„A járvány figyelmeztetés is számunkra” – a Liu testvérek a Mandinernek

Liu Shaolin Sándor (1995) apai ágon kínai származású magyar olimpiai bajnok, világ-, és Európa-bajnok, világkupagyőztes és magyar bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó; testvére, Liu Shaoang (1998) magyar olimpiai- és Európa-bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó. A Liu testvérek 2018. február 22-én a pjongcsangi téli olimpián a Knoch Viktor, Burján Csaba, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor összetételű magyar férfi váltó tagjaként 5000 méteren olimpiai bajnoki címet szereztek. Ezzel sporttörténelmi sikert értek el, hiszen Magyarország a téli olimpiák történetében először nyert aranyérmet.

Most őket kérdeztük Karantén-interjúk sorozatunkban, hogyan is élnek, mivel foglalkoznak jelenleg.

***

Energikus fiatalként, sportolóként nyilván nem egyszerű elviselni a kényszerű bezártságot. Hogyan élitek meg a jelenlegi helyzetet? Mivel töltitek az időtöket?

Liu Shaolin Sándor: Sportolóként megtanultuk megbecsülni a szabadidőt, így most sem unatkoznunk, de már belefér az is, hogy olyasmikkel foglalkozzunk, amikkel korábban nem. Én például valamelyik nap – a youtube segítségével –

Vettünk a barátnőmmel egy kiskutyát, Dinnyének hívják, nagyon szeretjük, sokat foglalkozunk vele. Sokat alszunk, sorozatokat nézünk, de elgondolkoztam azon is, hogy megtanulok főzni, sőt, azon is, hogy megtanulok egy újabb idegen nyelvet. 

Liu Shaoang: Természetesen igyekszünk mozogni itthon is, de azért voltak olyan napok az elmúlt hetekben, amikor ki sem keltünk az ágyból, és egész nap csak sorozatokat néztünk vagy épp videójátékokkal játszottunk. Én leginkább a sci-fi és fantasy filmeket meg a vígjátékokat szeretem, de a lényeg, hogy kiszakítson valamelyest a valóságból. Emellett a mi generációnkra inkább jellemző, hogy használja a technikát, sokan tartják így egymással a kapcsolatot, ebben nincs túl nagy változás a mi esetünkben sem.

Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang

A valóságból most nem könnyű kiszakadni, hiszen mindenhonnan ömlenek a koronavírussal kapcsolatos hírek. Milyen benyomásaitok vannak a járványról?

LS: Érdekes helyzet ez, hiszen kiskorunkban a nagypapák és nagymamák mesélték, mi történt a múltban, és egyszer csak mi is a történelem részesei lettünk. Ritka dolog az ilyen, és picit fura, hogy velünk történik ez az egész. Persze, ez nem örömteli dolog, de én mégis úgy fogom fel, hogy

LSS: Szerencsésnek érzem magunkat, mert életünkben már megadatott, hogy megéljünk egy történelmi pillanatot. A mi váltónknak 2018-ban sikerült, ami korábban a magyaroknak még nem: aranyérmet szereztünk a téli olimpián. Történelmet írtunk akkor, most pedig szintén történelmi heteket élünk meg. A jelenlegi helyzet persze egyáltalán nem örömteli, de ettől még részesei vagyunk, túl leszünk ezen is! 

Az egyes országok és az emberek is nagyon különbözőképp reagáltak a járványhelyzetre. Mit gondoltok a magyarországi reakciókról?

LSS: Szerencsére Magyarországon nem szabadult el annyira a vírus, mint Olaszországban. Úgy gondolom – már amennyire meg tudom ítélni – , hogy a korlátozó intézkedések jók. Őszintén remélem, hogy az emberek be is tartják ezeket a következő hetekben is – mindenkiben annak kell tudatosulnia, hogy így tudjuk legjobban megfékezni a járványt, vagyis egymásért tesszük mindezt. Egymásért kell otthon maradnunk.

LS: Ez a helyzet olyan, amellyel foglalkozni kell, de azt nem hiszem, hogy pánikolni kellene.

nem szabad túlreagálni, inkább óvatosnak és elővigyázatosnak kell lenni, és sokkal jobban odafigyelni mindenre.

Ti sem féltek a megbetegedéstől? Milyen óvintézkedéseket tesztek, hogy elkerüljétek? 

LSS: Félni egyáltalán nem félünk.

LS: Fiatalok vagyunk, sportolunk, jó az immunrendszerünk, nem tartunk attól, hogy ledönt a lábunkról a vírus. De ettől még természetesen odafigyelünk minden kockázati tényezőre, elővigyázatosak vagyunk. Egyébként rám eddig is ez volt a jellemző, szóval e tekintetben túl sok változást nem hozott az életembe ez a helyzet.

A fiatalok közül sokan nehezen viseli ezt az időszakot, a bezártságot, tétlenséget. Szűk környezetemben is azt látom, hogy sokan nem mindig tartják be az ajánlott korlátozásokat. Mit tanácsoltok nekik?

