Ami összeköt minket a portugálokkal – Breuer Klára lisszaboni nagykövet a Mandinernek

Keveset hallunk itthon Portugáliáról: milyen a kapcsolat a két ország között?

A kapcsolatok jók, de alapvetően nem elég intenzívek. Mikor idekerültem, információhiányt tapasztaltam mindkét oldalon. Én ebből

vagyis információt kell adnom az élet minden területén. Meg kell ismertetnem azokat az alapvető történelmi-kulturális közös gyökereket is, amelyek érzelmeket generálnak. Erre lehet szerintem tovább építkezni.  

Mik ezek a közös dolgok?

A mi Árpád-házi Szent Erzsébetünk például rokona a portugálok Santa Isabel de Portugal nevű királynéjuknak. Mindkét nemzet nagyra tartja a maga szentjét, ezért gondoltam, felhívhatnánk a figyelmet arra, hogy Santa Isabel negyedrészt magyar volt. Ehhez a kapcsolódáshoz nyúltunk vissza és a jótékonysághoz. Meghirdettük a Szent Erzsébet jótékonysági koncertsorozatot, amelynek során a portugál SOS Gyermekfalunak gyűjtünk minden novemberben, már négy éve. Ezeken a rendezvényeken egy nagyjából nyolcvan-száz fős, jól szituált közönség jön össze, annak jegyében, hogy a két hölgy összeköti nemzeteinket. Ha belegondolunk, rajtuk kívül is több történelmi alak összeköt bennünket, például II. Ferdinánd vagy Carlos Sampaio Garrido. Az ő nevüket, Portugáliával illetve Magyarországgal való kapcsolatukat otthon is hangsúlyozni kell. Hasonlóan igaz ez Kondor Lajos verbita szerzetesre és a Calvário Húngaro-ra, vagyis a fatimai Magyar Kálváriára. Ahol csak lehet, beszélek ezekről a kapcsolódásokról.

Mennyire lehet a jelenben építeni ezekre a múltbeli dolgokra?

Szerintem

Egy-egy koncert vagy esemény alkalmával sokan megjelennek, orvostól a mérnökig különböző emberek. Meghallgatnak szép darabokat, gazdagodnak egy jó élménnyel, aztán ha a koncert után, ottmaradnak még egy kicsit beszélgetni, meginni egy pohár magyar bort, akkor új kapcsolatok születhetnek. Ilyenkor elindulhatnak igazán jó dolgok, nekem pedig az a feladatom, hogy ezeknek a találkozásoknak felületet teremtsek. Tehát a kormányzati kapcsolatok fejlesztésén túl nekem az is célom, hogy a portugál-magyar kapcsolatok alapjait szélesítsük ki, vonjunk be, akit csak lehet.

Lisszabon

Milyen területeken tud embereket összekötni? Mire van igény?

Vegyünk egy példát: nagyjából egy éve megkerestek, hogy nem tudnék-e egy portugál településnek, Santiago do Cacémnek magyar testvérvárost találni. Mivel egy komoly római kori műemlékegyüttessel rendelkeznek és regionálisan is fontos településről van szó, megkerestem Szombathely önkormányzatát, hogy nem érdekli-e őket a kapcsolat. A két múzeum vezetője hamar megtalálta a közös hangot, maguk is tettek azért, hogy mára a polgármesterek találkoztak, és a testvérvárosi kapcsolat formalizálódott. Innen már lehet tovább építkezni, akár a gazdaság területén is. Alapvetően én ilyen tematikus kapcsolatokban igyekszem gondolkodni. Egy másik példával élve: az Azori-szigetek feltörekvő, nem túl régi, de annál dinamikusabban fejlődő egyetemét a kecskeméti Neumann János Egyetemmel kötöttem össze annak kapcsán, hogy Ponta Delgadában tiszteletbeli konzult avattunk. Ez az egyetemi együttműködés mindkét településnek fontos, úgy néz ki, kialakulhat hivatalos kapcsolat. Lehet, hogy először a kétoldalú turisztikai kapcsolatokban érezzük majd a hatását. Az, hogy ez mivé fejlődik, már rajtuk múlik. Megint más példával élve:

Nem egy ilyen delegációnak szerveztünk sikeres bemutatkozást. A nagykövetség persze nem mindenható, de ha az összeköttetést létrehozta, a kapcsolatok később egészen önálló lábra állhatnak. A magam részréről összességében arra törekszem, hogy érdekes és hasznos dolgokat mutassak fel, úgy, hogy azt a bizonyos win-win helyzetet hozzuk létre.

