Az utóbbi években hazánk közjogi, társadalmi, gazdasági és kulturális környezete is gyökeres átalakításon esett át. Az elmúlt tíz év kormányzati építkezése sajátos korszak is egyben, hiszen a törvényhozó szinte mindvégig kétharmados támogatással bírt, ami lehetővé tette számára – legalábbis alkotmányjogi értelemben –, hogy megvalósítsa elképzeléseit. Az építkezés azonban nem a világtól elzártan történt: a nemzetközi politikai és gazdasági események, a hozzánk is begyűrűző válságok, az európai uniós tagságunkból származó kötelezettségeink és a nagyhatalmak lépései természetszerűen kijelölték a mozgásteret, amelynek keretei között Magyarország ebben az évtizedben tevékenykedni tudott. Ilyen körülmények között, vagyis a rendkívül egységes magyar kormányzati erő adta lehetőségek, illetve a világ- és európai politika hányatott viszonyai között telt el az elmúlt évtized Magyarországon. S akárcsak a versenyúszónak, nekünk sem volt időnk körbenézni, merre tartunk, távol-e még a cél. De egy ország kormányzása mégiscsak önreflexív tevékenység. Folyamatosan számot kell vetni azzal, hogy honnan jövünk, merre tartunk, mit értünk vagy vétettünk el. Korrigálni kell az irányt, mert – nem úgy, mint a medencében – a pálya nincs előre kijelölve.