– nyilatkozik egy vidám egyetemistákból álló társaság egyik tagja. „Ez egy olyan esemény, amit úgy éreztem, nem hagyhatok ki, pláne úgy, hogy kiderült, a cimboráim társaságában tölthetem el ezt a pár napot. A románokhoz is közelebb hoz engem ez az esemény lelkileg, nélkülük nem kaphattuk volna most meg a pápát.”
„Nyilván vallási okokból is jöttünk, de én elsősorban azért jöttem, mert ez egy fontos esemény a magyarság szempontjából, ami extra töltetet kap azáltal, hogy Ferenc pápa a székely katolikus közösséget látogatja meg” – mondja egy másik egyetemista. „Ez egy olyan esemény, amelyen, úgy gondoltam, hívő és katolikus emberként ott a helyem. Elsősorban kereszténynek tartom magam, katolikusnak, másodsorban magyarnak, és a családom is nagyon fontos. Úgy érzem, a pápalátogatás alkalmából a személyiségemnek ez a három pillére szorosan összekapcsolódik, hiszen a családom is jelen lesz majd. Ahogy Török Csaba írta egyik cikkében egy egyházatyát idézve: ahol ott van a pápa, ez esetben Ferenc, ott van az egyház is. A pápa valóban az egyház egységének a látható, földi jele, és hogy ő itt megjelenik, tényleg azt jelenti, hogy az egyház itt van jelen, Csíksomlyóban. És remélem, hogy az esemény a magyarok és románok közötti megbékélés az ügyét is előrébb tudja vinni” – fejti ki a fiatal.
„Két dolgot tudnék kiemelni – kezdte egy kollárét viselő fiatalember, papnövendék. „Az egyik, hogy a pápával találkozni, főleg hazai földön, az »ejha«, egy olyan alkalom, amiben sohasem volt részem, és azt hiszem, sokunknak nem volt részünk még” – mondja.
„A zarándokút arra emlékeztet engem, hogy az életünk nem céltalan, hanem egy cél felé haladunk.”
A papnövendék úgy folytatja: „Nagyon fontos a végcél abban, hogy az utunkat meghatározza. Ha otthon lemegyek a lépcsőn, nem mindegy, hogy a barátomhoz, vagy a fogorvoshoz indulok. Bár ugyanazt az utat járom be, a végcél meghatározza, hogy ezt milyen hangulatban, milyen állapotban teszem meg”.