Már régen nem az a kérdés, hogy mit gondolunk Orbánról: kártékony bűnözőknek tartjuk őket
Hogyan lehet tőlük megszabadulni?
Ez az ügy nemzetstratégiai kérdés, a gyerekeink életét nagyban befolyásolja, hogy hogyan tudják kiaknázni a nemzeti tudáskincset az egyetemeinkből.
„Ha ön a Terminátor, akkor kicsoda Orbán Viktor?
Nem gondolkoztam ezen. Én ebben az értelemben inkább békecsináló szeretnék lenni, mintsem a háborús konfliktusokat gerjesztő szereplő. Az első tíz egyetem átalakulása, és most a vidéki, illetve tudományegyetemek belépése új dimenziókat nyit, mert a tudományegyetemek több mint tíz karral rendelkeznek és a klinikák ügyét is megnyugtatóan kell elrendezni.
De mit szól ahhoz, hogy a miniszterelnök mégis egy Terminátor-hasonlattal vezette fel a visszatérését a nyilvánosságban?
Nyilván azt akarta érzékeltetni, hogy most itt egyfajta háborús helyzet van minden tekintetben: vakcinaháború zajlik, küzdelem folyik az Európai Unión belül is, idehaza pedig egy évvel a választások előtt fontos kérdés, hogy mi lesz az egyetemekkel. Persze most a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz a vírussal, és hogyan lehet azt féken tartani. Szeretném ha az egyetemek átalakítása, a felsőoktatás nem lenne háborús terület, ezt mondtam el például szerdán Szegeden a polgármester úrnak, illetve az egyetemi vezetőknek is.
Mégis hogy jött ez a visszatérés? Egyszer csak felhívta a miniszterelnök, hogy vállaljon el egy ilyen pozíciót?
Palkovics László innovációs és technológiai miniszter kérdezte meg néhány hete. Éppen vidéken voltam, meghosszabbítottam az ünnepek körüli szünetet, és írtam a tanulmányaimat, amikor felkeresett, hogy ezt kérdezi a miniszterelnök. Azt mondtam, hogy alig tudok erről a dologról valamit, csak újságolvasóként figyeltem a folyamatokat. Megkérdezte, szeretnék-e egyáltalán megismerkedni a témával, igent mondtam, így Palkovics miniszter úrral és munkatársaival leültünk, elmondták, nagyjából hol tart a folyamat, mi a kormányzati cél, mit akarnak elérni. Mondtam nekik, hogy jó, de kellene beszélnem erről a miniszterelnökkel. És ezelőtt három héttel volt egy hosszú beszélgetés Orbán Viktorral, ezután kértem időt arra, hogy átgondoljam, és nagyjából két héttel ezelőtt azt válaszoltam, hogy rendben, belevágok.
Eddig mennyire tartotta a kapcsolatot a miniszterelnökkel? Ismeri a gondolatait, céljait – akár a felsőoktatással kapcsolatban?
Eddig nagyon szoros kapcsolatot nem tartottunk. Az elmúlt kilenc évben ez nem is lett volna ildomos, hiszen egy alkotmánybíró nem konzultál a kormányfővel. Azidő alatt egyszer volt egy hosszabb beszélgetésünk, amikor az amerikai konzervatív Federalist Society-nak az éves jogász-kongresszusán, pont Donald Trump megválasztása időszakában vettem részt, hazatérve jeleztem, hogy szívesen elmondom a trumpi fordulat és az orbáni közötti párhuzamokat és különbségeket, amelyeket érzékeltem. Azt követően számos, főként informális alkalommal találkoztunk, mert például az első Orbán-kormány néhány minisztere évi rendszerességgel össze szokott jönni.
Hogy a gondolkodásmódját mennyire ismerem, a más kérdés. Azért próbáltam nyomon követni, mi történik a kormányzásban, vagy hogy hogyan viszonyul ez a rendszer a polgári kormányzás első időszakához. Vannak jelentős mértékű eltérések.
De ez a mostani beszélgetés inkább arról szólt, hogy nagyjából milyen folyamatok zajlanak jelenleg Magyarországon, Európában és a világban, és ebben egy ilyen egyetemi struktúra- és modellváltás hogyan helyezkedik el. Ez alkalmas volt arra, hogy nagyjából kialakítsak egy képet arról, ebben hogyan gondolkodik a miniszterelnök. Ez az ügy nemzetstratégiai kérdés, a gyerekeink életét nagyban befolyásolja, hogy hogyan tudják kiaknázni a nemzeti tudáskincset az egyetemeinkből egy olyan időszakban, amikor a tudásért folytatott harc az egyik legkiemelkedőbb a nemzetközi színtéren is. Ilyen összefüggésben én is használom a harc kifejezést, de nem a szó ádáz, hanem a verseny értelmében.”