Ugyan a Szigetről visszatérő, kifacsart bulizók képe gyakori lehet Hollandiában, az apró kis magyar falu irányába távozók jelensége talán már kevésbé.
A szóban forgó Elroy Thümmler amszterdami lakos volt, aki 1980-ban látogatta meg Magyarországot, és beleszeretett hazánkba. (Persze tegyük hozzá: először Budapestet „koszosnak és barátságtalannak” érezte, Kecskeméten járva szerette meg először az országot.)
Thümmler a cikk alapján nem éppen az egyébként valóban súlyos társadalmi feszültségeket megélő Hollandiából a felvirágzó Kelet-Európába menekvő hollandnak tűnik: állítása szerint Magyarországon éppen a szabad gondolat szeretete ragadta meg.
Amikor legelőször egy apró kis házat vett Magyarországon – ekkor még továbbra is Kecskemét környékén –, főleg „őrült bulikat” rendezett és gulyáslevest főzött. Thümmler 2003-ban járt először Bedepusztán, ami szerinte egy „szellemfalu” volt, ahol csak néhány „roma-cigány” élt.
Barátaival úgy gondolta, jó lenne itt megöregedni.