Nagy döntést hozhatnak Németországban: rögtön a választás után visszavonnák a sokat vitatott törvényt
Gazdaságilag és politikailag is bonyolult folyamat jöhet.
Herbál, kristály, füves cigi: van, aki a saját ennivalóját adja el vagy a gyerekét küldi a dílerhez, hogy a kábítószeréhez jusson. A Budapesttől alig 50 kilométerre fekvő Dányban zombiként fetrengő drogosok, erőszak és tehetetlenség jellemzik a faluban élők mindennapjait. Most helyi lakosok és illetékesek beszélik ki problémáikat. Tudósításunk.
A BAGázs Közhasznú Egyesület drogpolitikai konferenciáján jártunk, amelyet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartottak, az egész nagyelőadó megtelt az érdeklődőkkel.
A konferencia első részében a fővárostól 50 kilométerre lévő Dány település szegregátumában fellépő drogproblémákat mutatták be a község jegyzője, az ott dolgozó családsegítő szolgálat vezetője, telepi lakosok és az egyesület munkatársainak segítségével.
„Egyre durvább a helyzet”
Kanalas Aranka, aki, a Párbeszéd a roma nőkért projekt résztvevője, és egyben maga is telepi lakos, súlyos problémákról számolt be. Nagyjából öt éve jelentkezhettek a gondok, de „egyre durvább a helyzet”. Rengeteg a lopás, a betörés, olyan is van, „aki a saját kajáját adja el, hogy szerekhez juthasson”, amelyek alatt főleg a herbált, a kristályt és füves cigit kell érteni.
Dányban jellegzetesen a férfiak a drogfogyasztók, akár már tizenöt éves kortól. Kovács Krisztina, a BAGázs, felnőtt projektek szakmai vezetője Dánnyal kapcsolatban kijelentette, hogy bár súlyosak a problémák, még olyan szinten van a helyzet, hogy a közösség saját maga képes azokat megállítani –
Úgy véli a droghasználat egyfajta kiút a kilátástalanságból, „ne feledjük el, hogy egy roma szegregátumról beszélünk” – tette hozzá. A jövedelmek és az iskolai végzettség szintje is alacsonyabb az átlagnál, a családok komplex problémákkal küzdenek. Elmondta: előzetes felmérések szerint Dányban minden második-harmadik háztartás érintett a droghasználat tekintetében.
Dány: egy Pest megyei község, sok problémával
Gálné Czeglédi Henrietta, a dányi Családsegítő- és Gyermekjóléti szolgálat vezetője kijelentette, hogy az előbbi beszámolókban lefestett állapotokhoz képest a családsegítőhöz nagyon kevés jelzés érkezik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tavalyi évben egyetlen alkalommal volt jelzés droghasználatról és árusításról – három családdal kapcsolatban, akik viszont letagadták az őket ért vádakat. Mint a község lakosa, ő is érzékeli a problémákat, például a bűnözés megnövekedését. Beszámolt arról, hogy a település lakói aláírásgyűjtést is szerveztek, annak érdekében, hogy az önkormányzat számolja fel ezeket a problémákat.
Dány jegyzője, Pervainé Hangodi Ágnes megerősítette, hogy tavaly már olyan mély volt a felháborodás a telepen, hogy sokan a nevüket adták és aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy tegyen valamit az önkormányzat. „Az önkormányzat elég tehetetlenül állt az aláírásgyűjtés elé” – mondta el, hatáskör hiányában áttették az ügyet a rendőrségnek. Viszont a rendőrség a nagy halakat szeretné elfogni, emiatt a kisebb dílereket „működésben” hagyja, ezzel segítve a nyomozást. A jegyző továbbá beszámolt a magyar és a cigány lakosság közötti feszültségről, amelyet a közbiztonság romlása idéz elő.
A szer megmérgezi a község életét
És hogy milyenek a szerhasználók? Aranka szerint amikor nincs szer, akkor a függő „agresszív, tör-zúz, hol az asszonyt veri, hogy a gyereket, ha van szer, akkor már nyugodt”. Fájlalta, hogy sok gyermek ebbe a környezetbe nő bele, olyan esetről is tud, amikor
Emellett kapcsolati konfliktusokat okoz a függőség, válások vannak, tönkremegy a család – zárta.
Kovács Krisztina hozzátette: sokszor a közel állók is tehetetlennek érzik magukat, aminek egyik oka az információhiány is. Erre példaként hozta fel, hogy a telepen sokáig nem tudták, hogy ingyenes segítséget lehet kérni a leszokáshoz. Kiemelte, hogy pont emiatt fontos egy civil szervezet közbenjárása is, „nem feltétlenül a jegyző vagy a polgármester feladata, hogy megszabadítsa a települést a droghasználattól, hanem egy összefogásnak”. A BAGázs olyanfajta bizalmat tud építeni, amely a különböző intézményi szolgáltatások igénybevételét segíti elő, jó módszereket és már bevált programokkal veszik fel a harcot a problémákkal egy-egy szegregátumba, közvetítők tudnak lenni a helyi lakók és az intézmények között. „Ott tudunk állni mellettünk” – mondta.
