Albrecht Dürer számos metszete és rajza mellett id. Lucas Cranach, Albrecht Altdorfer, Hans Baldung Grien, valamint a németországi gótika, reneszánsz és manierizmus számos más mesterének alkotásait is felvonultatja. A Szépművészeti Múzeum Michelangelo-termében a napokban megnyílt kamaratárlat középpontjában természetesen Albrecht Dürer réz- és fametszetei állnak. A válogatás azonban bővebb kitekintést nyújt, hiszen az 1410-es évektől 1600-ig nyújt betekintést a múzeum Grafikai Gyűjteményének gazdag német anyagába, összesen 54 munkán keresztül – mondta el az MTI-nek a kiállítás kurátora.
Bodnár Szilvia felidézte: a kollekció német rajzait bemutató tárlat több mint fél évszázada volt legutóbb látható a Szépművészetiben; a mostani kiállítás apropóját az adja, hogy 10 évnyi kutatómunka eredményeként elkészült és nyáron megjelenik ennek az anyagnak a szakkatalógusa. A kiállítás hat szekcióban mutatja be a korszakot, ezek időrendi, tematikai és technikai szempontokat is vizsgálnak. A látogató a gyűjtemény több ritkán látható darabjával is találkozhat, ilyenek például azok a 15. századi gótikus rajzok, melyek közül világszerte nagyon kevés maradt fenn.
Tíz réz- és fametszet és két rajz Dürertől
Bodnár Szilvia elmondása szerint a Dürertől látható tíz réz- és fametszet, valamint két rajz a nagy reneszánsz mester pályájának mindegyik korszakát felvillantja. Két lap – köztük a híres Apokalipszis négy lovasa – látható az ifjúkori főműként számon tartott Apokalipszis-sorozatból, az Ádám és Éva című metszettel pedig Dürer az ideális férfi és női alakok arányaira vonatkozó kutatásait összegezte. Az érett korszak főműve a három "mester rézmetszetként" ismert lap: A lovag, a halál és az ördög, a Szent Jeromos a dolgozószobában, valamint a művészettörténet talán legismertebb metszete, a rendkívül szerteágazó szimbólumrendszerrel megformált Melencolia I, melyről már könyvtárnyi szakirodalom született – jegyezte meg a kurátor.
Mint hozzátette, magas színvonalú üvegablaktervek, mintalapok mutatják be a Dürer műhelyében folyó alkotómunkát is. Elsősorban az úgynevezett Dunai iskolába sorolt festők – Albrecht Altdorfer, Wolfgang Huber – rajzain keresztül idézi fel az önálló tájábrázolás kezdeteit a kiállítás, amelynek következő egységei technikai és funkcionális szempontból is feltárják a korszak rajzművészetét. Plasztikus hatásukkal látványosak Cranach, Altdorfer és társaik sötét alapozású lapokra készített chiaroscuro rajzai, míg az előkészítő rajzok az alkotómunka titkaiba nyújtanak betekintést.