Válságban a Mazsihisz

Kacsoh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

Az, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségében viták vannak, nem újdonság, ám forrásaink szerint ezek most olyan szintet értek el, hogy már a szervezet integritása forog kockán. A Heisler András elnök által fémjelzett világi vezetés ugyanis összerúgta a port a rabbik testületével, és a kormánnyal való, amúgy sem felhőtlen viszonya is elhidegült.

Utóbbi kapcsán mindenképp ki kell emelni a Mandiner információját, miszerint Orbán Viktor miniszterelnökben megütközést keltett, hogy Heislerék az ügy súlyát relativizálva határozatlanul nyilvánultak meg az antiszemita kijelentéseiről elhíresült közös balos borsod-abaúj-zempléni képviselőjelölt, Bíró László ügyében. Ismeretes: a teljes ellenzék támogatását maga mögött tudó, később bocsánatot kérő jobbikos politikus Facebook-kommentjeiben a zsidókat tetűcsúszdásoknak, Budapestet judapestnek nevezte, továbbá zsidó uzsorabanktőkéről értekezett. Nem kétséges: korábban ennél jóval kevesebb is elég lett volna, hogy a Mazsihisz egy közleménynél erélyesebben kifejezze felháborodását. A magyarázat a következő: a hitközségi szövetség a lehető legtávolabb akarja tartani magát a pártpolitikai csatározásoktól. Nézzük, hogyan is jutottunk idáig.

Zavaros időszak

Heisler Andrást 2013 júniusában választotta elnökké a közgyűlés, miután menesztették a hosszú ideje regnáló elődöt, Feldmájer Pétert. Feldmájer kisebb megszakításokkal 1991 óta vezette a Mazsihiszt Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval közösen, aki 2014. tavaszi megbuktatását követően Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter oldalán tűnt fel tanácsadóként. Rájuk még visszatérünk.

Érdemes kitérni arra is, hogy bár bejegyzett egyházként működik, miért egy elnök és egy ügyvezető igazgató áll a Mazsihisz élén. Nos, a Rákosi-féle egyházellenes kommunista vezetés a holokauszt által megnyomorított zsidó hitközségeket sem kímélte, s 1950-ben valamennyi felekezeti irányvonalat egy ernyőszervezet, a Magyar Izraeliták Országos Képviselete alá rendelt, 1991-ben pedig kvázi ennek utódjaként jött létre az alapvetően a neológiát képviselő Mazsihisz. Az utóbbi harminc évben egyes részegyházak kiváltak, így jött létre Köves Slomó vezetésével 2004-ben a chabad irányzathoz tartozó Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) is.

A Mazsihisz képviselői akkoriban – némi leegyszerűsítéssel – rendre úgy jelentek meg a közéletben, mint akik minden vélt vagy valós antiszemita-veszély kapcsán riadót fújnak, olykor politikai adut adva a baloldal kezébe a 
jobboldallal szemben akár nemzetközi fórumokon is. Emellett a szervezetet jelentősen megtépázták a botrányok is, a Szombat portál Heisler megválasztása kapcsán így fogalmazott: „Éveken át újabb és újabb ügyek, köztük bűncselekmények kavarták fel a hitközségre figyelő közvéleményt.” Különösen a Kozma utcai temető körüli visszaélések voltak kínosak, s nem volt rendben a Dohány utcai zsinagóga gazdálkodása és a Mazsihisz-székház liftbeszerzése sem. Heisler kétségtelen érdeme, hogy egy gazdasági átvilágítás nyomán lezárta ezt a korszakot.

A politikával átitatott emlékezetpolitikai meccsek azonban folytatódtak. A kormány által többmilliárdos kerettel megtámogatott, 2014-es holokauszt-emlékévet például bojkottálta a szövetség, mert nem értett egyet a német megszállás szerinte a magyar felelősséget relativizáló emlékművével, valamint az azóta is lakat alatt álló Sorsok Háza koncepciójával. Aligha mellékes: mindez a választási kampány kellős közepén történt. A hangsúlyt a pozitív identitásra helyező EMIH bár kifejezte véleményét az egyes ügyekben, nem csatlakozott a bojkotthoz, az emlékév pedig több száz vidéki rendezvénnyel végül méltó módon lezajlott.

