Visszatetsző, ha volt ügyészek politikai pártoknál bukkannak fel – ügyészségi szóvivő a Mandinernek

Simonka György és Boldog István fideszes képviselők ellen is vádat emelt az ügyészség. Simonka egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „az ügyészek mérlegelhették, ha kormányváltás lesz, jól jöhet nekik egy levadászott fideszes politikus”. Elindult a helyezkedés az ügyészségen belül a választások közeledtével?

Egy-egy gyanúsított, vádlott szívesen hivatkozik összeesküvés-elméletekre. Az ilyen állítások éppen úgy légből kapottak és valótlanok, mint az ezzel homlokegyenest ellentétes, szervezetünket érintő rendszeres politikai támadások. Az ügyészség nem ennek vagy annak a politikai oldalnak, hanem csakis a törvényeknek alárendelten teszi a dolgát. Amennyiben elegendő bizonyíték merül fel és fennállnak a törvényi feltételek, akkor vádat emel az ügyészség; amennyiben viszont nem, akkor megszünteti az eljárást. Egyébként az említettekhez hasonló sejtetések és vádaskodások sajnos immár tipikusnak mondható megnyilvánulásai a vád alá helyezett közéleti szereplőknek.  

Ihász Sándor, volt fővárosi főügyész lett a Demokratikus Koalíció igazságügyi szakértője. Feladata „a Polt Péter által eltussolt bűncselekmények” vizsgálatával kapcsolatos. Vannak Polt Péter által eltussolt bűncselekmények? 

Nincsenek. Ez egy visszatérő politikai támadás a szervezetünkkel szemben, amelyet mindannyiszor – így most is – a leghatározottabban visszautasítunk.

Akit vádolunk, annak akkor lennénk szimpatikusak, ha ejtenénk a vádat. A sértett, és persze néha a jogkereső közönség is, ezzel szemben sokszor kevesli ügyész által javasolt büntetést. A bíró esetleg fájlalja, hogy fellebbezünk az ítélete ellen. A nyomozó meg úgy érzi, hogy nehezen teljesíthető kívánságaink vannak. Ha közszereplőről van szó, ezek a hangok mindig felerősödnek. De attól még, hogy hangosabban szól valaki, nem feltétlenül van igaza.

Távozása után Ihász Sándor hozzáférhet, vihet ki aktákat az ügyészségről? 

A volt fellebbviteli főügyészt a Központi Nyomozó Főügyészség hivatali visszaélés bűntettével vádolja. A rá vonatkozó teljes iratanyagot megismerheti és arról másolatot kérhet. Az ellene folyó büntetőügy kapcsán tehát jogszerűen vihetett magával iratmásolatokat. Ha valaki egyébként a szolgálati jogviszonyának megszűnésekor folyamatban lévő ügyek iratait vinné magával, az mindenképpen jogellenes magatartás lenne. Ihász Sándor jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy aktákhoz férjen hozzá az ügyészségen. 

Meddig volt Ihász Sándor hivatalban?

2002 decemberétől a Fővárosi Főügyészség Kiemelt és Gazdasági Ügyek Osztályánál volt osztályvezető ügyész. 2004 augusztusától fővárosi főügyészként dolgozott, ezt követően 2012 júliusától 2017 novemberéig volt fellebbviteli főügyész a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségen. A legfőbb ügyész a büntetőügye kipattanásakor vonta vissza a vezetői megbízatását. Az ügyészségi szolgálati jogviszonya 2018. március 14-én, lemondással szűnt meg. A Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentésére indított büntetőeljárásban a Központi Nyomozó Főügyészség 2018. április 20-án hallgatta ki gyanúsítottként Ihász Sándort.

Ezalatt az idő alatt lehetséges, hogy olyan ügyekhez is hozzáfért, amelyek nem hozzá tartoztak?

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség, ahol utolsó ciklusában vezető volt, sem nyomozások felügyeletében és irányításában nem vesz részt, ahogyan az elsőfokú bíróságok előtt sem ez a hivatal jár el. Amikor a Fellebbviteli Főügyészséghez kerül egy ügy, arról már egy vagy két alsófokú bíróság is döntést hozott, amely ellen vagy az ügyészség, vagy a védelem, esetleg mindkettő fellebbezett. Az eljárás ezen szakaszában tehát az ügyeket mindenképpen tovább kell görgetni az ítélőtábla elé. Az más kérdés, hogy Ihász Sándor az ügyészség vádirata szerint épp egy emblematikus ügy, az ún. Fenyő-ügy felbújtójához kapcsolódóan fejtett ki jogellenes magatartást. Ezen üggyel kapcsolatban az ügyészség szerint törvénybe ütköző módon járt el.

