Feketén-fehéren kiderült, mennyien támogatják Magyar Péter álláspontját Magyarországon

Az a hajó már elment, amelyre a tiszás politikusok szerettek volna felkapaszkodni – mutatott rá az elemző.

A Holokauszt Emlékközpont fontos szerepet vállal a kollektív emlékezet formálásában.

Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozata január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Ezen a napon szabadult fel ugyanis 1945-ben az auschwitzi haláltábor.
„Az emléknapok a lényeges társadalmi kérdésekre irányítják rá a figyelmet: az emlékezés és a szocializáció kiemelt fontosságú a holokauszt nemzetközi emléknapján is” – emelte ki a Mandiner megkeresésére Zima András. A Holokauszt Emlékközpont igazgatója arra emlékeztetett,

a veszteség a magyar társadalom egészének vesztesége.
A központ egyik fontos küldetése, hogy emlékhelyet nyújtson azon áldozatoknak, akik a holokauszt során hunytak el.
Az emlékezés ugyanis helyhez kötött, a 20. század során pedig emberek sokaságának vált bizonytalanná vagy hiányzott a végső nyughelye. A közgondolkodásban az áldozatokról általában zsidóként beszélnek, ez azonban sokkal árnyaltabb: a vallástörvényileg zsidónak számítók mellett, sok olyan keresztény vagy felekezet nélküli személy is található, aki csupán a faji törvény alapján minősült zsidónak. Az áldozatok között természetesen meg kell említeni a több ezer romát is
– fogalmazott Zima András. A Holokauszt Emlékközpont szerepével kapcsolatban azt emelte ki, hogy fontosnak tartják a személyes tapasztalatot. A látogatók a saját megélt dolgaikhoz, közösségi emlékezetükhöz illesztve tudják értelmezni mások emlékeit. Az időszaki tematikus kiállításokon az életet, az együttélés konkrét témáit, változó közösségeit és emberi viszonylatait mutatja be, míg a beszélgetéseink életszerűvé, emberközelivé teszik a diákoknak a veszteségeket.
Az emlékezet a belenevelődéshöz kötött. Ennek során azoknak a közösségeknek az emlékeiből tevődik össze a közösségi emlékezetünk, akikkel találkozunk. A holokauszt emlékezete rengeteg fájdalmat, törést, veszteséget őriz. Az empátiával rendelkező egyén kapcsolódni tud ezekhez. A holokauszt egyedi, de vannak hasonló vonásai más közösségi tragédiákkal
– jelezte a Holokauszt Emlékközpont igazgatója. Arra is felhívta a figyelmet, „mindez önmagában viszont nem fog gyökeres változást hozni, ahhoz a másik közösség megismerése kell és a hasonló emberi és kulturális vonások felfedezése, az egykori együtt élő közösségek tágabb társadalmi keretekbe helyezése. A holokauszt előtti világ igen sokféle volt, számos közösség alkotta az átalakuló társadalmat. A ma világából nehezen érthető meg, ezt kulturálisan hozzáférhetővé kell tenni, le kell fordítani” – zárta a Mandinernek gondolatait Zima András.
Nyitókép: MTI/Purger Tamás