Hogyan vészelik át a járványt Európa egyetemistái?

Az európai kontinens egyetemei dominóeffektusban reagáltak a járvány fejleményeire, mindegyik egy kicsit másként. A bejárási tilalom nemrég az összes intézményt elérte, a távoktatásra való átállás pedig nem megy mindenütt döccenők nélkül.

Magyarországon a hallgatókat viszonylag kevés információval és higiéniás tanácsokkal ellátva bizonytalan időre hazatanácsolták. A hazai egyetemek több száz hallgatót érintő szemináriumai és a kötelező gyakorlati órák is digitális platformokra kerültek, amik  bár meglehetősen változatosak, mégis egy közös célt szolgálnak: elkerülni a szemeszter megismétlését. De mi a helyzet Európában?

Törökországban menekültek foglalták el a kollégiumi helyeket

Míg Magyarországon a vécépapír és liszt felhalmozása a jellemző, addig Törökországban a tészta az egyik leggyorsabban fogyó termék. Bár sokáig csak tizennyolc koronavírusos megbetegedést regisztráltak, az utóbbi napokban több százra ugrott ez a szám.

„A nagyvárosokban található egyetemek lezárását követően

akik kifogásolták a kollégiumi szobák állapotát és minőségét. Több kelet felől érkező bevándorlót (megközelítőleg 256 főt) nem vetettek alá karanténnak, ami kisebb közfelháborodást keltett a potenciális vírusveszély miatt. A koronavírussal fertőzöttek valós számát elméletek szerint a kormány szándékosan titkolja, de erre semmi megerősítő bizonyíték nincsen. Az egyetemek automatikus háromhetes szünetet hirdettek, az általános- és középiskolások pedig egyhetes szünet után online és televíziós egyesített oktatásban részesülnek” – nyilatkozta egy török egyetemista. Sokan megörültek a hirtelen jött szünetnek keleten is, mert kezdetben szilárdabb és biztosabb információkat kaptak arról, hogyan fog alakulni a vizsgaidőszakuk és a nyári szünetük. Azonban ahogy a napokban a török nagyvárosokban is tömeges megbetegedésekkel jelent meg a koronavírus, most már szinte napról napra változik a helyi egyetemisták tanrendje is. Mivel az online órák az egyetemeken kevésbé célravezetőek, a tanárok inkább elküldik a prezentációkat és az órák anyagát írott formában.

Kijárási tilalom és felelőtlenség: Románia

„Romániában kétféle gondolkodás létezik: az egyik embertípus kijár bulizni és találkozni a barátaival, mintha semmiféle veszély nem fenyegetné. A másik pedig, aki túlpánikolja a helyzetet, és fél elhagyni a lakását is. Úgy gondolom, hogy a legtöbbünk szenved az információhiánytól és a félretájékoztatástól. Két napja vezették be a szükségállapotot, ami azt jelenti, hogy legálisan csak boltba és gyógyszertárba szabad kimenni. Bár tanácsolt otthon maradni, még mindig nagyon sokan fittyet hányva a szabályozásokra, úgy sétálgatnak az utcán, mintha semmi nem történt volna” – mondta egy román nemzetiségű egyetemi hallgató.

A vidéki magyar egyetemek helyzete

Kicsit hazai területre térve: a Pécsi Tudományegyetem kollégiumainak parkolójában százak vesztegeltek, amiért egyszerre csak két fő mehetett be az épületbe kipakolni a szobáját. A Szegedi Tudományegyetem kollégiumából

„Nagyjából százan várakoztak a parkolóban, amíg két fő pakolt. Kész káosz. Egy főnek körülbelül másfél órára van szüksége, hogy teljesen ki tudjon pakolni, így nagyon ez nagyon sokáig fog tartani” – mondta egy érintett hallgató.

