Hol vagytok, „gyermekvédők”?
Hová szívódott föl a sok, formatervezetten bazsalygó, Pressman pajtással csőröző trashceleb, amikor meló lenne?
„Tiltólistára” kerülő filmek és iskolákból kitiltott szerzők listái keringenek az interneten, miután sokan elkezdték találgatni, hogy fog kinézni a gyakorlatban a homoszexualitást népszerűsítő vagy megjelenítő tartalmak korlátozása, amiről a pedofiltörvénynek is nevezett jogszabály-módosítások rendelkeznek. Papp János Tamás médiajogász segítségével jártunk utána, mennyi valóságalapja van ezeknek az aggodalmaknak.
Nagy vihart kavart hazai és nemzetközi vizeken is a magyar pedofiltörvény, amelyet az Országgyűlés a nyári ülésszak utolsó ülésnapján fogadott el a Jobbik és a Mi Hazánk támogatásával s a többi parlamenti párt bojkottjával, s amit Áder János államfő pedig múlt szerdán látta el kézjegyével.
A hazai ellenzék homofóbiát emlegetett, az érintett csoportok tüntettek a Parlament előtt, komoly politikai csatározásba torkollott a történet. A felháborodást ugyanaz váltotta ki, mint az Európai Unió (elsősorban) nyugati államaiban: az új jogszabályban a pedofil bűnelkövetők büntethetőségének szigorítása, a bűnözők listázása mellett egy módosító indítvánnyal beemelték többek között azt a szövegrészt, amelyet kritikusai, ellenzéki politikusok és különböző NGO-k homofóbnak neveztek. Eszerint „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”.
Nagy a füstje
Az ügy diplomáciai és metadiplomáciai következményei a mai napig meghatározzák az uniós közbeszédet, központi törekvés van a tagállami szintet meghaladó uniós előírások bevezetésére, számos tagország elítélte (számos más tagország meg nem, sőt), a pedofiltörvény említett rendelkezéseit. A németeknél például szerették volna szivárványszínre kivilágított stadionnal várni Münchenben a magyar szurkolókat, majd az UEFA tiltása után osztogatott zászlócskákkal, szivárványos buszokkal, a Himnusz alatt a pályára rohanó aktivistával, s egyéb apró kellemetlenkedésekkel fejezték ki nemtetszésüket az odaérkező drukkereknek, erre a Puskás Arénából kitiltott szivárványzászlók tömkelege volt a válasz.
Az identitáspolitikai csörtében pedig szakmányban születtek érzelmekkel telített cikkek és közlemények arról, hogy „tiltólistára kerülhet a Harry Potter” (például itt). De arról is sokan írtak, hogy az iskolákban is cenzúra jön; orosz tempóról, homofób inzultusról, sőt butaságról és gonoszságról cikkeztek (az ügy mellékhadszínterén pedig reaktiválták a melegbarát pszichológusok versus Bagdi Emőke csörtét). Az Amnesty International szerint a kormány „LMBTQI-mentes övezetté változtatná az egész országot” és „aljas kommunikációjával megbélyegez embereket”. Lapunk hasábjain is megjelentek pro és kontra vélemények.
Tényekről viszont annál kevesebb szó esett: vajon tényleg tiltólistásak lesznek a filmek? Valóban kiradírozzák az iskolákból a homoszexuális szerzőket? A rövid válasz: nem, ez nem így megy, a hosszúhoz pedig Papp János Tamás médiajogász segítségét kértük.
„A jogszabálymódosítás kapcsán az V. kategóriába sorolandó médiaszolgáltatások, műsorok köre bővült, ezeket bizonyos korhatár mellett, adott idősávokban lehet vetíteni” – mondja lapunknak Papp János Tamás. A szakértő hozzáteszi: az olyan műsor, amely súlyosan károsíthatja a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, már eddig is ide tartozott.
