„Nem szeretnénk Jobbik 2.0 lenni” – Dúró Dóra a Mandinernek

Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke lapunknak adott nagyinterjújában arról beszél:

– a Jobbik mostani botrányai már nem az új pártja ügyei;

– Volner Jánossal alakulhatnak úgy a dolgok, hogy együtt folytatják a politizálást;

– a Jobbik után az új pártjában is ő szervezi az értelmiségi hátországot;

– az ellenzék zsigeri alapú szembenállása a Fidesszel egy téves politikai stratégia

– a családi életét pedig nem befolyásolták a Jobbik körüli botrányok és huzavonák.

***

Mit szól a Jobbik újabb botrányaihoz?

Azok már nem a mi ügyeink. Egyfajta kabátlopási ügybe akarnak keverni minket, holott mi áldozatok vagyunk, nem felelősök. Kialakult egy törésvonal a Mi Hazánk és a Jobbik között, de még mindig sok Jobbik-tag van lélekben már velünk. Ezek az újabb botrányok várhatóak voltak abban a tekintetben, hogy még mindig nagyon nagy feszültség volt és van is a Jobbikban.

Számítanak még csatlakozókra a Jobbik frakciójából?

Nagyon nehéz kérdés, én még a botrányos tisztújítás után sem számítottam arra, hogy mindez bekövetkezik és nem a megbékélés irányába indul a pártvezetés. E tekintetben azt mondanám most is, hogy nem számítok kilépőkre, mert az lenne a racionális, ha nem szalámizná magát tovább a Jobbik. De láttuk, hogy ez nem így történt az elmúlt hónapokban sem, úgyhogy elképzelhető, hogy lesznek még kilépők, ha a jobbító kritikákra a jövőben is kizárásokkal válaszolnak.

Neveket tud mondani?

Semmiképpen nem szeretnék. Ráadásul ha valaki kilép, még korántsem biztos, hogy fel is vesszük mozgalmunkba, hiszen

Nem szeretnénk Jobbik 2.0 lenni.

Volner Jánossal egyeztettek az átlépése ügyében?

Ő jelen pillanatban még a Jobbikért küzd. Amíg ezt a harcot vívja, nincsen vele dolgunk. Ugyanakkor nem szeretnék álszent lenni, nyilván értékrendi közösség van közöttünk, ami adott esetben azt is lehetővé tenné, hogy együtt folytassuk a közéleti szerepvállalásunkat, de még korai erről beszélni.

Tehát szívesen fogadná, ha úgy alakul a dolog?

Azt hiszem, a közös értékrendünk miatt akár úgy is alakulhat a helyzet, hogy együtt folytatjuk.

Lát arra racionális esélyt, hogy a Jobbikban bekövetkezik a megbékélés, amiről beszélt?

Nem, most már egyáltalán nem. Gyöngyösi Márton egy interjúban azt mondta: megkönnyebbült, amikor a Jobbik elveszítette a két legnagyobb szavazataránnyal megválasztott alelnökét, valamint a nyár elején engem is, aki ismertségben Vona Gábor után a második politikus voltam. Egészen pontosan úgy fogalmazott, nem épp egy diplomatához méltóan: „kidobtuk Dúró Dórát és Toroczkait, most meg utánuk dobtuk a másik hármat”. Az ilyen nyilatkozataik alapján én nem látom, hogy átéreznék az események jelentőségét.

A Mi Hazánk Mozgalom az egykori Jobbik helyébe lépne?

Értékrendi alapon szeretnénk politizálni, és nagyon sok dolgot, amit korábban a Jobbikban képviseltünk, azt most mi magunk is a zászlónkra tűztük. E tekintetben igen, ugyanakkor fontos látni, hogy a tagjelentkezőinknek csak az egyharmada érkezett a Jobbikból, kétharmada vagy nem politizált korábban, vagy civil keretek között tette. Ez szerintem nagyon nagy eredmény egy újonnan alakult párt esetében.

Milyen háttérből jönnek ezek az emberek?

