Fontos forráskiadás jelent meg a Bíbor kiadó gondozásában Válogatás Prohászka Ottokár közszerepléseiből, 1919–1927 címmel, Fazekas Csaba válogatásában, bevezetésével és jegyzeteivel.
Fazekas válogatása igen értékes és objektív. A szerző régóta kutatja az egyháztörténetet és Prohászkát is, igényes és bőséges jegyzetapparátussal kalauzolja az olvasót a komoly figyelmet és türelmet igénylő, magasztos nyelvezetű szövegek között. Fazekas Prohászka munkásságának megannyi aspektusára odafigyelt, a kapott kép a legkevésbé sem egyoldalú. A kötetben 35 önálló publicisztikai írás, 34 interjú és 81 közölt beszéd szerepel. A szerkesztő célja az volt, hogy „a »közszereplő« vagy »politikus« Prohászka eszméit megszólaltató dokumentumok[at]” mutassa be. (10.).
A szerkesztő egyetlen percig sem titkolja, hogy Prohászka antiszemita lett volna, ám ezen árnyoldala mellett kitér munkásságának szociálisan érzékeny oldalára. „Gyakran szólította fel híveit a nyomorgó diákok, a nélkülöző falusi szegények iránti érzékenységre, amely szorosan kapcsolódott konkrét politikai reformok igényléséhez, például a földreform hangoztatásához is” – állapítja meg (12.). Fazekas a leginkább eldugott Prohászka-nyilatkozatokra is ügyelt, szerepel itt például a Zsidó Szemlének adott 1921-es interjúja, melyben Prohászka többek között azt is mondta: „[H]a én zsidó lennék, cionista lennék”. (141.). Ez a mondat máig felfájást okozhat a Prohászkát rózsás szemüvegen keresztül vizsgáló, ám Izraelt támadó antiszemiták számára.
A kötet legfontosabb részei természetesen Prohászka szövegei. Itt az olvasó források alapján, maga alkothatja meg képét a püspök munkásságáról. Politika, kultúra, szociális kérdés, nemzetépítés és „zsidókérdés”, a katolikus hitélet témáival vegyítve mind megjelenik.
A választott évek persze nem fedik le Prohászka teljes munkásságát, így