„Olvasni kell. Ha az ember elolvas nemcsak a napi 1-2 oldalas cikkeket, hanem elolvas egy 100-200-300 oldalas könyvet, akkor megismerkedik egy gondolkodásmóddal. Lehet, hogy irritálja és nem fog arra támaszkodni, de megismeri.”
Meg kell jegyezni, hogy a „Döntés és hagyomány" nem éppen egy Harry Potter, de nem is egy Pokol Béla. Valahol a kettő között lehet félúton. Ugyanakkor hamar szembetűnik az olvasónak, hogy Karácsony András alapvetően nagyon is konzervatív ember.
Egyfelől ez talán személyiségemből fakad – a mindennapi életvitelemben ilyen vagyok –, de azért a világlátásom is ehhez kötődik. A konzervatív világlátás nem azt jelenti, hogy egy pontokba szedett ideológiát követ az ember, hanem ez egy viszonyulás a világhoz. És ennek a viszonyulásnak egyik lényeges eleme az, hogy kevésbé kell felforgatni a dolgokat: mindig próbálkozzunk azzal gazdálkodni, ami van, illetve azzal, ami volt a múltban, a hagyománnyal. Ezeket használjuk fel a jelen problémáinak a megoldásában.
Sokszor hivatkozik, vagy pontosabban vitatkozik Jürgen Habermassal. Mondhatni, hogy ő a kriptonitja?
Nem. Az egész egy 1986-os ösztöndíjjal kezdődött Németországban. A fő német társadalomelméleti gondolkodó idolom régóta Niklas Luhmann. Luhmann pedig pályafutásának a kezdetétől fogva hol erősebben, hol gyengébben, de mindig Habermassal vitatkozott. Tehát Habermas ilyen szempontból egy viszonyítási pont – mert azon kevés gondolkodók közé tartozik, aki képes a kritikákból tanulni és változtatni. Ez nagyon megbecsülendő. Ám Habermas felfogása tőlem távol áll.