Nagyon vegyes. Országos összesítésünk erről nincsen, de az alapszervezeti alakulások során beszélgetünk az emberekkel. Vannak, akiket konkrét ügyek hoznak ide, például a devizahiteles kérdés, másrészt sok tagjelentkezőnk van, aki nem talált a 2018-as választáson olyan pártot, melyre szívesen szavazott volna. Megfigyelhető volt egy olyan tendencia is, hogy a régi, klasszikus nemzeti radikálisok közül sokan átszavaztak már a Fideszre, de aki nem volt hajlandó, azok nagyon keresnek egy pártot, mely be tudja tölteni az űrt.

ezt látják most sokan bennünk.

Miben tér el a Mi Hazánk a régi Jobbiktól?

Ma már más problémák vannak a társadalomban, mint a Jobbik 2003-as párttá alakulásakor voltak. Vannak ügyek, melyek miatt aktualizálni kell a régi programot, például a kivándorlás vagy a demográfia sokkal rosszabb lett az utóbbi 15 évben, folyamatosan romlott e tekintetben is a hazai helyzet. Ezekre szerintünk óriási hangsúlyt kell fektetni.

Ezek nem eszmeiségében mások, inkább csak a kivitelezésben.

Így van.

A Mi Hazánk jobbra áll a Jobbiktól?

Politológusként inspirálónak tartom a kérdést, de mégsem hiszem, hogy más pártokhoz kellene a mi pozíciónkat meghatározni. Az ellenzék nagy hibája, hogy a kormány aktuális álláspontját mínusz eggyel szorozva alakította ki a saját programját, illetve jobbára csak Orbán Viktor leváltását tekintették programnak. Mi viszont

Van egy emelkedett alapító nyilatkozatunk és volt egy markáns, 20 pontos vitaindító programunk, ahol olyan kérdésekkel foglalkoztunk, amikkel más pártok nem, a sorkatonai alapkiképzéstől az írni-olvasni nem tudók szavazati jogának megvonásáig. Ezekre a szakpolitikai ügyekre szeretnénk koncentrálni, hiszen nem a más pártokhoz való viszony az, ami meghatározza az önértékelésünket. Tévútnak tartom azt, hogy a pártok állandóan egymással foglalkoznak: a mi szövetségeseink a magyar emberek.

Ez világos, de korábban arra kérdésre, kik a támogatóik, azt felelte: részben azok, akik sem a Fideszre, sem más pártra nem szeretnének szavazni. Ebben erősen benne van a viszonyítás, ha csak a választópolgárok részéről is.

A csatlakozók ezen része azt mutatja, hogy van egy olyan réteg, akit úgy tudunk megszólítani, hogy eddig nem szavazott, vagy legalábbis legutóbb nem szavazott. Őket nem lehet azzal besorolni, hogy a Jobbiktól jobbra álltak, hiszen sok minden más is idehozhatta őket, leginkább a csalódás. Én ezt nagy értéknek tartom.

A Jobbik szolnoki választókerületi elnöke, Szotyori-Lázár Zoltán írást közölt nemrég arról, hogyan kellene összefogni a Fidesz ellen a 2019-es EP-választáson. A Mi Hazánk Mozgalom benne lenne egy ellenzéki együttműködésben?

Jelenleg nem látunk olyan pártot a magyar közéletben, amit koalíciós társként el tudnánk fogadni vagy amivel politikai együttműködést tudnánk kötni. Konkrét ügyekben viszont hajlandóak vagyunk együttműködni, például a népesedéspolitika területén jó volna egy pártokon és ciklusokon átívelő, kiszámítható nemzeti minimum.

Szotyorinak van informális szerepe lenne a Jobbikon belül?

Köztudott, hogy néhány éve Vona Gábor lett a keresztapja, de az informális szerepével nem egészen vagyok tisztában, ezt a Jobbiktól kell megkérdezni.

Mit lát a Mi Hazánk erősségének?