Mi a véleményük arról, hogy egy ügyész kvázi bosszú-biztosként elszegődik egy ellenzéki pártokhoz? Nem bonthatja meg az efféle cselekedet az ügyészség vádmonopóliumát?

Az ügyészekre vonatkozó egyik legalapvetőbb törvényi szabály, hogy

Ezért mindenképpen visszatetszést kelt a szakmában, ha valaki, aki arra esküdött fel, hogy távol tartja magát a politikától; közvetlenül az ügyészségi szolgálati viszonyának megszűnése után egy politikai párt tanácsadójaként bukkan fel. Mindez ugyanakkor nem bonthatja és nem is bontja meg az ügyészség egységét és a törvény által biztosított vádmonopóliumát.

Az OLAF 2019-es éves jelentése szerint a 2015-2019 között a Magyarországon felhasznált EU-s felzárkóztatási és agrártámogatások 3,93 százalékát tette ki az a pénzbüntetés, amelyet az OLAF javasolt 43 eset alapján. Ez a szám több, mint tízszerese a 0,34 százalékos uniós átlagnak. Tényleg ennyire súlyos Magyarországon a korrupciós helyzet?

Először is tisztában kell azzal lennünk, hogy maga az OLAF micsoda és mit csinál. Az OLAF az Európai Csalás Elleni Hivatal, amelynek a feladata az európai uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos adminisztratív szabálytalanságok feltárása. Nem nyomozó hatóság és nem korrupciós ügyek feltárásával foglalkozik. Az OLAF az adminisztratív jellegű vizsgálatai eredményeként több típusú ajánlást tehet. Ez lehet igazságügyi, pénzügyi vagy egyéb (igazgatási) jellegű. Igazságügyi ajánlással akkor él a hivatal, ha a közigazgatási vizsgálat megállapításai alapján valamilyen bűncselekménynek a gyanúja merül fel. A magyar ügyészség és az OLAF kapcsolata kizárólag ezen igazságügyi ajánlásokra szorítkozik, a magyar ügyészség az OLAF igazságügyi ajánlásai alapján jár el.

A kérdésben említett számok és arányok nem az OLAF igazságügyi ajánlásaival kapcsolatosak és nem a magyar ügyészség vagy nyomozó hatóság munkáját érintik, éppen ezért nem lehet belőlük egyenes következtetést levonni a korrupció mértékére. Az igazságügyi ajánlások túlnyomó többsége költségvetési csalás gyanújára utal, ez a bűncselekmény pedig nem tartozik a korrupciós bűncselekmények közé. Lehet olyan eset, amelyben korrupciós bűncselekmény gyanúja is felmerül, de leggyakrabban az esetek nem mutatnak túl a költségvetési csalás keretein.

Tehát elmondhatjuk, hogy az OLAF által javasolt büntetés mértéke és a korrupció nem arányos. 

Nincs ilyen egyenes összefüggés.

Mégis miből tevődik össze ez a csaknem 4 százalékos pénzbüntetés? 

Ez a kérdés meghaladja az ügyészségi szóvivő kompetenciáját, mivel az ügyészség kifejezetten az OLAF igazságügyi ajánlásaival foglalkozik. A 4 százalékos büntetés semmilyen vonatkozásban nem szól az igazságügyi ajánlásokról; pénzügyi és igazgatási ajánlásokhoz kapcsolódik az előbb említett adatsor.

Villa Itala, az OLAF igazgatója javuló kapcsolatokról beszélt a Euronewsnak, külön kiemelve Polt Pétert. Az OLAF által kezdeményezett igazságügyi ajánlások nyomán milyen arányban emel vádat a magyar ügyészség?

A magyar ügyészség és az OLAF szorosan együttműködik, nemcsak vezetői szinten, hanem szakértői szinten is, rendszeresek a találkozók. A szervezetek jó munkakapcsolatát mutatja, hogy a magyar ügyészség – bár erre nincs sem uniós, sem magyar jogi kötelezettsége – minden egyes OLAF igazságügyi ajánlás nyomán elrendelte a nyomozást. Csak akkor nem tett így, amikor már egyébként is folyt nyomozás az adott ügyben Magyarországon; ilyenkor az OLAF ajánlását az adott ügyhöz csatolta. Az OLAF igazságügyi ajánlásainak a száma az utóbbi években folyamatosan csökkent. Míg 2015-16-ban 10-10 ilyen ajánlás érkezett, addig 2017-ben már csak hat, 2018-ban négy és 2019-ben mindössze három. A tavaly érkezett három ügyben már folyt a hazai nyomozás, amikor az OLAF megtette az ajánlását.

Polt Péter legfőbb ügyész az ügyészség 2018. évi tevékenységéről szóló beszámolóját tartja az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. május 6-án. MTI/Illyés Tibor
 

Milyen helyet foglalunk el ezzel a hatékonysággal uniós szinten? 

