A polgármester a nagyapjáról, Pokorni Józsefről beszélt, akit ő csak a családi elbeszélésekből ismert. „A nagyapám 1944 decemberében elhagyta a családját, a nyilasokhoz csapódott, és ebben a három városmajori tömeggyilkosságban meghatározó, aktív szerepet vitt” – mondta. Pokorni József 1945 januárjában kapott gerinclövést , és két nap szenvedést követően meghalt. Nyolc gyermeket hagyott maga utána, köztük Pokorni Zoltán édesapját, Jánost, aki a legidősebb volt közülük. A legfiatalabb, akkor még csak nyolc éves Károlyt még aznap repesztalálat érte és meghalt.
Pokorni József, mivel 1945-ben meghalt, nem szerepelt a később háborús bűnökért elítélt gyilkosok között, így felkerülhetett a neve az áldozatok közé a XII. kerületi Turul-szoborra. Ezzel kapcsolatban a polgármester elmondta, hogy nagyapja nevének „valóban nincs ott a helye”.
„Nem ez az a hely, ahol gondolkodnom kell, hogyan válik valaki gyilkossá, és nem dolgom mentegetni a nagyapámat, vagy mentséget keresni. Inkább azt gondolom a holokauszt magyarországi történetével kapcsolatban, hogy a német megszállás nem mentség, maximum magyarázkodás. Magyarok voltak az áldozatok, és a gyilkosok túlnyomó része szintén magyar volt” – emelte ki Pokorni Zoltán, aki a beszéd alatt könnyeivel küszködött.