Az, hogy a fejlesztési terület az M7-es építése során összedózerolt építési törmelék, vagy a kommunizmus alatt kimart tájseb, az nem zavarja őket az észosztásban, amit ráadásul megbízóik rövidtávú belföldi politikai befolyásszerzésre is felhasználnak. Ezek az emberek nem adhatnak mást, csak mi lényegük.
1978 óta élek a Velencei-tó partján. 2010 és 2014 között a térség országgyűlési képviselőjeként is tevékenykedtem, napjainkban már én is »csak« civilként tudok tenni a térségünk kultúrájáért, mezőgazdaságáért, idegenforgalmáért, környezetvédelméért. Ezek sikerében érdekelt is vagyok, hiszen itt él a családom, itt dolgozik, és termel értéket a családi vállalkozásunk.
Gyermekkoromban is számtalanszor láttam halpusztulást, volt olyan, hogy angolnák tetemeinek tömkelege úszott a vízfelületen.
Egy változott meg azóta: akkor még nem hordtak az emberek a zsebükben fényképezőgépnek és hírközlési eszköznek is alkalmas mobiltelefont, s amit láttak, nem tudták (s jegyzem meg, bölcsen nem is akarták) világgá kürtölni, ezzel a saját lakóhelyük rossz hírét kelteni. De akkor is tették a dolgukat: összegyűjtötték a tetemeket és rendben tartották a környezetüket. Visszasírom azt az időszakot, amikor még volt hiteles újságírás, amit azóta leváltott a klikkvadászat, még a szocializmusban sem jelenhetett volna meg önmagát mértéktartónak kikiáltó lapban ilyen címmel tudósítás: »Gyilkos kórokozó okozott tömeges halpusztulást a Velencei-tóban«.”