„Azt a légvédelmi rendszert vesszük meg, amelyik Washingtont védi” – Maróth Gáspár a Mandinernek

Demkó Attila interjúja

***

A mai, nyomtatott lapszámunkban megjelent a hír, hogy lezárultak a tárgyalások a Kongsberg-Raytheon cégekkel a NASAMS légvédelmi rendszerről. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Egy újabb nagy lépés ez a magyar haderő fejlesztése terén. Azt jelenti, hogy Magyarországnak ismét modern légvédelme lesz. Azt a rendszert vesszük meg, amelyik Washingtont védi.

A beszerzéssel rendkívül régi adósságot pótoltunk be, az eddig használt KUB sokáig szolgált, jól szolgált, de az ideje lejárt. 

A héten jelentették be a brazil katonai teherszállítógépek megvételét is. Rögtön elindult a találgatás, hogy mennyiért. Az egyik hírforrás azt írja, hogy a piacon 85 millió dollárra teszik az utóbbi években kifejlesztett gépek darabonkénti árát. Ehhez képest mi olcsóbban vagy drágábban vásároltuk?

Igen, láttam. A hírforrás azt is írja, hogy milyen konfigurációt jelent ez pontosan? Csodálkoznék. Állandó kérdés az, hogy mit és mennyiért szerzünk be, de ezt mindig komplexen kell kezelni. Napjainkban, például ha valaki szeretne egy Mercedes gépkocsit vásárolni, megkaphatja azt tizenvalahány millióért is, de felszereltségtől függően akár 60 millióba is kerülhet egy ilyen autó. Szándékosan említem a Mercedest, mert minél több élvonalba tartozó fejlesztéssel rendelkezik egy termék, annál inkább igaz rá ez az állítás. Ezek az árképzési lehetőségek egy repülőgép vagy bármilyen komolyabb haditechnikai eszköz esetén még nagyobb eltérést mutatnak. Így talán érthető az, hogy teljesen értelmetlen a különböző projektek közötti árbeli összehasonlítás. Gyakran vezethet tévútra az, ha csak a számokat vesszük figyelembe. 

Említette más országok gigantikus látványberuházásait is, amelyeknek jól láthatóan elsősorban inkább politikai, mint szakmai szempontjai vannak. Méretében hol helyezkedik el a magyar a regionális haderőfejlesztések között? Az látható, hogy van olyan térségbeli ország, amelyik előbb elindította a programját, és méretarányosan is jóval többet költ nálunk, például Románia, Lengyelország vagy Szlovákia.

Nem vagyok biztos abban, hogy Szlovákia jelenleg többet költene. Mindenesetre a közelmúltban voltak ilyen évek. Bár tudom, hogy egy, a saját nemzetéért elkötelezett társadalmi réteg előszeretettel hasonlítja össze a mi haderőfejlesztési programunkat a szomszédos országok fegyverkezési programjaival és kiadásaival, azonban mindenkit nyugalomra intenék. A mi célunk az ország és a magyar közösség védelmének biztosítása minden körülmények között. Ennek megvannak a politikai, gazdasági és katonai aspektusai, amelynek próbálunk megfelelni.

A hazai védelmiipari-fejlesztések hogyan kötődnek a regionális kapcsolatépítéshez? Milyen szerepet lát ebben a kérdésben a V4 országoknál, és milyet Németországnál? 

Komoly szerepet, és ez az egyik misszióm is. Évek óta próbálom meggyőzni a V4 fegyverzeti igazgatókat, hogy készítsünk egy összehangolt hadiipari fejlesztési koncepciót. Eddig ezzel az elképzelésemmel kudarcot vallottam. Fel kellett ismernem, hogy a nálunk fejlettebb cseh, szlovák és lengyel hadiipari szereplők számára inkább úgy tűnt a kezdeményezésem, hogy alaptalanul kérek egy szeletet a tortából. El kell tudni fogadni, hogy az üzleti élet racionalitásai felülírják a politikai programokat. Ezért két évvel ezelőtt stratégiát váltottunk. Megmutattuk, hogy saját jogon tudunk olyan beruházásokat elindítani, amely rögtön kívánatossá tesz minket. Gyárfejlesztéseink is ezt támasztják alá, amelyekkel

Ilyen a kiskunfélegyházi kézifegyvergyárunk, a Gyulán épülő Airbus üzemünk és a hozzá kapcsolódó egyéb békés megyei repülőgépipari beruházásaink, a zalaegerszegi páncélozott gyalogsági harcjármű gyárunk, a megvásárolt osztrák aknavető- és gránátgyár, a Dynamit Nobel Defense, valamint a Unique Alpine Magyarországra költözése is. Tervezünk még ezzel kapcsolatban a közeljövőben további számos és értékes bejelentést. 