Mi él a portugálok fejében a magyarságról?

Szerintem a kép alapvetően pozitív, de nincs mögötte elég ismeretanyag. Nagyjából annyi van a fejekben a magyarokról, hogy „azok ott olyan kedves népek, távol tőlünk”. A fiatalok szívesen mennek Erasmus programra Budapestre, és ez nagyon jó, mert személyes ismeretségeket kötnek. Egy idő után az lett az érzésem, hogy itt leginkább a zenénket ismerik, ezért erre külön figyelmet fordítottam. A kecskeméti Kodály Intézet óriási érték országimázs tekintetében is, Portugáliából is többen tanultak ott, ezért van, hogy két éve létrehoztuk az itteni Kodály Kört. A Kodály-módszert ismerő portugál zenepedagógussal tudtunk a Zöld-foki Köztársaságban is elindulni módszertani tanfolyammal és általánosan felhívni magunkra a figyelmet. Mára már Stipendium Hungaricum ösztöndíjjal tanulnak nálunk zöld-foki diákok, és elindítunk egy vízgazdálkodási projektet Praián, ami a magyar gazdaságnak, a magyar szakembereknek is jó.

Fado-sarok Lisszabonban

Mindig a zenéhez kanyarodtunk vissza. Miért?

Mert a nyelv megnehezíti a dolgunkat. Két elég nehezen megközelíthető nyelv a portugál és magyar. Ez persze nem jelenti azt, hogy az irodalmunk terjesztése ne lenne feladatunk. Amikor csak tehettem, a nagykövetségen adtam helyet egy-egy éppen megjelenő portugál fordítás bemutatójának. Nálunk volt az Utas és holdvilág és a Feleségem története portugál fordításának a bemutatója. Amikor csak tudom, hangoztatom, hogy fontos, hogy támogassuk az anyanyelvi – a mi esetünkben a portugál – fordítók magyar nyelvű képzését. Portugáliában sajnos kevés az olyan személy, aki képes magyar irodalmat fordítani. Ezzel szemben

Sok utánajárással, de nagy örömömre végül is kaptunk a nagykövetségre egy zongorát 2015-ben, ezért amikor lehet, a fogadások, különböző rendezvények során meg is szólal ez a hangszer, akár csak 10 percre. Tudatos, minél sokszínűbb zenei „szalonvilágot” igyekszünk fenntartani, mert azzal becsalogathatjuk az embereket, akiknek például ezután lesz kedvük másról is beszélgetni velünk.  

Gazdasági kapcsolatteremtésben is segíthetnek ezek a lépések?

Természetesen intenzíven dolgozunk a gazdasági kapcsolatok építésén is. Persze ennek megvan a maga menete, céglátogatások, tárgyalások, és így tovább. Azonban a kulturális rendezvények utáni koktélok alkalmával sok minden téma előkerülhet, fel lehet hívni egy-egy vendég figyelmét arra a lehetőségre, ami személyesen épp őt érdekelheti. Ezekből a rövid beszélgetésekből később fontos tárgyalások fejlődhetnek. Számos konkrét példán van erre az elmúlt öt évből. Mára kimutatható a kereskedelmi forgalom növekedése. Ilyen esemény kapcsán kaptam meghívást egy mérnökkamarába, ismerkedtem meg borászati-turizmussal foglalkozó szakemberrel, aki aztán vitt is csoportot Magyarországra. A Terras sem Sombra fesztivál tipikusan ilyen fontos „platform” számunkra. Messze nem csak arról szól, hogy itt magyar művészek fellépnek. A róluk szóló pozitív újságcikkekről, a hozzánk elutazó 100 fős fesztiválelőkészítő delegációról, a Lisszabonon kívüli megjelenésről, az új kapcsolatokról szól mindez. Itt ismerkedtem meg például egy egyetemi oktatóval, aki a WEBSUMMIT egyik szervezője, és ez a kapcsolat segítette a rendezvényen való megjelenésünket.

Portugália milyen lehetőségeket kínál azon túl, hogy azonos területű és lakosságszámú európai ország? 

Véleményem szerint 

Ismert, hogy Portugália nagyon sokat tett a világ felfedezésében, persze gyarmatosítottak is. Itt komoly tudás halmozódott fel például Afrikáról. A portugál nyelvű országok tekintetében fontos partnerek. Sok mindent meg lehet érteni a velük való beszélgetések során. Ezért is van, hogy javaslatot tettem arra, lépjünk be a Portugál Nyelvű Országok Közösségébe – természetesen, mint megfigyelőtagok. Részben újabb lehetőségekhez jutunk a hazai portugál nyelvoktatás támogatására, részben jobban belelátunk a portugál nyelvű országok egymáshoz való viszonyába, új ismeretekhez jutunk és így aztán új lehetőséghez is.

