„Tény, hogy a köztestület nem mindenben volt jó gazdája a kutatóhálózatnak, nem érvényesült megfelelően a teljesítményalapú forráselosztás, az osztályok sokszor úgy működtek, mint a szakszervezetek. Ebből a szempontból igaza volt a kormánynak, igaza volt Palkovicsnak, de egy új irányítási struktúrát – a mostani Eötvös Loránd Kutatási Hálózatnak megfelelőt – az Akadémián belül ugyanúgy ki lehetett volna alakítani” – mondja lapunknak Freund Tamás, akit megkérdeztünk egy Orbán Viktornak címzett magánlevelének részleteiről is, melyet 2018 decemberében írt az MTA tervezett átalakítása kapcsán.
„Azok a társadalomtudósok, akik nemcsak híján vannak a külföldi állásajánlatoknak, de a teljesítményük tényleges nemzetközi mércével mérve elégtelen, pusztán a kormánykritika álarca mögé bújva tudnak érvényesülni. Nem ritka, hogy egy-egy gyengén teljesítő társadalomtudós publikációját neves nemzetközi folyóiratok szakmai okokból nem fogadnák be, némi kormánykritikába csomagolva viszont tárt karokkal várják” – hívja fel a figyelmet.
Szerinte számos tudományterületen, felfedező kutatásban ott vagyunk a világ élvonalában, tehát a hatékonysággal nincs baj. „Az a láncszem hiányzik, amely összekapcsolja a kutatóhálózatot a fejlesztő vagy ipari kutatásokat végző szférával” – mutat rá, hozzátéve: ahhoz, hogy nemzetközi hírű kutatóinkat itthon tartsuk, kiszámítható, tudománybarát környezetre van szükség.
A Széchenyi-díjas agykutató választási programjáról is beszél: a megújuló MTA legfontosabb feladatait a 18 ezres köztestületre és a szakbizottságokra építené, és kiemelt figyelmet fordítana a kutatói utánpótlás kérdésére, amihez kiépítené az MTA-affiliált középiskolák körét és MTA-alumni klubokat alapítana.