A magdeburgi terrorra reagált az időközi választás fideszes jelöltje – tudják, ő az, aki ellen Magyar Péter nem mert elindulni
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
Az LMP alapítója életútinterjújában mesélt a rendszerváltás időszakáról, és arról, miért kedvelte a fiatal Gyurcsány Ferencet.
Gulyás Márton Partizán című műsorának vendége volt Schiffer András. Az életútinterjúnak induló beszélgetés a műsorvezető szerint öt és fél órásra sikeredett, ezért két rész fog készülni belőle, az elsőben a volt LMP-elnök családtörténete, valamint a rendszerváltás és a 90-es évek kerültek terítékre.
„Nem fekete-fehér a 20. századi magyar történelem, az egyes korszakokon belül sem, és az egyes személyek életében sem: összemosódnak a tettesi és áldozati szerepek” – jelentette ki Schiffer. Szerinte ez így van az ő családja esetében is, mivel nagyapja a szocializmusban vakon hívő, de a Kádár-rendszerben félreállított szocdemek közé számított, de „mégis csak a nomenklatúrához tartozott”.
A beszélgetés hamar a rendszerváltásra terelődött, amikor Schiffer éppen érettségire készült. A KISZ-ről elmondta, hogy a 80-as években egy közélet iránt érdeklődő fiatal csak ebbe a szervezetbe léphetett be. Sok más mai politikus mellett egy székesfehérvári találkozón ismerte meg Gyurcsány Ferencet, aki „nagyon relevatív hatással” volt rá, mert nem azt a poshadt nyelvet beszélte, mint a többi kiszes, valamint mert úgy érvelt, hogy az ifjúsági szervezet vagyonát társadalmiasítani kell, mivel „az a magyar népé”.
amiben egyetemi és főiskolás hallgatók tömörültek.
Az első választáson, 1990-ben még az utódpártnak plakátolt, és az MSZP-re is szavazott az első fordulóban.
„A második fordulóban az mentett meg a szavazástól, hogy orrsövényműtéten estem át, és otthon nyomtam az ágyat. De amikor még nem volt világos, hogy nem tudok menni szavazni, akkor eldöntöttem, hogy az MDF-re fogok szavazni, mert rühelltem a Fidesz-SZDSZ-t” – mesélte Schiffer, aki főleg a privatizáció miatt nem kedvelte az akkori liberálisokat.
„Orbán Viktor egy dologban konzekvens: ő a 80-as évek neokon-neolib áramlatának gyermeke” – mondja a miniszterelnökről, aki már a kezdetektől irritálta őt „arrogáns fellépése” miatt.
Schiffer a rendszerváltás után aztán az Ifjú Szocialisták Mozgalmának vezetője lett, amelyből 1992-ben kilépett. Bár Szekeres Imre és Molnár Gyula is magyarázta neki akkor, hogy a baloldal túlélése a vagyonátmentéstől függ, „én nem értettem meg” – mondja erről az időszakról.
„Azt hittem, hogy az MSZP ártatlan” – mondja nevetve arról, hogy a szocialista párt választmánya előtt követelte a vagyonelszámolást. A végső kiábrándulás – 1992-1993 – után az Alternatív Háló nevű szervezet tagja lesz. Szerinte innen szerezte a későbbi politikai tőkéjét, ez tekinthető a későbbi LMP melegágyának.
„Mindenki – a kisgazdákat és a kereszténydemokratákat is beleértve – részéről óriási bizalom volt a westernizáció, az újkapitalizmus iránt, hogy minden, ami ezzel kritikus, azt ásatagnak, kommunista restaurációnak titulálták” – mondja, hozzátéve hogy a rendszerkritikusokat Thürmer Gyulához és Csurka Istvánhoz, a két szélsőségesnek nevezett politikai személyiséghez küldték, hasonlították.
„A jelenlegi politikának a szubsztanciája nem Orbán Viktor, hanem a globális kapitalizmus!” – szögezte le. Szerinte először a kapitalizmushoz képest kell meghatározni magunkat.
„Az egész ország azt gondolta, – ezzel hitegetett a politikai elit is – hogy pár év, és burgenlandi életszínvonal lesz. Csatlakozunk Európához, – ennél hányingerkeltőbb szöveget azóta sem hallottam – és akkor mindenkinek jó lesz” – mesélte első keserű szembesülését Schiffer az első rész végén.