Izrael a nyugati civilizációnkat védi – Seres László a Mandinernek

Elindult a Neokohn.hu: miért van szükség erre a portálra?

Azért, mert bár hírportál sok van, ilyen szemléletű, ilyen tartalmat kínáló hír- és véleményoldal nem létezik ma Magyarországon. A Neokohn független, konzervatív-liberális lap, amelyik megpróbálja kitágítani a hazai politikafogyasztók világát, megmutatni, hogy számos külföldi történés, folyamat szerves összefüggésben van azzal, ahogyan itthon élünk, gondolkodunk. Magyarország nagyon provinciális hely,

Csak egy példa: a migráció jóval komolyabb és sokrétűbb, árnyaltabb folyamat, mint ahogy azt a naponta migránsozó kormánymédia vagy éppen a kritikátlanul befogadó ellenzéki közeg sugallja. Zsidó portálként pláne ügyelünk arra, hogy megmutassuk, hogyan hatnak folyamatok, eszmeáramlatok a hazai vagy az európai zsidó közösségekre.

Mennyire fog kifejezetten Izraellel foglalkozni a portál? S ha már Izraellel foglalkozik, milyen alapállásból fog így tenni? Izrael kapcsán még a zsidóságon belül is számos, akár homlokegyenest eltérő véleményvilág létezik: objektíven vagy vállaltan szubjektíven akarnak Izraellel foglalkozni?

Izraellel természetesen hangsúlyosan foglalkozunk, és nem csak azért, mert a hazai zsidóság identitása szempontjából különleges országról van szó. Hanem azért is, mert a zsidó állam a közel-keleti térség egyetlen liberális demokráciája, amelynek létét évtizedek óta vonják kétségbe válogatott szomszédai, legyenek azok arab nacionalisták vagy szélsőséges iszlamisták. A legnagyobb szégyen, hogy a nemzetközi baloldal egy része is csatlakozott ehhez a kórushoz, lásd a dicstelen BDS bojkott mozgalom szerepét balosok és iszlamisták összekovácsolódásában „Neokohnokként” keménykezű politikát várnánk el a Nyugattól az intoleráns államokkal, terrorista mozgalmakkal szemben, hiszen

Nyilván nem mi fogjuk megteremteni a nemzeti konszenzust a magyar külpolitika alapértékeiben, de azt szeretnénk, hogy érthetőbbé váljon: ez ugyanaz a harc a civilizációért.

Úgy tudjuk, a portál Köves Slomó és az EMIH köreinek támogatásával indul el. Milyen lesz a viszonyuk Kövesék szervezetével? Kifejezetten együttműködnek és együtt mozognak majd, vagy épp ellenkezőleg, a legteljesebb autonómiával akarnak majd működni?

Igen, a tulajdonos cégünk a Brit Médiához tartozik, közismert, hogy ez az EMIH érdekeltsége. Függetlenségünk garantálása kezdettől magától értetődő volt. Mondjuk aki ismer, tudhatja, hogy autonóm ember vagyok, velem nem lehet sem a NER-t, sem az ellenzék valamelyik pártját kiszolgáló lapot csinálni. Számos erkölcsi és politikai kérdésben nyilván egyetértünk az EMIH-hel, de ahogy pl. a 168 órának, úgy nekünk sem feladatunk „együtt mozogni” vele. Amit szeretnénk, az a hazai zsidó egyének, közösségek önazonosságának erősítése, értékválasztásának tudatosítása.

Köves Slomó (EMIH)

Egy új, zsidósággal foglalkozó fórum nyilvánvalóan a hazai zsidóság érdeklődését is fel fogja kelteni: felkészültek – esetleg be is szállnak majd – a Mazsihisz kontra EMIH vitákra, vagy ez egyáltalán nem lesz a profiljuk?

Mi

más kérdés, hogy az egyes hírértékű történéseket nyilván megírjuk majd, ezt olvasóink joggal el is várják tőlünk. Teljesen korrekt viszonyra törekszünk a Mazsihisszel és minden más zsidó szervezettel, lappal.

Ha már magyar zsidóság: mi az ön álláspontja a hazai zsidóság mostani helyzetéről? Sokan beszélnek egy hosszú évek óta tartó, új zsidó reneszánszról, mások viszont továbbra is tartanak, félnek a magyar társadalmi antiszemitizmusról, különösen jobboldali kormányzatok esetén.

Nehéz azt mondani, hogy „a” magyar zsidóság, egyének és közösségek vannak, és természetesen épp olyan megosztottak, mint a társadalom többsége. Ez még nem is baj. De a kormányok jönnek és mennek, és a magyar zsidóság még mindig itt lesz. Az antiszemiták is mindig itt lesznek, és persze nemcsak jobboldali kormányok idején.

de az is tény, hogy a NER-hez közeli káderek – és néha maga a miniszterelnök – tűrhetetlen, sunyi kijelentéseket tesznek.

Személy szerint mi a véleménye az Orbán-kormány mostani zsidósággal, illetve Izraellel kapcsolatos politikájáról?

Annak nagyon örülök, hogy Orbánnak jó a viszonya Netanjahuval, mondjuk kérdés, hogy ez csak a személyének vagy tényleg az országnak szól-e. A Fidesz tekintélyelvű, hierarchikus szervezet, nagyon is fontos, hogy „legfelsőbb szinten” milyen tónusban beszélnek a zsidó államról, hiszen ez az a nyelvezet, ami aztán leszivárog a középkáderekhez. Az is tetszett, hogy Szijjártó Péter például – az egyre Izrael-ellenesebb EU-val szembemenve – elvetette az úgynevezett „megszállt területekről” bejövő áruk címkézését. Ami nagyon kínos viszont, az a hivatalos kettős beszéd, itt nem látok garanciát arra, hogy az elszánt neofita filoszemitizmus nem vált át egy pillanat alatt antiszemita beszédmódra, ha egyszer ilyen ukáz jönne. Önmagában a sorosozás talán még nem antiszemitizmus, de a nagytőkére, a migránsokat idehozó nemzetietlen háttérhatalomra történő miniszterelnöki utalások már simán az ismert kódokat használják. A Gábriel-emlékmű vagy Horthy kultusza is könnyen hitelteleníti az egyébként dicséretes anti-antiszemita üzeneteket.

