkaviszonyok megteremtése érdekében.
Lengyelországban a politika egy monumentális mentőcsomagként kommunikálta a gazdaság talpra állítását, amíg otthon fokozatosan jelentenek be kisebb-nagyobb intézkedéseket. A magyar kormány koncepciója miben tér el a Polski LAD-tól? Miért nem kommunikálták egységesen a helyreállítási tervet?
Igen, van kommunikációs különbség a két ország gazdaság-helyreállítási programjai között. A lengyelek egy monumentális mentőcsomagként bejelentettek számos konkrét intézkedést, ugyanakkor a csomag tartalmaz több olyan – inkább közép és hosszabb távú – intézkedést is, aminek a kidolgozása még hátravan. A magyar kormány ezzel szemben újraindítási szakaszokat hirdetett meg, aminek keretében először a gazdaság újranyitására, majd újraindítására koncentrál. Mi annak a hívei vagyunk, hogy az az ideális, ha véges számú téma terheli a közbeszédet, a lépésről lépésre bejelentett helyreállítási intézkedések jobban benne maradnak a köztudatban. Többek között a gazdaság-újraindításon belül az európai uniós források (RRF, MFF) fókuszterületeinek kommunikációját is leválasztotta a magyar kormány a hazai fejlesztésű forrásokéról.