Világméretű Bartók-verseny és fesztivál lesz a Zeneakadémián

2018. november 17. 18:13

„Nem kell magyarázni a világnak, ki volt Bartók Béla” – mondja büszkén Fekete Gyula, a Zeneakadémia tanszékvezetője. A Bartók Világverseny keretein belül több mint 200 Bartók ihlette zenemű érkezett be magyar és nemzetközi nemzetközi zeneszerzőktől, ebből pedig hat művet elő is adnak november 25-én a Zeneakadémián.

2018. november 17. 18:13
Gacsályi Sára

A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin, hegedű-és zongoraszonáták, vagy éppen számtalan népdal – nehéz lenne megmondani, miért lehetünk a leghálásabbak Bartók Bélának. A hatvannégy évet élt géniusz meghatározója volt a huszadik századi magyar és nemzetközi zenei életnek,

Bartók munkásságáról azonban hiba lenne múlt időben beszélni.

Az évtizedek távlatából is kiemelkedő zeneszerző születésének 135. évfordulója alkalmából az Emmi támogatásával nagyszabású rendezvénysorozatot szervezett Bartók alma matere, a Zeneakadémia.

A Bartók Világverseny és Fesztivál hatéves ciklusra épül, egymás után mélyülve el – a komponista életművéhez igazodva – zongora- és hegedűjátékban, kamarazenében, illetve zeneszerzésben. A verseny a fiatal művészek számára motivációt és inspirációt nyújthat, lehetőséget Bartók munkásságának felfedezésére, nem utolsó sorban pedig kaput nyithat az előtt, hogy szélesebb körben megismerjék őket. Míg 2017-ben a hegedűsök mérethették meg magukat, idén a zeneszerzőkre került a sor.

Negyven év alatti komponisták 5-6 perces szóló zongoraműveit várta a verseny, a beérkező pályaművek pedig mind a szervezőket, mind a szakmai zsűrit lenyűgözték.

Összesen 214 alkotás érkezett, 53 országból

a világ minden tájáról: a 25 magyar zeneszerző mellett a legtöbben Olaszországból, Amerikából és Dél-Amerikából jelentkeztek, ám Bartók neve üzbég, mexikói és iráni zeneszerzőket is megmozgatott.

„Nem kell magyarázni a világnak, ki volt Bartók Béla” – mondja lapunknak Fekete Gyula, a Zeneakadémia tanszékvezetője, zeneszerző, a műveket elbíráló szakmai zsűri egyik tagja. Véleménye szerint a verseny sikere is önmagában fantasztikus visszajelzés arra vonatkozóan, hogy a világ legkülönbözőbb tájain tartják számon Bartókot, a művésznek híre, hatása, inspiráló ereje van.

A zeneakadémia munkatársaiból álló előzsűri a több mint kétszáz alkotás közül tizenkettőre szűkítette a novemberi gálaesten bemutatást érdemlő darabok számát, majd a magyar és külföldi szakemberekből álló, igen nívós főzsűri ezekből választott ki hatot, amely november 25-én felhangozhat a Zeneakadémián. Azt, hogy ezen művek közül melyiket díjazzák, még Fekete Gyula sem árulhatja el, de megosztja: a főzsűri már a „komolyzene irányából érkező, intellektuális háttérrel rendelkező alkotásokkal találkozott”, hiszen ezekben nyilvánulhat meg igazán Bartók szellemisége. Mint hozzáteszi, a beérkezett többszáz mű sokszínű mezőnyében a komolyabb művek mellett például a jazz, a könnyűzene vagy éppen a népzene is utat tört magának.

Ez a sokszínűség szintén bizonyító erejű: Bartók Béla nagyságát dicséri, hogy belőle ihletet merítve 2018-ban is lehet meghökkentően újszerű műveket alkotni. Arra a kérdésre, mennyire könnyen befogadhatók ezek a darabok, a művész nevetve felel:

„nem ígérek könnyű hallgatnivalót”.

Hozzáteszi: a művek fokozott odafigyelést igényelnek a közönség részéről: szerencsés, ha a hallgató kíváncsi az újra és szokatlanra, hiszen ezek a darabok mindenképp újszerűek, furcsák, és szokatlanok. Aki kíváncsi, megtudhatja belőlük, mi történik ma a kortárs zenében – derül ki a zeneszerző szavaiból.

„Egy bemutató előtt az előadó kezében van a zeneszerző” – mondja a Mandinernek Fülei Balázs, Junior Prima-, Artisjus-, és Liszt-díjas művész, aki a november 25-i gálaesten bemutatott hat új alkotás közül hármat is játszik majd. Az előadó hozzáteszi: nagy próba ez a komponistáknak is, ilyenkor derül ki ugyanis, „hogyan működik a darab”, hiszen a zenemű egészen eddig a pontig csak papíron létezik. Ezért sorsdöntő tehát egy-egy bemutató a zeneszerző számára, ekkor tudja meg, hogy a zenész vajon azt olvasta-e ki a darabból, amit ő – szándéka szerint – mondani akart.

Fülei Balázzsal – akit a szakma formátumos Bartók-játékosként tart számon – arról kezdünk beszélgetni, vajon miből állhat Bartók megkérdőjelezhetetlen nagysága. „Fantasztikus tehetsége mellett képes volt elengedni a műveit, így azok függetlenedni tudtak az alkotótól” – osztja meg gondolatait a zongoraművész, és állítását egy hasonlattal magyarázza: olyan ez, mint amikor a szülők elengedik gyermekük kezét, és képesek felnőttként kezelni őket. Erre van szükség a zenében is: az alkotónak tudnia kell elválni darabjaitól, hogy azok önállóan, szerzőjük idő-, és térbeli korlátai közül kilépve is megállják a helyüket.

