Nézetkülönbségek mutatkoztak a többi között gazdaságpolitikai és környezetvédelmi, klímapolitikai ügyekben is. Az utóbbival kapcsolatban Frans Timmermans sürgette a szén-dioxid-kibocsátás megadóztatását, amit Manfred Weber elutasított, egyebek mellett kiemelve, hogy éppen egy ilyen kezdeményezés vezetett az úgynevezett sárgamellényesek tiltakozó mozgalmához Franciaországban.
A gazdaságpolitikai, államháztartási kérdésekkel kapcsolatban Frans Timmermans kifejtette, hogy több szolidaritásra van szükség a gazdasági válságok kezelésében, ezért a munkanélküliek ellátásában be kell vezetni egy úgynevezett viszontbiztosítási rendszert, egy közös pénzalapot, amelynek forrásaiból a válsággal küszködő tagországok kaphatnak segítséget, hogy ne szoruljanak a munkanélküliek ellátásának csökkentésére. Manfred Weber szerint ez a megoldás gyengítené a tagállami kormányok hajlandóságát a felelős államháztartási politikára, holott inkább önállóságra és szerkezeti reformokra kellene ösztönözni őket.
Timmermans afrikai „Marshall-tervet” szeretne
A két legnagyobb pártcsalád csúcsjelöltjének vitájában a migráció körüli ügyekben is eltérések, más-más hangsúlyok mutatkoztak. Így például míg Manfred Weber azt emelte ki, hogy elsősorban az EU külső határának hatékony védelmére, az illegális migráció visszaszorítására kell összpontosítani, Frans Timmermans kijelentette, hogy a legfontosabb egy „szolidáris menekültügyi rendszer”, és ismét leereszkednek a határsorompók az állandó belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetben, ha nem sikerül ezt megvalósítani.
Az Afrikából az EU felé irányuló migrációval kapcsolatban Manfred Weber aláhúzta, hogy mindenekelőtt a kereskedelempolitika eszközeit kell alkalmazni, szabadkereskedelmi megállapodásokon alapuló partneri kapcsolatok révén kell elősegíteni az afrikai országok fejlődését, hogy lakóik a kivándorlás helyett a hazájukban boldoguljanak. Frans Timmermans viszont kiemelte, hogy a kereskedelem nem elég, egy összetett fejlesztési program, egy „nagyszabású Marshall-terv” szükséges, valamint a „megbékélés Afrikával”, amihez az is hozzátartozik, hogy kiterjesztik az Erasmus EU-s egyetemi diákcsere ösztöndíjprogramot Afrikára.