Boldog Karácsonyt!

„Olvasni kell. Ha az ember elolvas nemcsak a napi 1-2 oldalas cikkeket, hanem elolvas egy 100-200-300 oldalas könyvet, akkor megismerkedik egy gondolkodásmóddal. Lehet, hogy irritálja és nem fog arra támaszkodni, de megismeri.”

Meg kell jegyezni, hogy a „Döntés és hagyomány" nem éppen egy Harry Potter, de nem is egy Pokol Béla. Valahol a kettő között lehet félúton. Ugyanakkor hamar szembetűnik az olvasónak, hogy Karácsony András alapvetően nagyon is konzervatív ember.

Egyfelől ez talán személyiségemből fakad – a mindennapi életvitelemben ilyen vagyok –, de azért a világlátásom is ehhez kötődik. A konzervatív világlátás nem azt jelenti, hogy egy pontokba szedett ideológiát követ az ember, hanem ez egy viszonyulás a világhoz. És ennek a viszonyulásnak egyik lényeges eleme az, hogy kevésbé kell felforgatni a dolgokat: mindig próbálkozzunk azzal gazdálkodni, ami van, illetve azzal, ami volt a múltban, a hagyománnyal. Ezeket használjuk fel a jelen problémáinak a megoldásában.

Sokszor hivatkozik, vagy pontosabban vitatkozik Jürgen Habermassal. Mondhatni, hogy ő a kriptonitja?

Nem. Az egész egy 1986-os ösztöndíjjal kezdődött Németországban. A fő német társadalomelméleti gondolkodó idolom régóta Niklas Luhmann. Luhmann pedig pályafutásának a kezdetétől fogva hol erősebben, hol gyengébben, de mindig Habermassal vitatkozott. Tehát Habermas ilyen szempontból egy viszonyítási pont – mert azon kevés gondolkodók közé tartozik, aki képes a kritikákból tanulni és változtatni. Ez nagyon megbecsülendő. Ám Habermas felfogása tőlem távol áll.

Itt a globális felmelegedés kérdése. Ez egy olyan vita, ami egy intellektuális vitából lett mindenkié. Habermas boldog lenne?

Hogy boldog lenne vagy sem, ezt nem tudom. De azt nem feledhetjük el, hogy hogyan lett ez mindenkinek a kérdése. Nem magától jött a közbeszédbe. Hiszen, hogy mi kerül be a diskurzusba és kik a diskurzus résztvevői, az egy nagyon fontos dolog. Habermas is csak szőrmentén érinti: a tömegmédiát.

A tömegmédia alapvetően befolyásolja azt, hogy milyen témák, milyen résztvevőkkel, milyen módon tudnak a diskurzusba bekerülni. Azért mondtam, hogy Habermas szőrmentén érinti ezt, mert az 1992-es Ténylegesség és érvényesség c. könyvében, ami a demokratikus jogállam jogelméletéről szól, úgy fogalmazott, hogy a tömegmédia az egyszerűen a civil világnak az elképzeléseit, akaratait felerősíti. Tehát, mint egy semleges erősítő. De hát a tömegmédia azért nem semleges erősítő. Saját szempontjai vannak. A tömegmédia eleve tagolt, különböző elképzelések alapján működik. Meghatározza, hogy miből lehet egy – esetleg 5-10 évvel korábban egy szűk kört érintő – kérdésből sokakat érintő globáliskérdés.