Ami a vallási szimbólumokat illeti, szerintem mindenkinek joga van vallási, világnézeti hovatartozását a hatályos törvényi keretek között kifejeznie. Müller Cecília a keresztet hivatali minőségében, nyilvános szereplések során viselte, amit például Franciaországban törvény tilt. Én ezt aránytalan korlátozásnak tartom, tehát
szerintem hordhasson Müller Cecília keresztet.
Ha munkája során elfogultság merülne fel, akkor azt meg kell vizsgálni.
Ugyanakkor azt is mondta, a kereszt keresztény propaganda. Akkor el kellene távolítani az épületekről, templomokról is?
A kereszt a templomok része, nem gondolom, hogy ezeket el kellene távolítani. Amennyiben a köztéri keresztekről van szó, felmerülhet a kérdés, hogy ezek mennyire felelnek meg a jelenlegi társadalmi konszenzusnak, világnézeti eloszlásnak. Szerintem kevés szobrunk van, amelyek több, mint 200 évesek, azaz a közterületen lévő műtárgyak dinamikusan fejlődnek a változó társadalommal. Így szerintem fontos a folyamatos diskurzus a közterületeink díszeiről. Nem gondolom, hogy el kellene távolítani bármit is, inkább hozzáadni lehetne a meglévőkhöz. Szívesen látnék humanista, szekuláris, ateista témában is alkotásokat, többek között tudósokat is.
Miért nem lehetnek hősök úgy a Don-kanyarnál megöltek, hogy a háborúról nem is maguk döntöttek, s mégis életüket áldozták a hazájukért?
A rólam szóló sajtóhírek azt hangsúlyozzák, hogy nem tartom őket hősöknek, és rendszeresen és nyilván szándékosan kihagyják, hogy szerintem áldozatok voltak. Ebben a hazai közgondolkodás máig megosztott. Azokkal értek egyet, akik szerint valójában áldozatok voltak, mert kormányuk a náci Németország mellett felelőtlenül és törvénytelenül belépett egy olyan háborúba, amelynek megnyerésére ráadásul eleve nem volt esély a szövetséges hatalmak túlereje miatt. Másrészt, szerintem a hősiesség nem valósulhat meg kényszer hatására, és nem irányulhat ártatlan emberéletek kioltására. A sorkatonák egymásnak küldése viszont pontosan ez. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak egyéni hőstettek a fronton, sokan tettek önzetlen erőfeszítéseket társaik megmentésére.
Hogyan tovább?
Meglátom.
A világnak szüksége van az interdiszciplináris szaktudásra és a nyitott gondolkodókra.
A környezetvédelemmel való intenzív foglalkozás mindenhol kulcskérdés mindannyiunk jövője számára, sőt, ez korunk legfontosabb problémája. Így mindenképpen ez marad a prioritás számomra, azonban a civil elkötelezettségem mindig meg fog maradni.