A világ Scruton szerint

Magyarország biztos hely a bizonytalan világban – Roger Scruton a Mandinernek

2017. június 3. 09:44

„Minden olyannyira illékony, bizonytalan ma már. Magyarország az egyetlen hely, ami nem bizonytalan” – mondja Roger Scruton a Mandinernek. A világhírű brit konzervatív filozófus gyakran jár Magyarországra, sőt, már rendszeres lakhelye van a budapesti belvárosban. Most a Brain Bar Budapestre érkezett előadni. Ez alkalomból kérdeztük őt a világpolitika alakulásáról. Szerinte Le Pen nemzeti érzelmű szocialista, Merkel okos manipulátor, Macronról még nincs véleménye, Donald Trumpot viszont kedveli. Scruton a genderszakon végzettekről azt gondolja, ők is lehetnek hasznos tagjai a társadalomnak, ha például utcaseprőnek állnak. Interjúnk.

Jövő héten parlamenti választások lesznek Nagy-Britanniában. Az eddigi hírek szerint a toryk vezettek, majd feljött az ellenzék, végül a legfrisebb hírek szerint újraa toryk vezetnek. 

Szerintem nagy meglepetés lenne, ha nem a toryk nyernének, mivel a Munkáspártban a káosz uralkodik jelen pillanatban. De mostanában semmit nem lehet biztosra venni, senki nem gondolta, hogy bekövetkezik a Brexit, vagy hogy Trump nyeri az amerikai választásokat. 

Ön sem számolt a Brexittel és Trumppal?

Nem, nem számoltam velük. De remélem, hogy toryk nyernek, mivel szükségünk van rájuk. Ki kell találni és le kell vezényelni a Brexitet, és erre csak a toryk képesek. 

Mit gondol Theresa May eddigi tevékenységéről?

Eddig nagyon diszkrét volt. Ő nem egy showman, és nem igazán karizmatikus figura. Lépésről lépésre halad, és helyre teszi a dolgokat. De mostanában, meg kell mondjam, nem nagyon találni igazán nagyformátumú politikusokat. 

De azért szimpatizál Theresa May-jel?

Igen, egyértelműen szimpatizálok vele.

Jobban kedveli, mint például David Cameront?

Igen, jobban kedvelem. Cameron egy kedves figura volt, de nem több. Nem igazán tudtuk, milyen elvek mentén kormányoz, nem volt filozófiája. Ő üzleti tanácsadó volt korábban. Ellátta a napi teendőket, de nem tudtuk, milyen igazságok alapján kormányoz.

Gondolom, nem kedvelte a Cameron-kormány „progresszív konzervativizmusát” sem.

Nem szeretem azt a szót, hogy „progresszív”. Ez egy igazi szocialista kifejezés, egyébiránt meg egy klisé, közhely. Nem ígérhetsz mást az embereknek, csak progressziót; mert senki nem fog veled tartani, rád szavazni, ha azt mondod, reakciós vagy és visszaviszed őket egy korábbi állapotba. Azt kell mondanod, hogy haladni fogunk, de ez már nem jelent semmit. Minden progresszív abban az értelemben, hogy a következő pillanat az előző után következik. Ez tautológia.

Talán azért használják a politikusok a kliséket, mert használniuk kell?

Igen, így van. A politikusok klisékben gondolkodnak. De az egésznek semmi értelme. 

Megbocsáthatjuk nekik, hogy klisékben gondolkodnak?

Igen, megbocsáthatjuk, hiszen egy olyan politikust, aki a teljes igazságot mondja, sosem választanának meg. Reménytelen, hogy bárkit megválasszanak, aki egyenesen beszél a bonyolult valóságról.

Az igazságot említette. A Brexit és Trump után a progresszív elit azt állítja, hogy „post-truth”, azaz igazság utáni korban élünk. Igazuk van?

Ez egy tiszta nonszensz. Mármint bizonyára ma sok embernek kevésbé fontos az igazság, mint korábban; de csak azért, mert nem tudják, hogyan találjanak rá az igazságra. 

Várható egy új, hosszabb konzervatív korszak Nagy-Britanniában?

Nem tudom, nem tudom. Minden olyannyira illékony, bizonytalan ma már. Magyarország az egyetlen hely, ami nem bizonytalan. 

Emmanuel Macron

 

Franciaországban Emmanuel Macron nyert, aki középen állónak mondja magát. Mit gondol róla?

Nem tudjuk még, hogy Macron mit akar. Ki kell alakítania egy pártot, ami a „működtetők” pártja, mármint az európai vezető politikusi réteg emberének bizonyult. De igazán nem tudom, mit gondoljak róla. Tudok róla ezt-azt, de nem tudom, mit fog csinálni. Ez nagy kérdés. Fel kell találnia egy pártot és rá kell vennie egy nemzetet, hogy vele tartson. 

Jobb lett volna, ha Le Pen nyer?

Nem, nem, nem lett volna jobb, Le Pen inkompetens volt, nem ért a dolgokhoz. Az alapeszméje, Franciaország eszméje persze szimpatikus, de valamit építenie kellett volna erre, és valamit mondania kellett volna gazdaságpolitikáról, a régiókról, a mindennapi életről. 

