Mentsük meg a Velencei-tavat!

„Mentsük meg a Velencei-tavat az ostoba és félrevezető facebook bejegyzések íróitól. Akik nem értik a szikes tó fogalmát, akik nem ismerik tavunk flóráját és faunáját, nem ismerik a történetét és sokszor még csak nem is látták személyesen. Akik szerint a halak élete végtelen és immunisak minden betegségre, és a tó igazából egy átlátszó vizű feszített víztükrű medence. 

Hiszen alacsony a vízállás (valójában ez a jelenség az elmúlt száz évben ciklikusan oly sokszor megfigyelhető volt), és idén »tonnaszám« hullik a hal (aminek az ezüstkárász esetében megvannak a biológiai okai, s az összes elpusztult hal belefér egy személyautó után köthető utánfutóba, gondoljunk csak arra a hírre, hogy idén május 10. és 13. között összesen 1800 kilogramm haltetemet szállítottak el a Magyar Országos Horgász Szövetség munkatársai és önkéntesei a tó környékéről).

Mentsük meg a Velencei-tó fejlesztéseit a nem ritkán nem is a tónál élő környezetvédelmi «szakértőktől«, akik civil kezdeményezésnek álcázva, projektről projektre, helyszínről, helyszínre szállva »dolgoznak«. Az angol nyelvű kézikönyveknek megfelelően mérnek, elemeznek, adatbázist és kommunikációs csatornákat építenek, rendezvényeket és munkacsoportokat szerveznek, reportolnak és számláznak. 

Az, hogy a fejlesztési terület az M7-es építése során összedózerolt építési törmelék, vagy a kommunizmus alatt kimart tájseb, az nem zavarja őket az észosztásban, amit ráadásul megbízóik rövidtávú belföldi politikai befolyásszerzésre is felhasználnak. Ezek az emberek nem adhatnak mást, csak mi lényegük.

1978 óta élek a Velencei-tó partján. 2010 és 2014 között a térség országgyűlési képviselőjeként is tevékenykedtem, napjainkban már én is »csak« civilként tudok tenni a térségünk kultúrájáért, mezőgazdaságáért, idegenforgalmáért, környezetvédelméért. Ezek sikerében érdekelt is vagyok, hiszen itt él a családom, itt dolgozik, és termel értéket a családi vállalkozásunk. 

Egy változott meg azóta: akkor még nem hordtak az emberek a zsebükben fényképezőgépnek és hírközlési eszköznek is alkalmas mobiltelefont, s amit láttak, nem tudták (s jegyzem meg, bölcsen nem is akarták) világgá kürtölni, ezzel a saját lakóhelyük rossz hírét kelteni. De akkor is tették a dolgukat: összegyűjtötték a tetemeket és rendben tartották a környezetüket. Visszasírom azt az időszakot, amikor még volt hiteles újságírás, amit azóta leváltott a klikkvadászat, még a szocializmusban sem jelenhetett volna meg önmagát mértéktartónak kikiáltó lapban ilyen címmel tudósítás: »Gyilkos kórokozó okozott tömeges halpusztulást a Velencei-tóban«.”

Nyitókép: L. Simon László Facebook-oldala