Homoszexualitásból nem lesz pedofília, ilyet még nem láttam

Végül is mi a pedofília? Betegség? Személyiségzavar?

A betegséget kizárom. Előfordulhat, hogy bizonyos tünetek megnyilvánulása a szexuális problematika, és ezt ki is vizsgáljuk, de olyat nem tudok elképzelni, hogy valakinél nincs valami alapbetegség, kizárólag a „pedofília”. A személyiségzavar más kérdés, mert a szexualitást nem lehet elválasztani az érzelmektől. Maga a szakma a pedofíliát a deviáns szexuális vonzalmak – a parafíliák – közé sorolja, akár az exhibicionizmust (magamutogatás) vagy például a szadizmust. Egyébként 1973-ig a homoszexualitás is ide tartozott. Emlékszem, erre még tíz évvel később is annyira érzékenyek voltak az egyetemen, hogy megmondták: ha parafíliának hívom a homoszexualitást, azonnal megbukom a vizsgán.

Milyen életkorban válik valaki pedofillá?

A pubertáskorban alakul ki, mint általában a pszichoszexuális faktor – a vágyak, a megvalósítás, a kielégülés tanulása a 10–14. és mondjuk a 18. év közötti időszakban. A dolog tudatosulása pedig szerintem legfeljebb az ember 20-22 éves korára megtörténik. Olyan tehát nem létezik, hogy valaki negyvenévesen lesz pedofil.

Ha ez nem is betegség, a torzulást a pedofil sem kérte a sorstól.

Így van, a hajlam kialakulásáról nem ő döntött, de a hajlamnak tudatosulnia kell.

Mitől válhatott azzá?

Nem lehet leírni öt gyerekkori tényezőt, ami ehhez vezetett. Az érzelmi rezonanciánkat olyan traumák is befolyásolhatják – tűzeset, baleset, válás, rablás –, amelyeknek nincs közük a szexualitáshoz. Azt szoktam mondani a pszichés problémákról, hogy ötven százalék genetika, ötven százalék a szociális környezet hatása.

Vagyis a pedofilok fele annak születik?

Ez így talán erős, de húsz-harminc százalék igen. És nem maga a pedofília öröklődhet, hanem az erre való hajlam, az érzelmi rezonancia hiánya. Senki nem tehet erről, de azért, hogy a tudatosulása után valaki nem küzd ellene, már száz százalékban ő a felelős, ne is keressen mentő körülményt. Az egész világ arról beszél, hogy ez bűnös és ártalmas cselekmény, és a döntést mindenki maga hozza meg, hogy elköveti-e.

De vonzhatja őt egyáltalán az érett partner?

Erről megoszlanak a vélemények. Van, aki azt mondja, hogy nem. De ezt saját tapasztalatom alapján sem hiszem. Akikkel találkoztam, azoknak volt rendes kapcsolatuk.

És látott már olyan tényezőt, ami miatt valakinek a fejlődése balkanyart vett?

Igen, előfordulhat, hogy valaki maga is ennek elszenvedője volt gyermekként. Ettől nyilván nem okvetlenül válik pedofillá, de az átlagosnál nagyobb rá az esélye.

A szülő tudja ezt gyerekkorban befolyásolni?

Egészséges családi légkörben a problémák felszínre kerülnek, és ha már ott vannak, lehet róluk beszélni. Szerintem egy jó példát mutató és őszinte légkörű családban nem alakul ki a pedofília.

Győrben két ilyen bírósági eljárás folyt most, az aranyparti leskelődő tízéveseket zaklatott. Tudjuk, hogy egy pedofilt miért izgat egy fejletlen test látványa?

Ezt tudományosan nem lehet megmondani. De nem zárnám ki annak a lehetőségét, hogy az illető visszahelyezi magát a gyermekkori fantáziái világába, amiknek a beteljesülése kimaradt. De nem teheti meg, tudomásul kell vennie, hogy harminc-negyven éves, és amit akkor szeretett volna, az most bűncselekmény.

Leküzdheti valaki a kiskorúak iránti vonzalmát?

Nehéz dolog, de igen. Ha akarja. Külső segítségre van szüksége, viszont ha nem akarja – mert örömet okoz neki a dolog –, akkor külső segítséggel sem sikerül. De még egy jól működő párkapcsolatban is kimondhatók a problémák, nem feltétlenül kell szakemberhez fordulnia.

Komolyan mondja? Szerintem egy párkapcsolat addig jó, amíg az ember be nem jelenti, hogy pedofil.

Na nem, én sem ilyen bejelentésre gondolok, de a késztetéseinket, az érzelmi problémáinkat elmondhatjuk a párunknak. Ettől még lehet, hogy szakemberre lesz szükség, a legjobb mód a pszichoterápia. De akkor beszéljen róla, amikor ezek a dolgok foglalkoztatni kezdik, és ne akkor, amikor már kikezdett egy tízéves gyerekkel. A tudatosulástól kezdve hosszú évek telnek el, amire valaki eljut a kivitelezésig.”