Cabo da Roca, Európa legnyugatibb pontja a kontinensen

Otthon mit szeretnének átadni a portugálokról?

Nagyon megszerettem őket, és sok mindenért tisztelem ezt a népet. Jóindulatúak, segítőkészek. Van bennünk valami közös is, ők is hajlamosak a melankóliára. És persze néha sóhajtok egyet, és arra gondolok, hogy ha haza vihetném a portugál udvarias viselkedést magammal, akkor nagyon örülnék!

egészen más az emberek egymáshoz való viszonya. Nyugodtabb, attól tartok, szolidárisabb társadalom. Más a viselkedési kultúrájuk, máshogyan intézik az ügyeket. Néha úgy érzem, hogy hozzánk képest néha lassabbak, de körültekintően nyúlnak a dolgokhoz. Tisztelik a műveltséget, a tapasztalatot. Itt természetes, hogy valakit, akit megillet, „mérnök úrnak” szólítanak. Van bennük valami elegáns visszafogottság, amit a briteknél láttam. Ilyen téren lehetne mit tanulni tőlük. Szerintem érdemes két azonos méretű, talán mondhatjuk, hogy tradicionálisan gondolkodó országnak egymáshoz közelíteni, megismerni a másikat. A család is nagyon fontos nekik.

2014-ben került ide, azóta sokat beszéltek Magyarországról Európában. Portugáliában mi a helyzet?

Kétségtelen, hogy amit a nyugati sajtóban írnak rólunk, elér ide is. A csapból is ez folyik, ahogy mondani szokták. Ezzel minden külképviseletünk küzd. Én is írtam véleménycikkeket, kértem pontosítást, és így tovább. De közben, egyfolytában arra törekedtem, hogy én is tematizáljak. A kultúra volt a titkos fegyverem és ebből számos jó újságcikk született. Az online lapok egy idő után ezeket a cikkeket is linkelték a saját írásaik alatt. Az volt a célom, hogy szélesre tárjam a nagykövetség kapuját, azt mondtam: jöjjön ide, aki csak tud, ismerjenek meg bennünket. És persze

Amikor például az International Holocaust Remembrance Alliance-nek voltunk elnökei, a mi rendezvényünk a város kellős közepén lévő Torreao Poente épületben volt. Rudas Klára fiatal magyar képművész molinói azon az épületen hirdették az elnökségünket. Meghívtam Sampaio Garrido embermentő portugál nagykövet unokáját is, aki örült a meghívásnak. Bíró Eszter fellépése mellett a rendezvény vendégei megismerkedhettek Raj Ráchellel is, akitől azt kértem, tálalja fel a flódniját. Nagy siker volt! Részletesen beszéltünk a holokausztról, emlékeztünk, de láttattuk a modern Magyarországot is.

Nemsokára véget ér a kiküldetése. Hogyan összegezné az itt töltött öt évet?

Én az elmúlt öt évben megpróbáltam máshogy nézni erre az országra, nem csak egy kis európai országként. Dinamizálni akartam a kapcsolatainkat. Igyekeztem megismertetni olyan magyar témákat, amelyek a médián keresztül nem feltétlenül érnek ide. Ez lehetett kultúra, innováció, civil kezdeményezés. Arra törekedtem, hogy olyan kapcsolatokat építsek ki, amelyek aztán már a nagykövetség nélkül is működnek. Most úgy megyek haza, hogy azt érzem, hagyok magam mögött néhány száz portugált, aki valamire emlékezni fog abból, amit én csináltam, mondtam, és talán pozitívabban fog hozzáállni a Magyarországhoz, mögé akar látni annak, amit esetleg az újságban olvas. Nagyon sok fiatallal találkoztam, beszéltem egyetemeken, társasági klubokban, kamarákban, ahova csak lehetett, elmentem előadni. Én

abban, hogy ne hangerővel pótoljuk az érveket. Nem azt mondom, hogy óriási változást értem el, de mára úgy látom, hogy volt haszna annak, hogy felmutattam új nézőpontokat, új tartalmakat is. És remélem, többen elhitték nekem, hogy érdemes arra odafigyelni, amit mondok. Mindenkitől azzal búcsúzom itt, hogy kérem, jöjjön el Budapestre, hogy folytathassuk a beszélgetést!