A Magyar Nemzeti Múzeumban főigazgatóságom idején rendeztük meg a Világkiállító magyarok című, méltán népszerű kiállítást. A témát régóta kutató és látványos kötetekben is megjelenítő Gál Vilmos rendezte tárlaton bemutattuk az 1851-es londoni világkiállítás óta eltelt időszak valamennyi expójának magyar eredményeit, az általunk épített pavilonokat, a nemzetközileg elismert, a világkiállításokon kitüntetett, máig nagy hírnévnek örvendő magyar termékeket s az eltelt százhetven esztendőben megjelenített versenyképes magyar mezőgazdasági, ipari és tudományos, iparművészeti, képzőművészeti alkotásokat. A nemzet múzeumában azok is bele tudtak kóstolni az expók varázslatos világába, akik sosem jártak a fantasztikus nemzetközi seregszemléken.
A mai, úgynevezett univerzális kiállítások egyetemes témákat ölelnek fel, presztízst jelent rajtuk részt venni, szabályosan versengenek a nemzetek, hogy pavilonjuk látványa, technológiai felszereltsége, esetleges gasztronómiai kínálata megelőzze a konkurens országokét. Küzdelem folyik a rendezés jogáért is. Dubaj után az idei expót abban az Oszakában tartották, ahol már 1970-ben is volt világkiállítás, s a következő nagy, univerzális nemzetközi esemény megint arab országban lesz: a rijádi előkészületek nagyságát már az is jelezte, hogy milyen fantasztikus méretű, kialakítású és közérdeklődésre számot tartó pavilont épített Szaúd-Arábia Japánban idén.