az emlékezés lehetőséget ad az önkritikára is.
„Be kell látnunk”, hogy az elmúlt rendszer lebontásában az egyházak nem jeleskedtek. A náci és a kommunista rendszerben is sokszor csak sodródtak az eseményekkel, és túlságosan meg akartak felelni az akkori hatalomnak. Az önvizsgálat pedig „arra kötelez, hogy okulva a múlt hibáiból, merjünk önállóan kezdeményezni, merjük felemelni a szavunkat” – fogalmazott az evangélikus püspök. Hozzátette: az egyházak önállósága természetesen gazdasági kérdés is, hiszen a jelenlegi rendszerben szükségük van az állam támogatására, ugyanakkor jó lenne tudatosítani a hívekben, hogy az ő adományozó készségükön is múlik, hogy az egyház mennyire tud függetlenedni az államtól.
Figyelmeztetett: el kell kerülni, hogy az egyházak egymás riválisaivá váljanak a nem egyértelmű egyház-finanszírozás miatt. „Ma már senkit nem izgat, hogy mi van a költségvetésben, mert a nagy összegek sorsa egyéni lobbik alapján dől el, gyakran egyedi támogatások formájában.” A kiszámíthatatlanság miatt pedig sokszor azt érzik az egyházak, hogy versenyeztetve vannak és egymás rovására kapnak támogatásokat; ha valamelyikük pénzt kap, akkor a másik nem fog, és fordítva – jegyezte meg. Fontos lenne a „szolidáris ökumené”, annak felismerése, hogy az egyik egyház boldogulása a másik egyházat is gazdagítja, sőt, továbbmenve, az egyházak boldogulása az ország boldogulása és az ország boldogulása az egyházaké – mondta az evangélikus püspök.