Az arányokat tekintve, a hazai nyomozások eredményességét igazolja, hogy a magyar ügyészség az OLAF által kezdeményezett ügyek 47 százalékában emelt vádat 2015-19 között. Ez a szám lényegesen magasabb, mint a 39 százalékos uniós átlag. Az OLAF kimutatása szerint Magyarországon összesen 33 igazságügyi ajánlást tettek, ebből az utóbbi öt évben 15 esetben zárult le a nyomozás, hét esetben vádemeléssel, nyolc esetben megszüntetéssel. További 18 ügyben pedig jelenleg is folyamatban van a nyomozás.   

Nemzetközi összehasonlításban mennyivel hatékonyabbak a tőlünk nyugatabbra lévő államok? 

Amíg a magyar ügyészség az uniós átlagot meghaladó arányban emel vádat a kezdeményezett ügyekben, addig

Belgium esetében 33 százalék, Hollandiában 30 százalék, de az Egyesült Királyságban is csak 25 százalék. A magyar ügyészség állandóan a szégyenpadra van ültetve, ehhez képest érdemes megnézni a német arányt és összehasonlítani a magyarral.
 
Miből eredhet a szégyenpadra ültetés? Nemzetközi összehasonlításban az élvonalban vagyunk – ez pozitív. Mégis sokszor nyilatkoznak a magyar ügyészség munkájáról negatívan a hazai közéletben.

Nyilván közéleti kérdések merülnek fel. Ez nem az ügyészség kompetenciája, igyekszünk a tényeket közölni hiteles módon, különösen azt hangsúlyozva, hogy nem mi veregetjük meg a saját vállunkat, hiszen a fenti számok az OLAF éves jelentésében szerepelnek. Az már más kérdés, hogy a magyar média egy jelentős részében ez a hír elsikkad, vagy olyan más adatokkal mossák össze azokat, mint amiről korábban beszéltünk.. 

Megkülönböztetett bánásmód? 

Jellemző egyfajta kettős mérce. Az ügyészség rendszeresen igyekszik az OLAF ügyekről részletes tájékoztatást adni, reagálni az esetleges téves, hibás, torz megnyilvánulásokra. A kezdetben meglévő értetlenség vagy fogalomzavar helyét egyre inkább a szándékolt csúsztatások veszik át. Ha mi újra és újra elmondjuk, és ennek ellenére mind közéleti szereplőktől, mind a sajtó részéről ugyanazok a hibás adatok és következtetések jelennek meg – ezt nem lehet másképp értelmezni. Jellemző eset a kettős mércére, hogy amikor az OLAF-nak a négyes metróról szóló igazságügyi ajánlásáról volt szó, azt „csak” egy ajánlásként említették egyes közszereplők, de amikor például az Elios ügye került napirendre,

Mintha az ajánlást már csak fejléccel kellene ellátni és benyújtani a bíróságra. Egyesek már az ítéleti bizonyosságig merészkedtek. Szintén jellemző csúsztatás, hogy olyan ügyeket is gyakran az ügyészségen kérnek számon – maradjunk az Elios ügynél –, amely ügyekben a nyomozás felderítési szakaszában a nyomozó hatóság szüntette meg az eljárást. Itt nem árt tisztázni pár dolgot. A büntetőeljárási törvény szerint a nyomozásnak két szakasza van: a felderítési szakaszban teljes önállósággal és felelősséggel jár el a nyomozó hatóság; egészen addig, amíg valakivel szemben megalapozott gyanút közölnek; ekkor átlép a nyomozás a vizsgálati szakaszba, innentől pedig már az ügyészség irányítja a nyomozást. A valótlan adatokat is tartalmazó interpretációknak ugyancsak jellemző eleme, hogy olyan ügyeket tüntetnek fel sikertelenül lezárt nyomozásként, mint például a négyes metró ügye, amelynek az ALSTOM ügyrészében két vádiratot is benyújtott az ügyészség.

Dr. Fazekas Géza, főosztályvezető  ügyész,sajtószóvivő, Legfőbb Ügyészség, Kommunikációs és Sajtófőosztály (fotó: Dozsnyák Ábrahám)

Más uniós intézmények is a bűnüldözés szolgálatában állnak. A Eurojust (Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége) elnöke, Ladislav Hamran például többször is kiemeli a szervezet és Magyarország hatékony együttműködését. Milyen eredményeket tud felmutatni ez az kooperáció? 