És hogyan értékeli a Jobbik új szólamait? Meggyőzték már arról, hogy decens néppárt lettek, vagy lát még némi kivetnivalót a mostani vezető jobbikosok nézeteiben és előéletében?

Látok kivetnivalót, az nem is kifejezés.

de kicsit sok azért az egy napra eső kiszivárgott kínos dokumentumok száma. Akkor is sok, ha a kormánymédia nyilván célzottan rákeres ezekre a best of cigányozásokra, zsidózásokra. Egy ellenzéki radikáljobbos párt azonban talán még mindig kevésbé veszélyes, mint mondjuk egy kormányzati háttérrel működő Szakály professzor verbális munkássága.

A Jobbik és a baloldal – mi több, a baloldali-liberális értelmiség egyre jelentősebb része – közeledik egymáshoz. Üdvözli vagy épp elborzasztja az, amit lát?

Nagyon örülnék, ha lenne egy ütős, szabadságszerető konzlib párt, amely – a lengyel PO-hoz hasonlóan – váltópártja lehetne a nacionalista kormánypártnak. Mivel ilyen még nincs, csak balos ellenzékünk van, akiknek valahogy meg kell majd alkudniuk – jó lenne, ha Sneider Tamás, Gyöngyösi Márton és néhány társuk nem lenne része ennek az alkunak.

Nyugaton régóta inkább a szélsőbal, mintsem a radikális jobboldal terepe a zsidóellenes érzelmekre is építő Izrael-ellenesség. Ön szerint a magyar mainstream, illetve radikális jobboldal utóbbi évekbeli áthangolódása pont egy ehhez való igazodás?

Az európai radikális jobboldal elsősorban a migrációs válság miatt találta meg az iszlám fanatizmus ellen nagyon régóta harcoló zsidó államot, és valóban, nagyon érdekes, hogy közben a baloldali párhuzamos társadalom egy része meg elment a jól ismert antikolonialista, anticionista, Izraelt mint a palesztin nép elnyomóját tételező hazug narratíva felé. A Jobbik próbált ugyan néhány gesztust tenni a zsidóság felé, de nem lett Izrael-barát párt, nemrég még ugye palesztinpárti tüntetéseken láttuk őket.

Ön hosszú évek óta a kapitalizmus és a libertárius értékrend elkötelezett támogatója. Most, 11 évvel a 2008-as nagy gazdasági világválság után és – talán – röviddel az újabb nagy válság előtt is rendíthetetlen a hitében?

Igen, azt biztos nem gondolom, hogy néhány kapzsi bank, néhány államközeli gigacég vagy néhány, mindenkit hitelfelvételre buzdító kormányzati döntés érv lehetne a szabad piacgazdaság, a verseny ellen.

ez az a rendszer, amely az egyén szabadságának, kreativitásának, a békés versengésnek maximális teret ad, és lehetővé teszi a racionális önérdek-érvényesítést. Ahol ez nincs, ott szolgaság van, és baloldali vagy zöld társadalommérnökök rendezik el az életünket.

Miközben recseg-ropog a liberális demokráciák világrendje és balról és jobbról is kritizálják a korlátlan kapitalizmus receptjét, továbbra is érvényesnek találja a radikális szabad piaci érvrendszert?

Igen. Sehol a világon nem létezett eddig „korlátlan kapitalizmus”, a legközelebb talán az Egyesült Államok korai időszaka állhatott ehhez. A Világbank adatai szerint 2008-ban a világ 18 százaléka élt szélsőséges nyomorban, mára ez 8,6 százalékra csökkent. Jelentősen visszaesett a gyermekhalandóság, az analfabetizmus, nőtt a várható élettartam. Jó, nyilván szerepet játszottak célzott kormányzati programok is, de kapitalizmus nélkül, globalizáció nélkül sehol nem tartanánk, sőt.

Ismeretes egyébként, hogy a rendszerváltás környékén még balról kritizálta a fennálló rendszert, anarchista nézeteket vallva. Honnan jött ez az ifjúkori anarchizmus és mikor nézett szembe a balos anarchizmus képtelenségeivel? Egyáltalán, szembenézett?

Remélem, hogy szembenéztem, legalábbis több cikkben próbáltam megírni. A '80-as évek elején Németországban jártam gimnáziumba és egy évet egyetemre, ottani diáktársaimtól ragadt rám a radikális baloldaliság. Amikor itthon a kilencvenes évek elején-közepén otthagytam az egészet, inkább a baloldalból volt elegem, mint az államkritikából, nehezen viseltem a tulajdon lenézését, az állandó kollektivizmust, a társadalom-mérnökösködő arroganciát. Hayeket, Friedmant olvastam, egy rövid amerikai ösztöndíj alkalmából ismertem meg a libertárius mozgalmat, és nagy kedvencemet, Ayn Randet meg az objektivista filozófiát. „Neokon” csak külpolitikai kérdésekben vagyok:

ezeket meg kell dönteni.

Mi az, ami az ifjúkori anarchistaságból, izgága rendszerkritikusságból megmarad egy felnőtt, sokat látott emberben? Az életkorral járó hétköznapi bölcsesség és belátás mellett van még hely az intellektuális anarchistaságnak?

Van.