„Persze, hogy izgulok!” – érettségizők a Mandinernek

Készítettünk már összeállítást a digitális munkarend várható nehézségeiről, és vettük már górcső alá a pedagógusok véleményét, félelmeit is a közelgő érettségi kapcsán, illetve podcast-adásunkban is kiveséztük már a témát. Most viszont a diákok meglátásaira fókuszálunk. Vajon mit gondolnak a most végzősök a rendhagyó körülmények között lebonyolítandó vizsgákról?

„Természetesen rövid távon örültünk volna, ha elmaradnak az érettségik, de hosszabb távon inkább hátrányt okozott volna a diákoknak. Meg nem tudom, nekem bűntudatom is lenne miatta, hogy mások güriztek, hogy megszerezzék az érettségit, mi meg csak megkaptuk” – mondja Bálint, aki egy egyházi gimnázium végzős diákja, és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre felvételizik.

Bizonyos szempontból könnyebbséget okoz szerinte, hogy csak az írásbeli érettségi lesz, mert utána rögtön szabadok lesznek, és így akinek felvételire kell készülnie, több idővel rendelkezik majd. De nagy hátrány, hogy ha valaki elrontja a vizsgát, nincs meg az esélye, hogy a szóbelin kijavíthassa az érdemjegyét. „Át kell vészelni, meg kell írni tudásom szerint a legjobbra, azután lesz, ami lesz!” – fogalmaz.

Sajnos nem sikerült minden tárgyból befejezniük az anyagot, és hajrában nagyon hiányzik nekik a tanárok segítsége, ezért egy-két tárgynál fél a vizsgáktól. A tanáraik aggodalommal kísérik a helyzet alakulását, hiszen fontos egy hónap esett ki így érettségi előtt, de bíznak a tudásukban és abban, hogy megoldják a helyzetet. Úgy érzi, benne van a pakliban, hogy a járvány miatt a némileg engedékenyebbek lesznek a vizsgán, de szerinte nem szabad erre alapozniuk, és részben őket is becsapnák ezzel, mert:

Az vizsgák megtartását ugyanakkor a betegség miatt nagyon veszélyesnek tartja, de nem magát félti a fertőzéstől, hanem a tanárokat és a családtagjait. Elkerülhetetlen, hogy ne beszélgessen az osztálytársakkal, tanárokkal, hiszen sok minden történhetett ebben az egy hónapban mindenkivel.

„Felelőtlenség a járvány tetőpontján érettségit tartani”

Hajni és Julcsi egy „elit”, egyetemi gyakorló gimnázium végzősei. Bár mindketten elhivatottan készülnek a jövőre, de egyikük sem tartja jó döntésnek, hogy a járvány alatt megtartják az érettségit. Mindketten hangsúlyozzák, hogy nem azért mondják ezt, mert megúszni szeretnék a vizsgákat, hanem éppen, mert úgy érzik, nem volt lehetőségük kellőképpen felkészülni, felelőtlenségnek tartják, hogy ennyi embert kitesznek a fertőzés kockázatának. 

 – mondja Hajni, aki külföldön készül továbbtanulni. 

Az iskola utolsó másfél hónapját kényszerűségből otthon tanulva töltötték, ebből még a legjobbak is küszködve hozták ki a maximumot – meséli. „Nevetséges heti óraszámmal, minimális segítséggel” – teszi hozzá. Szerinte ennek az időszaknak az ismétlésről és a folyamatos feladatmegoldásról kellett volna szólnia, de mivel az óráik nagy része egyszerűen nem volt megtartva, az ölükbe hullott „szabadidőt” nekik kellett (volna) önállóan beosztani.

A szóbeli vizsgák eltörlését biztonsági szempontból jó döntésnek tartja, de mivel így kizárólag az írásbeli vizsgák eredménye határozza meg a tanulmányi jövőjüket, szerinte „illett volna” hosszabb felkészülési időt biztosítani. Nem érti, hogy erre vonatkozóan miért kapták azt a hivatalos választ, hogy ez nem fér bele az időbe, hisz a szóbeli vizsgák egyébként is június közepén zajlanának, bőven meg lehetne tartani akkor az írásbeliket is.

Hajni szerint a krónikus betegségben szenvedő diákok választásra kényszerülnek: vagy továbbtanulnak, vagy otthon maradnak, és vigyáznak a saját, illetve családtagjaik egészségére. Sokan együtt laknak idősebb hozzátartozóikkal, és hiába maradtak otthon az elmúlt öt hétben, ha most az érettségiző diák bemegy száz másik közé – mondja. De – teszi hozzá – nem is a kor a fontos, hiszen a vírus rájuk és mindenkire veszélyes lehet. 

Julcsi, aki az orvosira készül, és biológiából, kémiából és angolból is emelt szintű érettségire készül, úgy érzi, nagyon bizonytalan helyzetnek vannak kitéve. „Egy hét múlva, a járvány jósolt tetőzését követően érettségit írok. Az emelt szintűeket más iskolákban, növelve a kockázatot. A javítási lehetőségként szolgáló szóbeliket eltörölték. Azt, hogy hogyan fog zajlani a felvételi, mivel töltjük majd ki a szóbeli eredmények, többletpontok helyét, nem tudjuk” – mondja.

Szerinte

és hogy olyan tárgyakból, amelyekből nem vizsgázik, továbbra is sok feladatot kap. Ráadásul tapasztalataik szerint az önálló feldolgozásra feladott tananyag elsajátítása kétszer annyi időt vesz igénybe. Sok tantárgyból még nem végeztek a tananyaggal márciusra, ismétlésről nem is beszélve.

