Mint felidézte, a bukovinai „kirajzások”, majd a letelepítések mindig a magyar kormány támogatásával történtek, 1945-ben is az új magyar kormány sietett segítségére a népcsoportnak. A folyamatot ellentmondások, atrocitások kísérték, hiszen ez az akkor a kitelepített németek rovására történt meg. „Az elmúlt évtizedek a sebeket már begyógyították, mi arra emlékezünk, hogy segítséget kaptunk ahhoz, hogy népcsoportunk hazára leljen ezen a tájon” – fogalmazott.
A kormány nemzetpolitikájának a bukovinai székelyek ma is a pozitív hatásait látják – mondta Potápi Árpád János.
Meg kell őrizni a települést az elnéptelenedéstől
Csibi József, Madéfalva RMDSZ-es polgármestere a madéfalvi vérengzés előzményeként felidézte, 1761-62-ben Mária Terézia elrendelte, hogy Székelyföldön szerveződjön határőrség önerőből, császári parancsnokság alatt. A székelyek évszázadokon keresztül saját hadsereggel védték a magyar határokat, így az intézkedést az ősi székely jogok elleni merényletnek tekintették.
„Ma nem a határvédelem a feladatunk, hanem az, hogy igyekezzünk jól működő helyi gazdaságot felépíteni, és megőrizzük településünket az elnéptelenedéstől” – mondta. Harcolunk a ma meglévő jogainkért, hatásköreinkért, önálló gondolkodásunk megtartásáért – jegyezte meg, hozzátéve, tapasztalják hatásköreik folyamatos elvonását. A településtől, a régiótól az államigazgatás, attól pedig a nemzetek felett ítélkező Európai Unió próbál meg elvenni jogköröket – tette hozzá.