Ma 75 éve történt a kiugrási kísérlet

„Románia 1944 augusztusi kiugrása után a szovjet Vörös Hadsereg betörve a Kárpátokba megközelítette a magyar határt. Küszöbön állt az ország hadszíntérré válása, amit Horthy Miklós kormányzó el akart kerülni. Horthy már 1944 júniusától tervezte a német megszállás után kineveztetett Sztójay-kormány menesztését és az ország háborúból történő kivezetésének céljából egy új, hozzá hű kabinet hivatalba lépését. Úgy értékelte, hogy a cselekvésre a németek számára kritikussá vált '44 nyarán jött el a lehetőség. Augusztus 29-én felmentette a németbarát Sztójay Dömét és helyére Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek. Magyarország már 1943-ban, Kállay Miklós miniszterelnöksége során felvette a kapcsolatot az angolszász hatalmakkal a háborúból való kilépés céljából, azonban a teheráni konferencia után egyértelművé vált, hogy az ország a Szovjetunióval lesz kénytelen tárgyalni a fegyverszünetről. A Faragho Gábor altábornagy vezette fegyverszüneti delegáció moszkvai útját titokban készítették elő. Október 8-án a szovjet fél átadta a fegyverszünethez szükséges feltételeket (a harcok beszüntetése, hadüzenet Németországnak, visszavonulás az 1937-es határok mögé), és miután azt a magyar kormány elfogadta, a felek 1944. október 11-én aláírták az egyezményt. A kiugrási kísérlet azonban október 15-én sikertelenül végződött.

A szovjet Vörös Hadsereg már az ország keleti felén tört előre Budapest felé, mikor 1944. október 15-én beolvasták a rádióban Horthy fegyverszüneti proklamációját. A kiugrás nem volt előkészítve, a proklamáció még a kormányzóhoz hű tiszteket is váratlanul érte. A németekkel együttműködő katonai vezetők átvették az irányítást, és a vezérkari főnök nevében a harc folytatását elrendelő hadparancsot adtak ki, amely lényegében érvénytelenítette a kormányzói nyilatkozatot. A nyilasok – német segítséggel – október 15-én mozgósították erőiket, felfegyverzett osztagaik az esti órákra már minden fontos stratégiai pontot megszálltak a fővárosban. Edmund Veesenmayer, a Német Birodalom teljhatalmú megbízottja követelte a kormányzótól, hogy nevezze ki Szálasi Ferencet miniszterelnöknek, és mondjon le államfői méltóságáról. Horthy helyzetét nehezítette, hogy fiát a németek még délelőtt túszként elfogták. Veesenmayer ígéretet tett arra, hogy amennyiben aláírja a dokumentumokat, ifjabb Horthy Miklós visszanyeri a szabadságát, és csatlakozhat a németországi „védőőrizetbe” szállítandó családjához. Horthy végül október 16-án aláírta Szálasi miniszterelnöki kinevezését és a kormányzói tisztségről való lemondását tartalmazó iratot. A következő napon Horthy és családja elutazott Budapestről, fiát azonban Hitler utasítására továbbra is fogságban tartották.

A Szálasi-kormány alapvető stratégiája volt a szovjet csapatokkal szembeni feltétlen ellenállás. Az ország egész területe hadszíntérré vált. A kormányzat kezdeti központja Budapest volt, ám a front közeledtével 1944 decemberében a Dunántúlra helyezte át székhelyét. Tagjai 1945 március végén Ausztriába menekültek, ahol amerikai fogságba estek, és kiadták őket a magyar hatóságoknak. Szálasi Ferencet és kormányának több tagját a Népbíróság 1946-ban háborús bűnök vádjával halálra ítélte és kivégezte.
Magyarország Németország oldalán vesztes félként fejezte be a második világháborút 1945 tavaszán. A német megszállást a huzamosabb időre berendezkedő szovjet megszállás váltotta fel, és megkezdődött a magyar lakosság malenkij robotra hurcolása.

(Kép forrása: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum)