„Idestova öt esztendeje, hogy Kalmár Ferenc képviselő A nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában címmel az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése elé terjesztette jelentését. A dokumentumnak volt foganatja: határozatot hoztak arról, hogy középpontba kell állítani a hagyományos nemzeti kisebbségek szempontjából kiemelkedően fontos és védendő jogokat.
A dokumentumban és az annak alapján elfogadott határozatban a kollektív jogok kérdésköre hangsúlyosan jelenik meg. A jelentés kiemeli: »A csoportjogok, mint a kisebbségek vagy tagjaik különleges jogai nem szükségszerűen korlátozzák az egyéni jogokat, hanem kiegészíthetik – és a legtöbb esetben ki kell hogy egészítsék – egymást.« Vagyis a kisebbségeket igenis megilleti a jogvédelem – más szóval –, kollektív jogokra van szükségük, de úgy, hogy figyelembe vegyék azokat a szempontokat is, amelyek biztosításával e jogok garantálhatók.
Az ET határozatának kiindulópontja egyrészt a szélsőséges megnyilvánulások elszaporodása, másrészt a nemzeti kisebbségek helyzetének romlása volt. Utóbbi kapcsán azt is definiálta a határozat, mi tekintendő nemzeti kisebbségnek.
(...)
Ahhoz, hogy az öt éve asztalon heverő, egyértelműen megfogalmazott teendőkből valóság legyen, az Európai Unió kötelező erejű szabályaira lenne szükség. Talán nem kell újabb öt esztendőt várni a tényleges változtatáshoz.”