Döbbenetes adatokat közölt a Stanford Egyetem és a New Mexico-i Egyetem kutatói folyamatosan frissített felmérésének legújabb része, a párválasztási-ismerkedési szokások változásairól.
Az ábrán két fontos vonal mutat radikális változást: a kék vonal a barátokon keresztül összejött emberek arányát jelzi, a piros pedig azokat, akik először az online tér valamelyik szegletében találtak egymásra – mutat rá a tanulmány alapján a G7.hu.
Látszik, hogy az internetes ismerkedés egészen az ezredfordulóig nem volt jelentős tényező, csak a 2000-es évek végétől indult dinamikus növekedésnek indult. 2013-ban az akkor együtt lévő párok közül már többen mondták azt, hogy valamilyen online felületen találkoztak először, mint azt, hogy a barátaik által ismerkedtek meg egymással. A növekedés azóta is gyors ütemű.
A család és a barátok általában az ember legbizalmasabb körét alkotják, az online ismerkedőoldalak mögött viszont arctalan, profitra hajtó cégek állnak.
Miért bíznak az emberek mégis jobban egy algoritmus ajánlataiban?
A kutatók szerint ennek több oka is lehet. Egyrészt az online felületek sokkal nagyobb választási lehetőséget kínálnak, mint a baráti kör, és ez azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy valaki könnyebben meg tudja találni a speciális igényeinek megfelelő partnert.
Az Amnesty International Magyarország bevétele 465,673 millió forintra nőtt (2023-hoz képest), és az adózás utáni eredménye 11,6 millióról 20,4 millió forintra emelkedett.
A Fidesz frakcióvezetője az ellenzékről: önök a politikában megbuktak, ezért a szolgasajtójuk, a HVG, a 24.hu, a 444, a Telex, az RTL Klub átvette a politikai kezdeményezést.
A magyar társadalomnak joga van megismerni, hogy külföldi kormányok és szervezetek mire adnak milliárdokat hazai sajtótermékeknek és nyomásgyakorlóknak.
„Én azt látom, hogy egyre inkább az eszkaláció fele haladunk, nem afelé, hogy megállapodnának a felek” – mondta Resperger István.
p
0
0
5
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 95 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
drmegabela
2019. július 20. 14:44
Wow, hogy megdöbbentem! Köszönjük Emese. Én is online találtam meg a feleségem, akihez hasonlóval sosem találkoztam volna, ha nincs internet, csak sok helyi hülyével akik meg sem közelítik, és ő sem talált volna hozzám hasonlót. De teljesen igazatok van, olyan borzasztó ez, hogy végre a világ másik végéről is megtalálhatom a párom, nem csak a falu 10 ribancából kellett választanom. Biztos sokkal boldogabb lennék most. Persze értem én az itteni komment szekció csupa begyöpösödött hülyéből áll, akik a fejlődés legkisebb szikrájától a gatyájukba csinálnak, és mindenhol az ördögöt látják.
"Döbbenetes, hogyan változott a párválasztásunk"
Na most aztán lehet hüledezni! Mintha az élet más területein nem történtek volna drámai változások.
Másrészt ne felejtsük, ugyanazok a motivációink, mint a régmúlt emberé, így leginkább csak a formák változtak az évszázadok alatt.
"azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy valaki könnyebben meg tudja találni a speciális igényeinek (is) megfelelő partnert."
Azt vettem észre, hogy az életem azon területe működik jól, amiről nem gondolom, hogy különösebben eltérnék vele az átlagtól, kilógnék mások közül. Amiben "speciálisnak", különösnek találom magamat, az a személyiségrészem nem működik megfelelően.
Plusz olvastam, hogy párkapcsolati tekintetben kifejezetten az az ajánlott, előnyös, helyes és jó, ha a kapcsolatban levő felek nem gondolják azt, hogy az ő kapcsolatuk nagyon különleges, egyedi volna. Amennyire speciálisnak, unikálisnak érzékelik magukat, annyira bezáródnak a kapcsolatba és elkülönülnek, elhúzódnak másoktól, tehát az intim kapcsolat kifejezetten roncsolja a társadalomhoz való kötődésüket.
Ennek az ellenkezője a helyes, vagyis, ha az intim kapcsolat inkább kinyit mások felé, és egyáltalán nem akadályozza a többi kapcsolatforma működését (családdal, barátokkal, munkatársakkal, szomszédokkal stb), hanem inkább még segíti is azt.
Ezt nyilvánvalóan nem könnyű elérni, automatikusan nem fog senkinek az ölébe hullani - és nem is valamiféle speciális partner szükséges hozzá, hanem megfelelő saját lelki kondíció.
Amennyiben ezzel a lelki állóképességgel, egészséggel valaki nem rendelkezik, annyira nem is fogja megtalálni ezt a kapcsolatában, vagyis a "speciális igények", "speciális kapcsolatok" hajszolásával az illető csak ad egy pofont a szarnak.
Egyébként akár népcsoporti szinten is belátható ez, ha arra gondolunk, hogy a zsidók mennyire speciálisnak, különösnek gondolják magukat, és ez a képzet mennyire akadályozza a más csoportokhoz való kötődésüket. De akár a magyaroknál is megfigyelhető némi "ilyen nép nincs még egy" "mi különösek vagyunk" "mi egyediek vagyunk, mi magányosak vagyunk, mi különbözünk mindenki mástól" - elképzelés, ami fenntartja azt a képzetet, hogy "csak egymásra számíthatunk, mindenki más ellenség". Egy egészséges szintű elkülönülés persze nem árt, és magyar vonatkozásban nem is gondolom, hogy beteges szintet öltene a bezárkózás - de elképzelhető olyan jövő, hogy a történések ilyen irányba sodornak akár egy egész népet is.