A Eurojustot 2002-ben hozta létre az Európai Unió. Célja, hogy elősegítse a bűnügyi és igazságügyi együttműködést a tagállami hatóságok között; súlyos, határokon átnyúló bűncselekmények esetén – ilyen a szervezett bűnözés, a korrupció, a kábítószerkereskedelem és a terrorizmus. Ezekben az eljárásokban nagyon fontos, hogy az országok büntetőhatóságai pont olyan rugalmasan tudjanak reagálni, mint amennyire a bűnelkövetők mozoghatnak a határok között. A Eurojust lényege a koordináció, a gyors információcsere és a hatékony, tagállamok közötti együttműködés – gyors reagálás és gyors felderítés szükséges. Ez az együttműködés tisztázhat joghatósági vitát, jelentheti egy jogsegélykérelem gondozását, jelenthet egy másik állam jogára vonatkozó információt. A Eurojust legfontosabb és leglátványosabb eleme a koordináció mellett az ún. közös nyomozócsoportok támogatása. Több tagországon átívelő nyomozás esetén a közös nyomozócsoportba tartozó nyomozók és ügyészek rendszeresen találkoznak és egyeztetnek, kapcsolatban vannak és egymás országaiban is bizonyos nyomozati cselekményeket végezhetnek.

Az első hírhedt ügy, amelyben hazánk is részt vett a nemzetközi bundaügy volt. Ezután a pozitív tapasztalat után sorra alakultak olyan nyomozócsoportok, amelyeket már Magyarország kezdeményezett. A Eurojust magyar, nemzeti szekciója tavaly a tagállami arányokat meghaladóan összesen 386 ügyben járt el. Ezek közül 250 volt hazai kezdeményezésű és 136 másik országból jövő. Hazánk az ötödik legtöbb ügyet nyitó tagállam az Európai Unióban. A Eurojust egyértelmű sikertörténete az Uniónak.    

Az OLAF és Eurojust hatékonyan végzi a munkáját, miért van szükség még egy Európai Ügyészségre is? Van-e szakmai konszenzus az intézménnyel és annak híres-hírhedt vezetőjével kapcsolatban? 

Az Uniónak vannak sikertörténetei, ilyen az OLAF és a Eurojust is. Az Európai Ügyészséghez való csatlakozás nem az ügyészség kompetenciájába tartozik, arról a magyar parlament, illetve kormány dönt. Az Európai Ügyészség esetében kérdés, hogy biztosított lesz-e a szakmaiságnak a Eurojusthoz hasonló magas foka. Elgondolkodtató az is, hogy bizonyos körben feljogosították az Európai Ügyészséget, hogy válogasson az ügyek közül.  

Hogyan alakul jelenleg a korrupciós bűncselekmények száma Magyarországon? 

Az elmúlt évben is növekedett a hivatali korrupciós bűncselekmények miatt az ügyészségen folyamatban lévő eljárások száma, csökkent ugyanakkor a regisztrált hivatali korrupciós bűncselekmények száma. A látszólagos ellentmondás oka, hogy míg az azt megelőző években több nagy, sorozatjellegű korrupciós bűncselekmény ügyében zárta le sikerrel az ügyészség a nyomozást – mint például a záhonyi határrendészek és pénzügyőrök elleni eljárás, ahol ügyenként félszáz körüli elkövetőt vádoltunk meg, az egyik ügyben félezer, míg a másikban több mint ezer korrupciós bűncselekmény miatt –, addig az eredményes felderítéseknek is köszönhetően az elmúlt évben már kevesebb ilyen nagy, sorozatjellegű elkövetés történt. Az ügyészség ugyanakkor egyre több eljárást folytat olyan korrupciós ügyekben, ahol nem ilyen sorozatjellegű elkövetésről van szó, és ezért egy-egy ügyben kevesebb korrupciós bűncselekmény miatt folyik az eljárás. Ehhez kapcsolódóan fontos tudni, hogy a regisztrált bűncselekmények az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika adatai alapján adnak képet a bűnözés alakulásáról. Azokat a bűncselekményeket jelölik, amelyekben a büntetőeljárást a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség befejezte, és amelyhez kapcsolódóan statisztikai adatot szolgáltatott. Tehát a statisztikai adatrögzítésre a nyomozás végén – az eljárás megszüntetésekor, felfüggesztésekor, vagy a vádemeléskor – kerül sor. Sajnos egyes statisztikai rész-információkat több esetben is az ügyészség ellen fordítottak már. A legjellemzőbb és egyben a legdurvább eset 2015-ben, az Átlátszó tálalásában történt: egyes részadatokat hibásan egymás mellé állítva és értelmezve, azt állította a médium, hogy az ügyészség 2006-2010 között lényegesen aktívabb és eredményesebb volt a korrupció elleni tevékenység terén, mint 2010 után. Az ügyészség tételesen cáfolta az állításokat, mivel azoknak épp az ellenkezője volt igaz. Mindezek ellenére még a mai napig hivatkozási pont ez az ominózus cikk egyes ellenzéki politikusok és velünk kritikus médiumok számára.