Azt a fajta hitelességet, ami a megfoganása körül is megmutatkozott. Egy erőteljes, érzelmekkel átitatott vita volt, és két koncepcionális értékrendnek a szembenállása, ami létrehozta a pártunkat. Szerintem arra a fajta szemléletre igény van az ellenzéki szavazók részéről is, hogy

Ezt régen a Jobbik is így csinálta, és ez egy olyan hitelességet adott neki, ami a legfőbb ereje volt. Ez az elmúlt másfél-két évben erőteljes csorbát szenvedett, részben ez az, ami miatt megváltozott a Jobbik helye a politikai palettán. Mi következetes párt szeretnénk lenni.

Hova pozicionálja a pártot 2022-re?

Mi nem fogunk eltolódni, de reményeink szerint sikerül formálnunk az egész politikai életet, s hatással tudunk lenni még a kormányra is. A 2022-es támogatottságunkról még korai beszélni, mert még nagyon sok minden történhet addig. Látszik az, hogy a 2018-as választás után a teljes ellenzék átrendeződik, és még nem nagyon lehet látni, kik azok, akik meg tudják vetni a lábukat. Váltsunk kormányt! Váltsunk ellenzéket! – ez a jelszópárosunk, s ellenzékváltó hangulat már van is. Eddigi politikai tapasztalatom azt mutatja, a jelenlegi 2000 feletti taglétszám egy erőteljes bázist fog adni az alulról építkező mozgalmunknak, hogy működőképes párt legyünk a következő négy évben. A jövő évi európai parlamenti választásokon önálló listát fogunk állítani, ha ott minden olyan álomszerűen alakul, mint eddig a Mi Hazánkban, akkor reális célkitűzés, hogy sikerüljön legalább egy mandátumot megszereznünk.

Kiket indítanának?

Erről még korai dönteni, előbb szeretnénk jobban megismerni a tagjainkat, és a nemzeti radikális táborban, ami a Jobbiknak a sajátja volt, újra lelket öntenénk az emberekbe. Nagyon sokan csalódtak, olyanok is, akik vezető véleményformálói ennek a közösségnek. Fontos lenne elhitetni velük, hogy van olyan párt, amely képes hitelesen képviselni az értékeiket. Hogy milyen együttműködést sikerül kialakítani ezekkel az emberekkel, az még a jövő zenéje.

A kormánypártok reagáltak valamint a Mi Hazánk Mozgalomra?

Egyáltalán nem. Látom, hogy sokan foglalkoznak azzal, amit a Jobbik kitalált, hogy én Kövér Lászlóval egyeztetek a frakcióalapításról.

a köszönésen kívül nincs is vele kapcsolatom.

És a Jobbik részéről milyenek a reakciók?

Nyilván vannak visszajelzések. Most olvastam, hogy a tolcsvai szervezet is feloszlott a Jobbikban, és az ottani alpolgármesterrel együtt átjönnek a Mi Hazánk Mozgalomba, ilyen kapcsolatok nyilván vannak. De én nem agitáltam senkit sem a frakcióban, sem máshol, hogy lépjen át hozzánk, ez mindenkinek a saját lelkiismereti döntése. Próbálok azokra az erőforrásokra koncentrálni, melyek már a rendelkezésünkre állnak. Bízom benne, hogy az az értékrend, amit képviselünk, egyre több ember számára vonzó lesz. Úgy látszik, már a frakcióban is sokan megelégelték azt, ami a Jobbikban folyik; és országszerte sokan vannak, akik még csatlakozni fognak. Volner János kizárása a Jobbik belső szervezeti hálóját nagyon meg fogja viselni, szerintem egy újabb kilépési hullám indul el.

Hogyan éli meg ezeket a kilépéseket?

Nagyon hullámzó érzések kavarognak bennem még mindig. Először is: nagyon sok pozitív élményem van a Mi Hazánk Mozgalommal kapcsolatban. Toroczkai Lászlóval remek az együttműködésem, ami nagy érték, hiszen korábban sosem dolgoztunk együtt közvetlenül, valahol ez is egy zsákbamacska volt. Ezen felül a jelentkezőkkel való ismerkedésben is nagyon pozitív érzéseim vannak, jó látni, hogy a romokon már elkezdett épülni valami új dolog. Nagyon sajnálom azt a lehetőséget, ami benne volt a Jobbikban még 2014-ben is, másrészt személyileg is, például Volner János kizárása nagyon erős érzelmeket hív elő bennem.