Kóserpecsét a Jobbikra?

„A legfiatalabbak számára a holokauszt még ha akarnánk, akkor sem tudna olyan ügy lenni, ami megadja a kohéziót a zsidó közösségnek: számukra sokkal nagyobb mozgósító erő a vallás, a kultúra, a közösségi élmény, Izrael, a héber nyelv, mint a múlt szörnyű emlékei” – érvelt egy 2015-ös interjúban Köves Slomó, rámutatva ezzel a Mazsihisz és az EMIH közötti egyik fontos hangsúlybeli különbségre.

Az antiszemitizmus elleni küzdelem ügyével elsősorban a vezető rabbi által kezdeményezett, a kormány támogatását élvező Tett és Védelem Alapítvány (TEV) foglalkozik, amely immár európai szinten monitorozza a zsidókkal szembeni előítéletességet. Erre évi ötszázmillió forintot kap a magyar államtól. E téma kulcskérdés: a TEV vizsgálatai ugyanis rendre arra jutnak, hogy a Nyugaton, részben a bevándorlás miatt, a zsidó közösségeket egyenesen fizikai veszély fenyegeti, Magyarországon viszont szó sincs ilyesmiről.

Visszatérve a Mazsihiszre: úgy tudjuk, a kormány részéről az utóbbi években alapvetően két kérés, illetve elvárás fogalmazódott meg. Egyrészt a szövetség ne rondítson bele az egyre erősödő izraeli–magyar kapcsolatokba, másrészt ne tegyen kvázi kósersági pecsétet a Jobbikra. A kabinetnek mindkét esetben csalódnia kellett, az utolsó cseppet a pohárban a Bíró-ügyben tanúsított magatartás jelenthette. Az előzmények kapcsán érdemes felidézni két epizódot.

Beszólás Bibinek

2017 nyarán történelmi látogatást tett Magyarországon Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, s a hivatalos program keretében a Mazsihisz székházába is ellátogatott. A vendég tiszteletére tartott ünnepi rendezvényen azonban Heisler András olyanokat mondott, hogy „Magyarország felemás módon nézett szembe a holokauszt folyamatával”, és „még mindig nem zárult le maradéktalanul a zsidó kárpótlás”. Kapott Netanjahu is, azért rótta meg, mert az izraeli diplomácia nem lépett fel a szerinte antiszemita felhangokkal terhelt Soros-kampánnyal szemben. A Mazsihisz-vezető Izrael-kritikája azért sem talált be, mert Izraelben a Soros-szervezetek működését éppen az állam létezését fenyegető tevékenységnek minősítik.

Visszatetszést váltott ki, hogy a mazsihiszes Radnóti Zoltán rabbi ugyanabban az évben a hitközség Síp utcai székházában fogadta a jobbikos Alfahír újságíróját. „Az ember sok mindenben megváltozhat; ha vannak fiatalkori botlásai, azt fel kell ismerni, és ki kell mondani, hogy tévedett-e, vagy szavazatmaximalizálás miatt hangoztatta-e ezeket. Ha ez megtörténik, akkor akár egy olyan felelősségteljes kormányzati tényező is lehet, amely követhetővé válik” – fogalmazott a Jobbikról az interjúban a rabbi.

Köves Slomó és Szalai Kálmán, a TEV titkára ezzel szemben több fórumon azon véleményének adott hangot, hogy hiteltelen a Jobbik balos fordulata. A párt bűnben fogant – írta minapi, a Neokohnon megjelent publicisztikájában Szalai –, egyetlen lehetséges útja a megszűnés, „a kollektív emlékezetben pedig a politikai szemétdombra kerülés lehet”.

Bár a Jobbikkal való kapcsolatot a Mazsihisz egyértelműen tagadja, annak azért volt némi bája, hogy a Bíró-ügy miatti kormányfői felháborodás kapcsán a Gyurcsány Ferenc szövetségeseként azonosítahó Iványi Gábor mellett a Jakab Péter vezette párt biztosította szolidaritásáról a hitközséget. Mintha erre egyébként bármi szükség lett volna.

