Döbbenetes, hogyan változott a párválasztásunk

Wow, hogy megdöbbentem! Köszönjük Emese. Én is online találtam meg a feleségem, akihez hasonlóval sosem találkoztam volna, ha nincs internet, csak sok helyi hülyével akik meg sem közelítik, és ő sem talált volna hozzám hasonlót. De teljesen igazatok van, olyan borzasztó ez, hogy végre a világ másik végéről is megtalálhatom a párom, nem csak a falu 10 ribancából kellett választanom. Biztos sokkal boldogabb lennék most. Persze értem én az itteni komment szekció csupa begyöpösödött hülyéből áll, akik a fejlődés legkisebb szikrájától a gatyájukba csinálnak, és mindenhol az ördögöt látják.

"Döbbenetes, hogyan változott a párválasztásunk" Na most aztán lehet hüledezni! Mintha az élet más területein nem történtek volna drámai változások. Másrészt ne felejtsük, ugyanazok a motivációink, mint a régmúlt emberé, így leginkább csak a formák változtak az évszázadok alatt.

"azzal a lehetőséggel kecsegtet, hogy valaki könnyebben meg tudja találni a speciális igényeinek (is) megfelelő partnert." Azt vettem észre, hogy az életem azon területe működik jól, amiről nem gondolom, hogy különösebben eltérnék vele az átlagtól, kilógnék mások közül. Amiben "speciálisnak", különösnek találom magamat, az a személyiségrészem nem működik megfelelően. Plusz olvastam, hogy párkapcsolati tekintetben kifejezetten az az ajánlott, előnyös, helyes és jó, ha a kapcsolatban levő felek nem gondolják azt, hogy az ő kapcsolatuk nagyon különleges, egyedi volna. Amennyire speciálisnak, unikálisnak érzékelik magukat, annyira bezáródnak a kapcsolatba és elkülönülnek, elhúzódnak másoktól, tehát az intim kapcsolat kifejezetten roncsolja a társadalomhoz való kötődésüket. Ennek az ellenkezője a helyes, vagyis, ha az intim kapcsolat inkább kinyit mások felé, és egyáltalán nem akadályozza a többi kapcsolatforma működését (családdal, barátokkal, munkatársakkal, szomszédokkal stb), hanem inkább még segíti is azt. Ezt nyilvánvalóan nem könnyű elérni, automatikusan nem fog senkinek az ölébe hullani - és nem is valamiféle speciális partner szükséges hozzá, hanem megfelelő saját lelki kondíció. Amennyiben ezzel a lelki állóképességgel, egészséggel valaki nem rendelkezik, annyira nem is fogja megtalálni ezt a kapcsolatában, vagyis a "speciális igények", "speciális kapcsolatok" hajszolásával az illető csak ad egy pofont a szarnak. Egyébként akár népcsoporti szinten is belátható ez, ha arra gondolunk, hogy a zsidók mennyire speciálisnak, különösnek gondolják magukat, és ez a képzet mennyire akadályozza a más csoportokhoz való kötődésüket. De akár a magyaroknál is megfigyelhető némi "ilyen nép nincs még egy" "mi különösek vagyunk" "mi egyediek vagyunk, mi magányosak vagyunk, mi különbözünk mindenki mástól" - elképzelés, ami fenntartja azt a képzetet, hogy "csak egymásra számíthatunk, mindenki más ellenség". Egy egészséges szintű elkülönülés persze nem árt, és magyar vonatkozásban nem is gondolom, hogy beteges szintet öltene a bezárkózás - de elképzelhető olyan jövő, hogy a történések ilyen irányba sodornak akár egy egész népet is.

Az internet ebben a tekintetben legalább valami kármentő funkciót tölt be. Igen nagy árat fizetünk a tradicionális közösségek felbomlásáért. Ennek ellenére látnunk kell, hogy nem működnek jelenleg ezek a közösségek, csatornák. Tenni kell érte, hogy újra működjenek. Úgy egyébként nehéz, ha egy embernek kell lakhelyet váltania a munkáért és nem a munkát keresi a lakhelyéhez igazodva. Soha nem értettem, hogy miért is jó az, ha az ember megy a munkája után. Munkát talál, de az otthonát elveszti, vele a barátait, közösségi tapasztalatait, rutinjait, valós családi interakcióit.