Az indokolásból is egyértelmű, hogy a jogalkotó szándéka arra irányul, hogy a kiskorúak egészséges fejlődése érdekében megfelelő jelöléssel lássa el azokat a műsorszámokat, amelyeket a gyermekek bizonyos életkor alatt félreérthetnek, vagy amelyek összezavarhatják a világról vagy magukról kialakított értékrendjüket vagy világképüket, ahogyan ezt tette eddig is az erőszakos vagy szexuális tartalmakkal.
Az a bizonyos meghatározó elem
Az nem valószínű, hogy ez érvényes lenne a sokszor emlegetett Harry Potter vagy a Jóbarátok című produkciókra, ugyanis a törvénymódosítás szövege (Mttv. 9. § (6) bekezdése) szerint az a műsor kerül az V. kategóriába, amelynek „meghatározó eleme az erőszak, a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérésnek, a nem megváltoztatásának, valamint a homoszexualitásnak a népszerűsítése, megjelenítése, illetve a szexualitás közvetlen, naturális vagy öncélú ábrázolása”.
Azaz egy leszbikus csókjelenet vagy akár homoszexuális szereplő miatt nem kerül ebbe a kategóriába semelyik műsorszám – ami egyébként még mindig nem tiltólista, hiszen a lineáris műsorszórásban, azaz tévében nem vetíthető tartalmak a VI. kategóriába kerülnek, teszi hozzá. Más kérdés szerinte, mi lenne mondjuk a Philadelphia vagy éppen a Modern Család című sorozat besorolása eszerint, ahol a homoszexualitás a meghatározó történetszál alapja.
A törvényszöveg azonban egyértelműen a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi vagy fizikai fejlődését védi, így az arra nem káros tartalmak vélhetően nem tartoznak majd az V. kategóriába.
mint például az Eufória című tizennyolcas karikát kapott HBO-sorozat.
Némi módosítás azért elkélne
Papp János Tamás óvatos kritikával is élt. Szerinte „maga a törvény indoklása sem arra mutat, hogy a jogalkotó szándéka lenne minden tartalom hozzáférésének a szűkítése, ahol megjelenik homoszexuális tartalom, ugyanakkor tény, hogy a törvényben kissé tágan értelmezhető a »megjelenítés« szó, és ez sok félreértés alapjául szolgál. Egy apró módosítással ez orvosolható lenne” – fogalmaz.
Ennél nagyobb újdonsága a törvénynek, hogy a reklámokat is hasonló szellemben szabályozza, azaz mostantól a reklámok is korhatárbesorolást kapnak, nem lesznek többé kivételek az ilyen jellegű médiaszabályozás alól,
Iskola: nem lesznek „kicenzúrázott” szerzők
Papp János Tamás ugyanakkor nem látja indokoltnak az egyes pedagógusok által meghirdetett polgári engedetlenséget sem a törvénymódosítás iskolai nevelést érintő módosítása kapcsán.
Tüntetés a törvény ellen június 14-énMint mondja, a tanítás szabadsága nem csorbul attól, hogy például szexuális felvilágosítást nem tarthat akármilyen szervezet, amelyik beesik az utcáról, hanem csak azok, amelyeket nyilvántartásba vettek. „A jogalkotói szándék biztosan nem az, hogy az iskolában szó se essék a homoszexualitás létezéséről” – teszi hozzá a szakértő, aki tévesnek nevezi ennek kapcsán azokat a kritikákat is, amelyek szerint teljes szerzői életműveket vagy magukat a szerzőket sem taníthatják majd az iskolában.
A törvénymódosítás szövege egyértelműen nem egyes szerzőkre vonatkozik, hanem adott művekre. A szerzők szexuális orientációja ezután sem tabutéma”
– mutat rá.
Ami még érdemi változást hozhat a törvénymódosítások kapcsán, az például a Gyermekvédelmi Internet-Kerekasztal egyedi ügyekben hozható ajánlástételi joga, illetve hogy a Médiatanácsnak kötelessége lesz felkeresni azokat a külföldi szolgáltatókat, amelyek törvénysértő magatartást folytatnak – ennek hatékony végrehajthatósága egy Netflix vagy YouTube esetében azonban sokszor lehet kérdéses – teszi hozzá.
Nyitókép és belső fotó: Trenka Attila, Mandiner