Úgy látja, a járványügyi helyzet nem alkalmas arra, hogy a tetőzést követő napokban érettségizzenek. „Milyen alapon tesznek ki minket és hozzátartozóinkat ekkora kockázatnak, fosztanak meg minket egészségünk megvédésének jogától?” – teszi fel a kérdést. A vizsgákkal kapcsolatos döntést megelőző idegőrlő várakozás, s maga a döntés is felháborítja. „Az érettségi a fix pont a tanulmányainkban, amire annyit készülünk, ami eldönti jövőnket, és amennyiben jól sikerül, biztosítja a továbbtanulás lehetőségét. Bosszant, hogy ezt megtehetik velünk. Bele vagyunk kényszerítve egy helyzetbe, amiről senki nem kérdezett meg minket!”

„Nem tudom, hogyan fogok bemenni maszkban, kesztyűben vizsgázni, ha közben a szívem szakad meg, mert nem ölelhetem meg a barátaimat, s mert pontosan tudom, hogy ahogy mi diákok, úgy a felügyelőtanár is, aki szintén hatalmas veszélynek van kitéve, retteg. Az egyetlen korrekt megoldást a vizsgák időpontjának eltolása jelentett volna. Bár nem tudni, nem rosszabbodik-e addigra a járványügyi helyzet, de az jelenleg sem biztonságos” – hangsúlyozza.

„Jobb, hogy túl leszünk rajta!”

Legszívesebben most ebben a pillanatban megírnám – mondja az érettségitől Bence, aki egy egyházi fenntartású gimnáziumban kollégista. Alkalmazott művészeti tanulmányokra készül, de egy évet kihagy, mert munkát vállal, hogy elő tudja teremteni az elég drága egyetemi előkészítő tanfolyam költségeit.

A megcélzott intézmény felvételijén a szakmai szempontok az elsődlegesek, ezért neki nem annyira meghatározóak az év végi jegyek és az érettségi eredménye, de tudja, hogy az osztálytársainak ezek igenis fontosak.  „Persze, hogy izgulok, de mivel nekem nem kellenek a jegyek, ez csak az egóm, és a család előtti presztízs szempontjából fontos” – mondja, mikor erről kérdezem. 

„Elegem van a feszültségkeltésből, legjobb lenne, minél előbb túl lenni ez egészen” – teszi hozzá. A négy érettségi tárgya mellett irodalomból készült emelt szintű érettségit tenni, de végül lemondott róla, mert a járvány miatt bevezetett digitális oktatás szerinte lehetetlenné tette a megfelelő felkészülést. Nincs ezzel egyedül, az évfolyamból hasonló megfontolásból sokan lemondtak egy-egy tárgyból tervezett emelt érettségijükről.

Az összes tanára közül egy volt, aki rendesen megtartott az online órákat, a többiek jó esetben elküldték az anyagot, rosszabb esetben csak a beadandó feladatokat adták ki, vagy elmondták, hogy erre, meg erre készüljenek fel.  „Az egészben az bosszant, hogy azt mondják, azért lehet megtartani az érettségit, mert sikeres volt a digitális oktatásra való átállás, pedig ez – legalábbis nálunk – egyáltalán nem igaz.”

Niki, aki egy vidéki egyházi gimnázium tanulója, szintén nem érti, miért a járvány tetőpontján kell megtartani az érettségit. Annak viszont Bencéhez hasonlóan ő is örül, hogy minél előbb túl lesznek a vizsgán, nem szeretné, ha augusztusra halasztanák és „végig kéne tanulni meg stresszelni az egész nyarat”. Neki az önálló időbeosztás jelentette a legnagyobb nehézséget, de úgy gondolja, ha valakinek ez jól megy, akkor sokkal jobb otthon tanulni. Szerinte így könnyebb az érettségi tantárgyakra fókuszálni, de a keretek hiánya miatt nagy önfegyelemre van szükség. 

Építészmérnöknek készül, és úgy érzi, nagyjából ugyanolyan eséllyel indulnak a felvételin, mint azok akik nem csak írásban érettségiztek. Van, amiben könnyebb, de van, amiben nehezebb: a szóbelivel általában mindenki csak javít, viszont nekünk itthon több időnk van készülni az irásbelire – mondja.

sokkal nehezebb, hogy nem tud egyből kérdezni, hogy nem minden tanár „szekálja” őket annyira, mint amikor bejártak. A tanáraik szerinte nagyon támogatók, pedig nekik sem egyszerű a helyzet. Biztos lesz köztük, aki engedékenyebb lesz a diákokkal, de olyan is van, aki szerint bőven van elég idejük „otthon ülve” tanulni.

Niki szerint megfelelő óvintézkedésekkel nem veszélyes a járvány alatt megtartani az érettségit. Kellő távolságban ülünek egymás mellett, maszkban, kesztyűben, ki sem nyitják a szájukat, ennél egy bolti bevásárlás is veszélyesebb – mondja. Ettől függetlenül nagyon izgul. „Ha minden rendesen menne, akkor is izgulnék, viszont ez a bizonytalanság még rosszabb. A felvételiről nem tudok semmit, nyelvvizsgám is hátra van még, és az is bizonytalan” – fogalmaz. Nagyon sajnálja azt is, hogy elmarad a ballagásuk és a szerenádok, „az utolsó sírós két hét”.  Attól fél, hogy amikor az érettségin újra találkozik az osztálytársaival, akiket hetek óta csak videón látott, végig fogja sírni az vizsgát, és nem tud majd koncentrálni.