A magyar egyetemisták véleménye is megoszlik a vírushelyzetről. A többségük igyekszik komolyan venni a korlátozásokat és a kormány tanácsait is figyelemmel kíséri, továbbá inkább telefonon tartják a kapcsolatot a nagyszülőkkel, és csak a legszükségesebb élelmiszerekért és gyógyszerekért megy boltba. A hirtelen jött szünetre azonban nem csak szabadságként tekintenek, hanem lemaradásként is. Minden egyetem máshogy reagált a váratlan helyzetre, így van, ahol meghosszabbították már a vizsgaidőszakot, máshol pedig semmi információt nem kaptak a hallgatók afelől, hogy mi lesz a vizsgáikkal.

Egy budapesti egyetemista is borúsan látja a helyzetet: „Mindenki generálja a pánikot, összevissza vásárolnak cél és terv nélkül, mértéktelen feszültség és egymás torkának ugrás, ami leginkább megfigyelhető. Terjednek az álhírek is, például nemrég rám írt egy régi barátom, hogy gyorsan menjek el bevásárolni, mert az ismerősének az ismerőse fontos helyen dolgozik, és szóltak nekik, hogy hamarosan lezárják Budapestet, rá pár napra pedig az egész világot karanténba kényszerítik. Pont ma olvastam egy posztot, amiben egymásnak esett egy épp felfedezett cukorbeteg és egy terhes-cukorbeteg, hogy melyiküknek rosszabb ez a vírushelyzet: annak, akinek még a gyógyszerét se állították be rendesen kapacitás hiányában, vagy annak, aki épp várandós.”

Olaszország teljes karanténban

Egy olasz egyetemista beszámolója sem túl szívderítő: „Az egyetemisták a szerencsésebbek közé tartoznak, mert ha időben hazaértek, akkor nincsenek rákényszerülve, hogy gyakran kijárjanak, csak amikor segítenek a szülőknek a bevásárlásban. A pénzkeresettel nem kell annyira foglalkozniuk. Viszont édesapám például pékséget vezet, és ha nem megy be dolgozni, akkor nem keres pénzt. Most csak a legszükségesebb dolgokért mehetünk ki. Az egészségügy összeomlik, és az emberek csak azzal tudnak segíteni egymáson, hogy otthon maradnak. A legnagyobb probléma nem a vírus halálossága, hanem a tünetek, amelyekkel jelentkezik a betegség. Még a fiatal betegeknek is sok esetben intenzív ellátásra van szükségük, de sem elég hely nincs már a fertőzöttek számára, sem elég orvosi műszer. Az egész napom elmegy azzal, hogy próbálok tanulni, sütök-főzök a családomnak, és néha videohívással beszélgetek a barátaimmal.

Anglia lassú reakciója

Az angol helyzetről egy Londonban tanuló magyar egyetemista történetével lehet közelebb kerülni: „Saját tapasztalataim szerint az első meglepő dolog a brit kormány víruspolitikája vagy éppen annak nagyjából teljes hiánya. Az első vírus ellen tett intézkedés az egyetem részéről múlt hétfőn lépett életbe, kihirdették, hogy nem írják a hiányzást, azonban továbbra is aktív részvételt várnak el a tárgyakkal kapcsolatban. Ekkor kezdtük el felfogni, hogy a vírus elég hamar kihatással lesz a tanulmányainkra. A hét folyamán feltűnő volt ennek lélektani hatása is, hiszen sokkal kevesebb diák járt be az órákra, a közösségi tereken is kevesebben lézengtek. Múlt csütörtök reggel, a kar által küldött e-mailben még bejárásra buzdították az embereket, ami fokozta az amúgy is feszült hangulatot, hiszen terjedni kezdtek a hírek, hogy mely egyetemek zártak be. Aznap este jött egy e-mail a University College London rektorától, hogy egy diáknak pozitív lett a koronavírus tesztje, de ő tíz napja nem volt a campuson. Erre az egyik tanárom bejelentette, hogy ő nem tart többet idén személyesen órát. Pénteken délután pedig a rektor bejelentette, hogy bezárják az egyetemet, és áttérnek a távoktatásra. Hétfőtől az óráim nagy része távoktatásban zajlik, az egyetem pedig minden diáknak a hazatérést javasolta tekintettel arra, hogy az intézmény kedden bezár. Diáktársaimmal sokkolt minket a dolog, hogy egy hét alatt mennyire megváltozott a világunk."