LSS: A pjongcsangi olimpia előtt annyira csak arra fókuszáltam, hogy meglegyen az aranyérem, hogy egy évig sehova sem jártam. Akkor megtanultam, milyen lemondani sok mindenről, így ezt a mostani időszakot sem viselem nehezem. Akkor is egy nagyobb cél lebegett a szemem előtt,

Ez sokkal fontosabb, mint hogy egy-egy percre, egy-egy órára jól érezzük magunkat, de valami olyat tegyünk, ami jelenleg nem ajánlatos. 

LS: Mi tényleg nagyon ritkán mozdulunk ki, csak a boltba ugrunk el néha, erre biztatok mindenkit. Persze, néha rossz, hogy nem tudunk elmenni moziba, vagy éppen múzeumba, korábban ez gyakran előfordult, de meg kell találni az új hobbikat. Mi például takarításba fogtunk, ez is jó móka!

Liu Shaolin Sándor

Hogyan tartjátok a kapcsolatot a családdal, szülőkkel nagyszülőkkel és a barátokkal?

LS: Van egy közös családi csoportunk, oda naponta tölt fel mindenki képeket, így legalább látjuk, mi történik a családtagjainkkal. 

LSS: És néha videóhívást is indítunk, egyébként tényleg minimalizáljuk a személyes találkozást. Ez olyannyira igaz, hogy Ádóval (Liu Shaoang beceneve – a szerk.) egy lépcsőházban lakunk, de

Tanultok éppen? Az egyetembezárások hogyan érintenek titeket?

LSS: Ádó a Debreceni Egyetemre jár, én viszont az olimpiai érmeket gyűjteném még tovább, nekem nincs egyelőre B-tervem, vagyis nem tanultam tovább.

LS: Sport és rekreációs szakos hallgató vagyok. Sajnálom, hogy bezárták az egyetemet, de ez az észszerű döntés.  

Tudtok edzeni ilyen körülmények között? Miben tér el a jelenlegi edzésmódszer a rutintól?

LSS: Igyekszünk folyamatosan edzésben tartani magunkat. Itthon általában szobabiciklizünk, de ha tehetjük – természetesen a szükséges óvintézkedések betartása mellett –, kijárunk a szabadba futni vagy biciklizni. Nagyon fontos, hogy a napi szintű mozgás meglegyen.

LS: Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy a járvány itthon éppen akkor kezdődött el, amikor nekünk véget ért a szezon. Az alapozás számunkra még csak ezután kezdődik el, de sok sportág képviselőinek valóban nehéz lehet most. 

Liu Shaoang

Számos sporteseményt a járvány miatt nézők nélkül tartanak meg. Mit szóltok ehhez?

LS: Minket ez annyiban érint, hogy nem járhatunk a Ferencváros mérkőzéseire. A klub sportolójaként gyakran hívnak minket meccsekre. Rendszerint élünk is ezzel,

LSS: Valóban szeretjük nézni is a sportot, szeretünk ott lenni a Groupama Arénában, sajnálatos, hogy most erre nincs lehetőségünk, de így a biztonságos. 

A nagy sportesemények közül többet – a foci EB-t, az Olimpiát, a Bajnokok ligája mérkőzéseit – is elhalasztották. Jó döntések ezek akár a sportolók, akár a szurkolók szempontjából nézve?

LS: Mindenképpen az, a szurkolók pedig nem fogják elfelejteni a sportolókat, ha véget ér ez az időszak, ugyanúgy drukkolni fognak a kedvenceiknek!

de mindenki tisztában van azzal, hogy ez a biztonságos, mindenki számára legjobb döntés.

LSS: Nekünk is törölték egy versenyünket, a szezon végi világbajnokságot. Nagyon sajnálom a döntést, mert korábban úgy volt, hogy jövő év elejére halasztják és általában jó formában kezdjük a szezonokat, rendszerint kiváló eredményekkel indítjuk az idényt. Nyilván nem örülünk a helyzetnek, de ennek most így kell lennie.

Egyre többen beszélnek arról, hogy meg fog változni a világ a járvány után. Mit gondoltok, tényleg így lesz? Ha igen, milyen lesz majd?

LS: Ha tényleg megváltozik, ez valószínűleg a környezeti változásokban jelentkezik majd. 

LSS: Szeretném remélni, hogy túl nagy változásokat nem hoz ez a helyzet, vagyis például a sport ugyanaz és ugyanolyan marad, mint korábban. De arra például kíváncsi leszek, hogy milyen gazdasági hatásai lesznek a járványnak. 

Szerintetek hozhat ez a nehéz időszak pozitívumokat is az életünkbe? 

LSS: Szerintem

Talán az is kiderül, hogy összetartó társadalom a miénk, mert képesek vagyunk egymásért tenni. Jobban fogjuk értékelni az emberi kapcsolatokat, ebben a kicsit lelassult időszakban sok mindent átgondol és átértékel az ember. 

LS: Én abban bízom, hogy az éghajlatra, a környezetünkre ez pozitívan fog hatni. Ez a járvány egyfajta figyelmeztetés is számunkra, jobban oda kell figyelnünk – egymásra, magunkra, a minket körülvevő világra. 

Képek: HUNSKATE Media

***

A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról. 

Az eddigi interjúink (többek között Jelenits Istvánnal, Zacher Gáborral, Varga Liviusszal, Rókusfalvy Pállal, Kovács Ákossal, Borbás Marcsival, Lackfi Jánossal és Lovasi Andrással) itt érhetők el.