Egy aprócska szelet a BAGázs tevékenységéből: nevelés sporttal
A jegyző elmondta: az önkormányzat először azzal próbálkozott, hogy megnövelte a rendőri jelenlétet, hogy az visszatartó erő legyen. Viszont úgy látja, hogy
mivel maguk is dányi lakosok és a családjuk is itt él, akiket így fenyegetések érhetnek. „Nem biztos, hogy célravezető megoldás volt, hogy helyi rendőrök járjanak el a helyi droghasználókkal szemben”. A családsegítő is megerősíti, hogy ennek a történetnek van egy „félelem oldala”. Bár nem feltétlenül a droghasználattal kapcsolatos, de létezik az a jelenség, hogy az intézményi munkatársak fenyegetve érzik magukat. „Mi a kollégáimmal helyi lakosok vagyunk, és amikor az érintett családban a családfő azt mondja, »bizony tudom, hogy hol laksz és megkereslek«, akkor ezek után nem tudom, hogyan tudnánk fellépni, hogyan tudnánk igazi megoldást találni”.
A kamerarendszer és a rendőrség nem elég
Szóba került a rehabilitáció is. Kovács Krisztina leszögezte, hogy ezek a programok csak önkéntesen vállalhatók, és arra sem lehet senkit sem kényszeríteni, hogy ott maradjon.
„A legnehezebb mindig az, hogy hogyan kezdjük újra a dolgokat” – mondta. Beszámolása szerint a kliensek bár tisztán érkeznek vissza, de a droghasználatot kiváltó problémák nem szűnnek meg: továbbra sincs munkájuk, továbbra sincs meg az általános iskolai végzettségük, miközben továbbra is gondoskodniuk kell a családjuk eltartásáról. Bár az egyesület próbál egy komplex program segítségével küzdeni az egyén tisztaságáért – például az oktatással vagy a munkaerőpiacra való felkészítéssel –, de erős szociális háló nélkül ez továbbra is kemény munka. Aranka úgy tapasztalja, hogy nagyon könnyű visszaesni, a rehabról visszatérőt „a haverok újra beleviszik”.
A közösség Aranka szerint meg szeretné szüntetni ezt a problémát, hiszen szinte hetente vannak emiatt veszekedések, verekedések. A helyi lakos kamerarendszer kiépítését és egy járőrszolgálat felállítását sürgette. „Viszont ha a kis hal lebukik, akkor a nagy hal rájön” – mondta. Kiemelte: akár több szervezet bevonása is pozitívan hatna. Magukon a szerhasználókon segíteni pedig úgy lehetne, ha olyan emberrel beszélnének, akikben megbíznak, mert maguk nem képes belátni, hogy szerhasználók, akkor rehabra menni lehetetlen. „Ha beszélgetünk egymással az ember rájön, hogy megkönnyebbül” – mondta.
Kovács Krisztina szerint nehezítő tényező az, hogy
ráadásul sokan fizetősnek vélték, de az is tetézi ezt, hogy a roma kultúrában nem annyira jellemző a férfiak érzelmi megnyílása, ez inkább a nőknél tapasztalható – Dány esetében könnyebb a nőkkel dolgozni és velük elkezdeni a probléma megoldását.
Kiderült, hogy a szolgáltatásokat sem lehet könnyen elérni a községben, az érintettek pedig gyakorta idegenkednek is ezektől. A családsegítő hangsúlyozta: egy addiktológiai vagy pszichológusi ellátás a környező településeken érhető el, illetve Dányon bizonyos időközönként – „ezek a dizájnerdrogok 300-500 forintba kerülnek, ennyiből a gödöllői buszra is fel lehet szállni és segítséget lehet kérni, de ha valaki nem látja be, hogy problémái vannak, az úgyse fog felülni a buszra”.
Pervainé Hangodi Ágnes reagált Aranka korábbi javaslatára, miszerint kamerákkal és rendőrökkel kell felvenni a harcot a drogok ellen. A jegyző elmondta, a kamerarendszer kiépítése elkezdődött, a járőrök jelenléte pedig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szerinte egyfajta protokollra lenne szükség, hogy mi a teendő lépésenként akkor, ha droghasználat van a családban – például mit tegyen a családsegítő, kell-e rá forrás, mert „jelenleg tanácstalanul állnak a probléma előtt”.
Témával foglalkozó cikksorozatunkat itt folytatjuk!