„Egy nagy zeneszerző mindig a halhatatlanságnak ír"

– teszi hozzá Fülei Balázs.

„Ha Bartók kiadott a kezéből egy darabot, azt elengedte, nem nyúlt hozzá többet. Ennek hozadéka, hogy művei tökéletesen világosak, én pedig mindig is vonzódtam ehhez a fajta tisztasághoz, nem-mellébeszéléshez” – összegzi a művész. Aztán hozzáteszi: eszébe nem jutna felhívni telefonon a zeneszerzőt azzal, hogy nem ért valamit, mert erre egyszerűen nincs szükség.

Fülei kapcsolódásai Bartókhoz nem új keletűek, hiszen a 2016-os Emlékév egyik legfoglalkoztatottabb előadója volt, és az első, aki Vietnamban megszólaltatta Bartók darabjait. A Liszt-díjas zongoraművész úgy véli, a Bartók Világverseny igen rangos és sokszínű eseménye lesz a nemzetközi zenei életnek. A verseny gálaestjén Fülei – egy Liszt-, egy Bartók-, és egy Kodály-darab mellett – három döntőbe jutott művet is játszik: egy magyar, egy ázsiai, és egy olasz zeneszerző darabját, azt remélve, a koncert közönségének igen változatos és színes estében lesz része.

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Miklós
2018. november 19. 16:49
Gondosan ügyelnek, hogy a rock zenei, ill. jazz stílusú átdolgozások - ha már néhány sznob számára sajnálatos módon megjelenhetnek - ne kapjanak nagy nyilvánosságot. Az elmúlt 50 évben számos zseniális feldolgozás keletkezett Bartók műveiből, melyeket a szűklátókörű "örökösök" nem engedtek, vagy nem akartak nyilvánosságra engedni. Most, hogy vége ennek a korszaknak, s bárki feldolgozhat Bartókot, illő lenne a jelentős alkotásokat megismerni a begyepesedett agyúaknak is. A magyar zeneszerző műveit előbb fedezték fel az angol rockerek, mint nálunk. A közismert Emerson, Lake & Palmer Allegro Barbaro feldolgozása mellet érdemes megemlíteni az East Of Eden angol zenekar 1969-es lemezén hallható II. Hegedűverseny vagy a III. Vonósnégyes témáját. 1971-ben a holland Focus együttes Eruption szvitjébe integrált a Concertoból részleteket, de ennek a műnek a megjelenését már megtorpedózta Pásztory Ditta. Az Eruption szvit felére rövidítve jelenhetett meg a Moving Waves albumon. A Bartók örökösök érdekeit védő nyomorékagyúak azonban itthon ártottak a legtöbbet. A Mini együttes "Egy este a székelyeknél" feldolgozását sem engedték a közönség elé, s pár évvel később a Panta Rhei Bartók feldolgozásokat tartalmazó lemezét bezúzatták. Ezek a taplók, akik elvágták az útját az ilyen értékes törekvéseknek, még mindig élnek...
fakutya Bobber
2018. november 18. 23:45
Kimutatták, hogy minden egyes nemzetnek megvan a maga sajátos faji stílusa, mely bizonyos zenei beállítottságban nyilvánul meg. Ha a paraszti rétegekbe külső természetű okokból olyan dallamok hatolnak be, melyek kiváló individuális személyiségek vagy közösségek – némileg magasabb zenei fokon álló idegen nemzetek – alkotásának termékei, akkor ezek az idegen tényezők lassacskán felszívódnak az adott nemzet népzenéjébe, fokozatosan átalakulnak és eltávolodnak eredeti hangzásuktól. A falusi lakosság, ha idegen melódiákat tesz magáévá, megváltoztatja és saját stílusához hajlítja, olyannyira, hogy bizonyos idő elteltével teljesen elmosódnak az eredeti vonások, és az új dallam már tősgyökeresen népivé válik. A népi stílus tisztasága egyáltalán nem vész el az újszerű harmóniák használatával. Ez a tisztaság egyedül a népzenében rejlő faji sajátosságok érzékelésének intenzitásától függ. Csak aki saját nemzete lelkébe, legelrejtettebb titkaiba mélyed, csak az alkothat olyan muzsikát, melyben kifejezésre juthat a népzene. Ha elég tehetséggel rendelkezik, műveiben ezt teljességre tudja vinni. Jóllehet a zene és festészet közti analógiák rendszerint nem sokban járulnak hozzá eme esztétikai területek talányos tartalmának megmagyarázásához, véleményem szerint mégis elég találóan meg lehet határozni a népzene viszonyulását a komponisták zenei alkotásához, a következő analógia segítségével: A falusi muzsika a zeneszerzőnek az, ami a tájképfestőnek a természet. (1925) http://mek.oszk.hu/05200/05222/html/gmbartok0003.html Remélem, igaza lesz. És hát Bartók sem képzelhető el Kocsis Zoltán nélkül https://www.youtube.com/watch?v=AwCP2US7BaU
zakar zoltán béla
2018. november 18. 11:11
Szotyihéjhegedű+ Felcsútstadion+....
koronaszepe
2018. november 18. 09:40
Zenei nagyhatalom vagyunk, ez kétségtelen... https://www.youtube.com/watch?v=ybooNbzzpbE
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!