Exkormányszóvivő a fedélzeten

Meg nem erősített információink szerint Heisler nemrég személyes, tisztázó találkozót kezdeményezett a miniszterelnöknél, ám erre nem került sor. Az amúgy rendre a kormánnyal való konstruktív párbeszéd fontosságát hangsúlyozó elnököt természetesen szerettük volna megkérdezni a témában, ám egy későbbi interjú lehetőségét felvetve ezúttal nem nyilatkozott.

Figyelmünkbe ajánlotta azonban a Válasz Online-on megjelent interjút, amelyben egyebek mellett elmondta: belső ellenzéke és az EMIH „ugyanaz a kör, a magyar kormányt sajnos ez a kör informálja. Rosszul, egyoldalúan és hamisan.” Hangsúlyozta, ha kell, nemzetközi szinten is elismerik a kormány zsidóságért tett lépéseit, ám a problémákat szóvá teszik. Ilyen szerinte, amikor „nyíltan antiszemita történészeket és közírókat tüntetnek ki”.

Röviden megjegyzem

Az egyébként az izraeli sajtó érdeklődését is felkeltő Bíró-ügy kapcsán a következőket mondta: „A Mazsihisz azonnal jelezte, hogy antiszemita, rasszista jelöltek számunkra elfogadhatatlanok. Hogy az ellenzéki összefogás egésze ellen is nyilatkozzunk, addig valóban nem mentünk el – az ugyanis már nem a mi kompetenciánk.” Úgy tudjuk, azért informálisan Karácsony Gergelynek és Gyurcsány Ferencnek is megüzente a vezetés, hogy finoman szólva nem díjazza a jelöltválasztást. Ez azonban igencsak óvatos lépés volt, a hangos tiltakozás ugyebár elmaradt. A politikától való függetlenség látszatának pedig aligha tesz jót, hogy a Mazsihisz új kommunikációs vezetője az a Danks Emese lett, aki 2006-ban kormányszóvivőként segítette a második Gyurcsány-kormányt.

Kritikus belső hangok

Úgy tudjuk, a Heisler által is említett kritikus belső kör oszlopos tagja Feldmájer Péter, aki ismét aktív, évek óta a Mazsihisz Közép-magyarországi Területi Csoportját vezeti, továbbá Zoltai Gusztáv, aki nemrég a közösségi médiában intézett kirohanást Heisler ellen. „Vegyék észre magukat ezek az emberek, hogy mindent tönkretesznek maguk körül” – üzente. Szintén esélyes kihívóként emlegetik forrásaink a debreceni Horovitz Tamást, aki a 2013-as elnökválasztáson alulmaradt Heislerrel szemben.

Az elnök által képviselt irányvonalat azonban a leghangosabban Róna Tamás, a rabbitestület vezetője kritizálta. Ennek meg is lett az eredménye: a Mazsihisz vezetése úgy döntött, hogy bár a rabbitestület kiállt mellette, huszonhárom évnyi szolgálat után kirúgják. „Kampányt indított ellenem és munkáltatója, a Mazsihisz ellen, több interjúban gyalázott engem és szervezetünket. […] Fellépése A munka törvénykönyvébe ütközött” – indokolt utóbb az elnök, majd békéltető tárgyalásokba kezdett a felháborodott rabbikkal. Csakhogy közülük a köztiszteletnek örvendő Darvas István már önként követte Rónát, s információink szerint nem ő az utolsó távozó.

Márpedig ha a rabbik tömegesen hagyják el a Mazsihiszt, az a világi vezetés teljes elszigetelődését jelenti, ami egy egyház esetében kifejezetten kínos. A közeljövő kérdése, hogy erre sor kerül-e. Heisler mindenesetre optimista, a 168 Órának azt mondta, a vallási vezetéssel megállapodtak a tisztes párbeszédben, az „agresszív belső ellenzék mocskos kampánya” jelenti a problémát.

Címlapkép: MTI / Mohai Balázs