„A magyar nacionalizmus szövetséget kötött a cionizmussal” – Soros és Orbán a téma az amerikai lapban

David P. Goldman, az Asia Times publicistája és a First Things konzervatív amerikai folyóirat korábbi szerkesztője hosszas cikkben vette védelmébe Roger Scruton világhírű brit filozófust. Nem sokkal azután, hogy Scrutont a brit kormány egy építészeti kérdésekkel foglalkozó bizottság nem fizetős elnöki tisztségére jelölte ki, brit Munkapárti képviselők antiszemitizmussal vádolták meg. Goldman szerint ez „szemtelenség”, ugyanis a brit Munkapártot mindeközben „komoly vádak érték antiszemitizmus terén”. 

Goldman, aki maga is zsidó, úgy véli, hogy a párt elnöke, Jeremy Corbyn „nyíltan keresi olyan terroristák társaságát, akik zsidókat gyilkolnak”. A szerző felidézi, hogy Corbyn a Hamászra és a Hezbollahra „barátaiként” utalt, és hogy az iráni rezsim „fizetett neki”, hogy megjelenjen az állami tévén. 2016-ban pedig lefotózták, amint részt vett egy koszorú elhelyezésében zsidókat gyilkoló palesztin terroristák sírjánál. Goldman ezeknek tükrében úgy véli, hogy a brit Munkapárt által megfogalmazott vádak nem autentikusak. „Corbyn zsidógyűlölete mély megosztottságot okozott saját pártjában”. 

A cikk ezután rátér Scruton 2014-es budapesti előadására, melyre a Munkapárt vádjai is koncentráltak. Ezen előadás során Scruton arról beszélt, hogy egyes zsidó értelmiségiek elítélően vélekedtek a nacionalizmusról a második világháború borzalmas élményeit követően, s hogy „néhányuk Soros György vonzásába került”. Goldman utal rá, hogy Soros az Orbán Viktor magyar miniszterelnök által képviselt „új magyar nacionalizmus” „ellenfele”.

A szerző tisztázza, hogy „szeretném hozzáadni hangomat a Roger Scrutont védők kórusához, egyrészt zsidóként, másrészt pedig Scruton kritikusaként (…) Nincs egyéb okom védeni Scrutont, mint hogy felháborodtam a Munkapárt álságos antiszemita-vádján, mely egy sürgetően fontos kérdést bagatellizál”. Goldman egyetértőleg idéz egy brit publicistát arról, hogy Scruton sorai mindössze kifejtették, milyen történelmi okai vannak a nacionalizmus iránti ellenérzésnek egyes zsidók részéről. „Scruton nem hogy támogatná tehát az antiszemitizmust, hanem felszólalt ellene”. Csakis Scruton szavainak „környezetükből való gyökeres kitépése” által lehetne őt antiszemitának nevezni.

Goldman ezek mellett kifejti, hogy Soros György a világ leggazdagabb magyarja, aki 400 millió dollárt fektetett be Magyarországon „a magyar politika befolyásolására”. A szerző rámutat, hogy ha Magyarország GDP-jéhez mérjük ezt az összeget, akkor egy ugyanilyen befolyást jelentő összeg az Egyesült Államok esetében a 60 milliárd dollárhoz közelítene. „Lehetetlen úgy beszélni a magyar politikáról, hogy ne mutassunk rá erre a mindenki által ismert, hatalmas tényezőre. Ismert tény, hogy a teljes magyar liberális értelmiség pénzt kapott Sorostól”. 

A szerző a továbbiakban kifejti, hogy „a magyar zsidók és a magyar nacionalizmus kapcsolata meghaladta azokat a fogalmakat, melyeket Scruton négy évvel ezelőtti előadásában lefektetett. A magyar zsidók magyar nacionalizmushoz való hozzáállásának kérdését meghaladta a zsidó nacionalizmus – azaz a cionizmus – és a magyar nacionalizmus közötti erős új szövetség. Magyarország egyike lett Izrael legjobb barátainak Európában, s ezt erősíti Orbán Viktor évtizedes barátsága Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel”. Goldman hozzáteszi, hogy „virágzik a zsidó élet Budapesten a hagyományőrző ortodox zsidók között, illetve a nagy izraeli közösségben”, azaz a diákok és itt dolgozók között. „Magyarország ma a legbiztonságosabb ország Európában a zsidók számára. Orbán gyakorta egyeztet Budapest ortodox rabbijaival, akik azt jelentik, hogy a kapcsolatuk a kormánnyal kiváló”.

A publicista szerint „Izrael állam inspirációs forrás lett a magyar nacionalisták számára”, s erről maga is megbizonyosodott Orbánnal és tanácsadóival való beszélgetései során idén. Miközben Izrael lakossága hasonló Magyarországéhoz (8 millió fő), a zsidó államnak háromszor akkora GDP-je van, illetve vezető helyet birtokol a tudományok, vállalkozás és művészetek területén, dacára állandó fenyegetettségének. Scurton tehát a szerző szerint „ártatlan a zsidógyűlölet kérdésében, s ha valamit fel lehet róni neki, az csupán az, hogy nem vette figyelembe korunk egyik legizgalmasabb politikai jelenségét, mely az Izrael állam iránti növekvő szimpátia Kelet-Európa új-nacionalista államaiban, köztük Magyarországon”.

Olvassa el ezt is: Magyarország biztos hely a bizonytalan világban – Roger Scruton a Mandinernek

Goldman esszéjét azzal zárja, hogy „egy régi vicc szerint az az antiszemita, aki jobban utálja a zsidókat a kelleténél”. A szerző szerint hasonlóképp úgy definiálhatnánk a filoszemitát, mint aki „jobban szereti a zsidókat annál, mint amennyire igazán muszáj”. Ezen elv szerint Scruton nem antiszemita, de nem is filoszemita. „Különös dolog, hogy Scruton négy évvel ezelőtti beszéde botrányt okozott. A világ már továbbhaladt. Elmaradt dolog lenne a magyar nacionalizmus antiszemita áramlatai miatt panaszkodni. A magyar nacionalizmus öntudatosan filoszemita, és lelkesen utánozza Izrael államot. Ha Istennek van humorérzéke, akkor ez bizonyára egyike a jobb tréfáinak”. 

David P. Goldman idén, Roger Scruton pedig 2017-ben adott interjút portálunknak.