És Németország esetében?

A közép-európai régió ma is ezer szállal kötődik a német iparhoz. Ez egy természetes, organikus együttműködés, amely több évszázados múltra tekint vissza, és felöleli az ipar szinte teljes vertikumát. A 20. század vége felé a német ipar is, mint mindenki más, az ázsiai piacok megnyitásának bűvöletében elkezdte keresni az ottani erőforrásait. Meghatározó német cégvezetőkkel beszélgetve az a kép rajzolódott ki bennem, hogy ez az ázsiai áttelepülési folyamat ambivalens eredményeket hozott. Vannak egyértelműen komoly sikertörténeteik, de beszámolnak a hatékonyság és a minőség oldalán elszenvedett nagy veszteségekről is. Ez a felismerésük, valamint a közép-európai régió irányába történő visszafordulásuk egyértelműen a 21. század első éveire tehető. Abban az időszakban, az ellenzéki kormányzás alatt a német ipari betelepülésekért folytatott regionális versenyt egyértelműen elvesztettük Csehországgal és Lengyelországgal szemben. Lemaradva figyeltük azt az erős kohéziót, ami pillanatok alatt épült fel újra a cseh és a német gazdaság, valamint a lengyel gazdaság között. 

Erről beszél a mai Mandiner nyomtatott kiadásában megjelent interjújában is.  

Igen, de ott a haderőfejlesztés aspektusából. Nem tudom elégszer ismételni és hangsúlyozni, hogy mindennek az alapja a stabil és jól működő gazdaság. Ha az van, akkor minden van: van haderőfejlesztés, van iparfejlesztés, van kutatás-fejlesztés. Ha nincs stabil gazdaság, akkor semmi sincs. Különösen nincs honvédelem, biztonság és szuverenitás. A hadiipar az egyik, kutatás-fejlesztés szempontjából legintenzívebb iparág a világon. Egy az ipar, és különösen a hadiipar által kikényszerített, jól átgondolt és végig vitt kutatás-fejlesztési program néhány évtized alatt képes átrendezni a világban fennálló, megdönthetetlennek hitt erőviszonyokat.  A 2010-re kialakult teljes gazdasági csőd nem egyszerűen rémálom volt, hanem maga a könyörtelen valóság. Tíz évünkbe került, amíg

Nagy szerencsénk, hogy a fennálló világpolitikai helyzet miatt Kína nem kerülhet szóba, különben nem tíz évünkbe került volna egy elhibázott politikai döntés és stratégia kárainak a helyreállítása. 

Ettől talán megóv minket az a tény, hogy a hadiipar hagyományosan mindig hosszú távra keres magának beruházási célpontokat. 

Ilyen egyértelműen ez sem igaz. Látunk a régióban olyan beruházásokat, amelyeket csak egy adott nemzeti beszerzésre kalkulálva indítanak el. Ezek a beruházások 5-6 év múlva légüres térbe kerülnek. Azt kezdettől fogva világossá tettük minden partnerünk számára, hogy ezek, az úgynevezett off set-szerű beruházások nem érdekelnek minket. Minden céggel megegyeztünk, hogy bármibe is fogunk bele, annak üzleti logikája kell, hogy legyen. Világossá tettük, hogy politikai érdekből egyetlenegy beruházást sem fogunk kikényszeríteni, mert azokkal már rövid távon is több baj van, mint amennyi hasznot hajtanak. 

Bizonyos fórumokon és blogokon sokat találgatják, hogy a különböző haderő modernizációs programjaihoz milyen ipari beruházások fognak társulni. 

