A XXI. Század Intézet kertjében került sor a Kommentár konzervatív folyóirat nemzeti összetartozással foglalkozó lapszámának bemutatójára.
A rendezvényt Békés Márton történész, a Terror Háza kutatási igazgatója, a Kommentár folyóirat főszerkesztője vezette; beszélgetőtársai L. Simon László országgyűlési képviselő, a Kommentár alapító tagja, Miskolczy Ambrus ny. óraadó egyetemi tanár, az MTA doktora és Gali Máté történész, a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársa voltak.
Miskolczy Ambrus kijelentette, hogy Trianont „nem a történelem fogja feloldani”, és hogy a békeszerződés nem más, mint „egy seb”, mégpedig a románok lelkén is. A megbékélés kérdésével kapcsolatban szkeptikus volt, mint kijelentette: „a dolgok nem jó irányba mennek”. A történész szerint azonban „nem csak arról lehet beszélni, hogy mit tettek velünk”, továbbá fontos az előrenézés és annak megértése, hogy „a történelmet nem lehet visszaforgatni”.
L. Simon László feltette a kérdést: vajon kellő méltósággal emlékeztünk-e Trianon centenáriumára? A politikus idézte Máthé Áron történésznek a lapszámban megjelent tíz tézisét Trianonról, hozzátéve, hogy egyelőre úgy tűnik, az idő nem gyógyítja a sebeket. L. Simon szerint „rendkívül kényes” a „politikai szituáció”, amelyben a miniszterelnök, Orbán Viktor „zseniálisan igazgatja kis hajónkat”. Itt a V4-ek együttműködésére gondolt, amelynek alapja szerinte a közös érdekek. L. Simon szerint a koronavírus elterelte a figyelmet a megemlékezésekről, pedig bizonyosan létezik egy réteg, amelynek a megemlékezés még kevés. A politikus kifejtette, hogy Trianon „súlyos pozícióvesztést” okozott a kultúra terén, és máig szükség lenne több, Trianonnal foglalkozó, arra komoly színvonalon reflektáló műre, főleg filmre és színdarabra.
Gali Máté történész szerint Orbán Viktor salgótarjáni beszéde „rendkívül pozitív és előremutató volt”, amely ilyen értelemben illeszkedett azon nemzeti gondolkodók alkotásaiba, akik pozitív cselekvési tervet fogalmaztak meg a békediktátum meghaladása kapcsán. A trianoni békeszerződés kapcsán idézte a történetet, miszerint Salgótarjánnál a helyi vasúti sínek Csehszlovákiához kerültek, míg az indóház magyar lett. Orbán beszédéből a történész kiemelte a közép-európai népek új korszakát, a nyugatról és keletről fenyegető veszély elleni önvédelem gondolatát, és azt az elképzelést, hogy „csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs”.
Teleki Pál a konszolidáció egyik konstrukőre volt, bár alkata miatt nem tudta végig vinni az elképzeléseit, hálózatszervezői, tudósi szerepe pedig rendszereken átívelő – mondja a történész.
Horváth Richárd történész szerint Ulászló trónra kerülésével alapjaiban változtak meg a királyság lehetőségei. Hunyadival jól kijöttek, komoly támadó hadjáratra is képes lett az ország.
Gerő András halála után jelent meg egyik fő műve, a magyarországi holokauszt lexikonja. Recenziónk!
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Miért mentett zsidókat a nyilas külügyminiszter és hogyan gondolta meg magát az első zsidótörvény előadója? Erről is szól Ujváry Gábor történész új könyve.
Orbán Viktor kiegyensúlyozottnak tűnik a többpólusú világban.
Szerinte fogadja el az eredményt, és menjen golfozni, ha Harris nyer.
A donyecki bányász, Alekszej Sztahanov Sztálin halála után már nem volt fontos. .