Le Pennel és másokkal kapcsolatban azt mondják, nyakunkon a radikális jobboldal új korszaka. Biztos, hogy így van? Nem lehet, hogy Le Pen egyszerűen felvilágosult liberális, nemzeti színekben?

Éppenséggel Le Pen szocialista, de nemzeti szocialista. Habár ma a régi elnevezések, címkék már elvesztették jelentésüket. Minden politikusnak fel kell építenie egy identitást. Szerintem Le Pen csak magát adja, és elérte, amit elérhetett, többet nem fog tudni. Elérte, hogy minden francia politikus gondolkodásának középpontjában kell lennie Franciaországnak, a francia nemzet eszméjének. Így Le Pen akár nyugdíjba is mehetne.

Mit gondol a nemzetállamok eszméjének középpontba kerüléséről?

Remélem, hogy felbukkan egy olyan, koherens filozófia, ami lehetővé teszi számunkra, hogy igazi, bizalomra épülő társadalomban éljünk a nemzetállamok eszméjére alapozva. Ezt kell tennünk szerte Európában. De ehhez szükséges egy erős elköteleződés, meggyőződés. A fiataloknak pedig újra fel kell fedezniük a társadalmi tudatot, és el kell fogadniuk, hogy az élet nem pusztán az élvezetekről szól.

Angela Merkel negyedik választási győzelmének néz elébe Németországban. Hogyan ítéli meg a német kancellár tevékenységét?

Merkel okos politikus, de folyamatosan az Európa-projektet szajkózza ahelyett, hogy a valódi problémákra figyelne. Amellett, hogy okos politikus, jó manipulátor is, aki tudja, hogyan alakítsa úgy a dolgokat, hogy végül azok neki kedvezzenek. A manipulációs tehetségét igen jól használja például az EU-n belül. Sajnos ahelyett, hogy Európa önvédelmére koncentrálna, bevándorlókat fogad be és túlságosan is együttműködik az oroszokkal.

Érdekes amit mond, mert éppen az európai „radikális jobboldalt” és Donald Trumpot gyanúsítják azzal, hogy együttműködnek az oroszokkal. Hogyan látja Oroszországot?

Oroszország egy realitás, ami mindig létezni fog Európa keleti határainál. Egy KGB-s által vezetett, oligarchikus ország, amivel azonban számolni kell.

Donald Trump

 

Hogyan vélekedik Trumpról?

Talán furcsállni fogja, de én kedvelem Trumpot. Ő az, aki; csak magát adja. Szóval kedvelem. 

Nem tart tőle, hogy összejátszott az oroszokkal?

Ha az elnök tényleg igénybe vette az oroszok szolgálatait, hogy megnyerje a választást, az nagyon súlyos hiba lett volna, ez esetben le kellene mondania. 

Akik most túlságos oroszbarátsággal vádolják Trumpot, nem feledkeznek el arról, hogy Obama milyen puha volt az oroszokkal szemben? Az előző elnökválasztásokkor egy vitán azzal vádolta ellenfelét, Mitt Romneyt, hogy hidegháborús retorikát alkalmaz az oroszokkal szemben. Nem mondhatjuk, hogy Obama túlságosan oroszbarát volt?

Obama rossz elnök volt, és nagyon puha politikát folytatott a Közel-Keleten. Nem értem, miért kellett nekimennie ugyanakkor Bassar el-Aszadnak, a szíriai elnöknek, mikor Aszad ellenfelei, akiket Obama támogatott, ugyanolyan rosszfiúk voltak. Arrafelé mindenki rosszfiú, de Bassár el-Aszad az oroszok embere volt, és legalább valamiképp ellenőrizhető.

Trump éppen kilépett a párizsi klímaegyezményből. Mit gondol erről ön, aki írt egy könyvet a „zöld filozófiáról”?

A párizsi klímaegyezmény értelme nem teljesen világos előttem. Így nem tudom, Trump jól tette-e, hogy kilépett belőle; vagy jobb lett volna, ha bent marad. De nem igazán tudok a napi világpolitikáról beszélni, jobban szeretem a mögötte meghúzódó filozófiákat elemezni.

Két éve jelent meg újra a baloldal gondolkodóiról, főleg posztmodern filozófusokról írt kötete. Ma már gyakorlatilag mindennaposak a hírek az amerikai egyetemi baloldal posztmodern világából, ahol a sérelmek elkerülése nevében korlátozzák a szólásszabadságot. Mit gondol, ez egy zárt világ, ami veszélytelen, vagy nagy a befolyása?

Szerintem igazából veszélytelen, bár kétségtelen, hogy nincs sok értelme, így leginkább pénzkidobásnak és időpocsékolásnak tartom. Az egész safe space-ező egyetemi világ egyszerűen nevetséges. Nézze, sosem a gender studies végzősei irányították a világot, de belőlük is lehet hasznos és jó ember, ha például utcaseprőnek állnak. Egyébként ha van könyvem, amiért egykor támadtak, de ma már elismerést kapok érte, az a szexuális vágy filozófiájáról és egyben a nemi szerepekről írt munkám. Úgy tűnik, a kortárs fejlemények tükrében egyre többen belátják, hogy igaz, amit írtam benne. Azt hiszem, a fiatalok az amerikai egyetemeken elfeledkeztek a humorról, elfelejtettek nevetni. Ezt kellene megtanulniuk újra. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/112516