Igen, ezeket én is nagy örömmel olvasom. Látom, hogy folyamatosan együtt gondolkodnak velünk, és sok jó ötletet is kapunk tőlük. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy üzletet nem lehet parancsszóra összehozni. Lehet, de annak nem jósolok nagy jövőt. Mi legalább 30-40 évre, ha nem jóval hosszabb távra tervezünk ezekkel a hadiipari beruházásokkal.  Ahhoz, hogy egy ilyen megállapodás megvalósuljon, idő kell. Világosan kell látnunk, hogy kinek mi a pontos hozzáadott értéke az együttműködéshez. Kötelező hozzávaló még a tökéletes időzítés, az állami szektortól teljesen szokatlan gyorsaság és rugalmasság, valamint egy hihetetlen adag szerencse is. A szerencsét leszámítva minden más rajtunk múlik. Nemzetközi partnereink eddig minden bejelentésünknél kiemelték, hogy

A Rheinmetall zalaegerszegi gyára milyen egyéb iparágakat vonz magával? Dynamit Nobel Defence beruházás például kötődik hozzá?

 A Dynamit Nobel Defence betelepülése nem kötődik a Rheinmetallhoz. Örömmel mondhatom, hogy önmagunkért jutottunk el idáig, nem pedig egy beszerzés miatt. Ahogy a DND vezérigazgatója is fogalmazott, nemzetközi kutatásaik során Magyarországot találták a legmegfelelőbb partnernek, különös tekintettel a magyar kormány támogató hozzáállására és a hazai befektetői környezetre. Ez volt az első alkalom, amikor azt éreztem, hogy elindult egy meghatározó fejlődés, ami jelentős gazdasági haszonnal járhat.

Akár az is lehet, hogy Magyarország gyárt majd harcjárművet az amerikai piacra?

A Lynx valóban versenyben van, ebből a szempontból mi szurkolunk a Rheinmetallnak, de az USA vélhetően csak olyan fegyverrendszert vesz, amelynek a gyártása az USA-ban történik majd. Ha megveszik a Lynxet, gyárastól veszik meg, ez a realitás. Másodlagos hatása lehet annak, ha az USA rendszeresíti Lynxet. Rendkívüli reklám lenne a többi piac irányába. 

A szintén német Unique Alpine beruházása mennyire illik bele a Zrínyi 2026-ba? Az akár évi százezer kézifegyver gyártása messze túlmutat a magyar piacon…

Ugyanaz a minta, mint a Dynamit Nobel Defence esetében. Nem azért jött a Unique Alpine Magyarországra, mert mi veszünk valamit, hanem azért, mert azt látják, hogy magas minőségben tudják itt gyártatni a fegyvereket. A vezérigazgató külön kiemelte, hogy az elmúlt egy évben, a tárgyalások során, olyan szakembereket ismerhetett meg, akik a legjobb minőségre, a legjobb termékek előállítására törekszenek. A cég magyar mérnökök bevonásával egy nagy kereskedelmi szegmenst birtokló platformra, az AR gépkarabély platformra fejlesztett a mai követelményeknek megfelelő termékeket. Ezek automata, katonai használatra is alkalmas fegyverek, amelyek a különleges műveleti egységeknél rendkívül kedveltek. Vélhetően nagy lesz az exportpiac.  

Visszatérve a mai nyomtatott változatban és ebben az interjújában is elmondott haderőfejlesztési stratégiára, miben különbözik ez a korszak az ellenzéki megközelítéshez képest?

Ahogy említettem, két mereven szembenálló politikai stratégia létezik. A baloldali kormányok szerint a NATO-tagságunkkal együtt megváltottuk az ország biztonságát is. Innentől kezdve minden egyes forint, amit a haderő fejlesztésére, a katonákra fordítunk, az csak a gazdaságtól, és az egyéb állami szociális rendszerektől veszi el az erőforrást. Ezt hívom én potyautas stratégiának. Ezzel szemben mi azt mondtuk, hogy egy alaposan végigondolt haderőfejlesztési program gyakorlatilag a fő megrendelője és motorja lehet a gazdaság és a kutatás-fejlesztés egyik legfontosabb ágazatának.

Nem szembeállítani kell a honvédséget és a honvédelem ügyét a magyar érdekekkel, hanem felismerni annak szerves és elválaszthatatlan összefonódását. Ez utóbbi a Fidesz-kormányok jól körülírható politikai stratégiája.