Milyen érzelmeket?

Részben szolidaritást, részben volt bennem egy erős feszültség, mert éreztem, hogy Volner János nem való abba az irányvonalba, amit a Jobbik képvisel, de nem tudtam, hogyan fogja tudni feloldani ezt a konfliktust magában. Amikor megírta ezt a belső levelet, akkor láttam, hogy ő tényleg megpróbálja menteni a menthetőt vagy inkább a menthetetlent, hiszen úgy tűnik, heteken vagy napokon belül ki fogják zárni őt a pártból. Szerintem

amit nehezen élek meg, hiszem 13 évet töltöttem ebben a közösségben. Viszont azt is látom, hogy Volner Jánosnak nem volt már ott helye.

Az ön kizárása is egy szög volt a Jobbik koporsójában?

Igen, de Toroczkai László és az én kizárásom szinte egyszerre történt, miután a kongresszuson mi elnöki és elnökhelyettesi posztért indulva a tagság 46 százalékának támogatását vívtuk ki, ráadásul úgy, hogy nem voltak egyenlő feltételek, nem volt tiszta a tisztújítási kampány. Nagyon nem volt bölcs döntés kizárni bennünket. Azt gondolom, ez volt az első pár jókora szög, ami megpecsételte a Jobbik sorsát.

Azt nyilatkozta, a Mi Hazánk Mozgalom jelenleg az országos hálózat kialakításán és a szakmai kabinetek felállításán dolgozik. Hogy állnak?

Egy nagy nehézség van, amivel nehéz megbirkóznunk: túl sok jelentkező van. Igyekszünk alaposa körüljárni őket, nem is veszünk fel mindenkit, voltak már elutasítások is. Vigyáznunk kell mozgalmunk tisztaságára, hitelességére. Facebook-oldalunkon napi szinten követheti bárki, hol alakulnak újabb és újabb szervezeteink. Gyakorlatilag nincsen olyan nap, hogy valahol ne alakulna egy szervezet.

A Jobbikban ön szervezte az értelmiségi háttérországot. Ezt a szerepkört a Mi Hazánkban is betölti?

Igen, ugyanúgy én leszek ezért a felelős. Nagyon sok kapcsolatom van, és sok olyan ember, akiket a Jobbiknál megismertem, biztosítottak a támogatásukról. Ők már velünk tartanak, a Mi Hazánk Mozgalmat fogják segíteni rengetegen közülük, például a programalkotásban.

A régi, jobbikos szerepköréből mennyit hozott át? Ugyanazokat a témákat szeretné vinni itt is? 

Szakpolitikai téren igen. Eddig az oktatás, kultúra, média, sport témáit vittem, ehhez jöttek hozzá a női, családpolitikai kérdések, illetve a választójog, amivel korábban is foglalkoztam. Ezeket mindenképp szeretném tovább vinni, ugyanakkor egy új párt megalapításakor elnökhelyettesként több pártfeladatom is van, ami a Jobbikban nem volt, hiszen 2016 óta nem voltam döntéshozó, akkor lemondtam a frakcióelnökségi, frakcióvezető-helyettesi posztomról. A Mi Hazánkban az elnökség munkájában, a szervezeti építkezésben is aktívan részt veszek. Gyakorlatilag egy országjárás zajlik, amióta elindultunk. Találkozunk a tagokkal, vázoljuk az irányvonalakat, amiket a következő időszakban a politikában vállalni fogunk, egyeztetünk. Ezen túl az infrastruktúra kiépítésével is foglalkozom, amivel sok a munka, még akkor is, ha a most sokkal könnyebb és gyorsabb pártot alakítani, mint húsz évvel ezelőtt volt. Például az internet segítségével pillanatok alatt gyakorlatilag mindenkit elérhetünk, aki jelentkezett már hozzánk, valamint a kapcsolattartás is jóval könnyebb.

Egy-egy Facebook-bejegyzéssel mennyi embert érnek el?

Elképesztő interaktivitást mutatnak oldalaink, pl. Toroczkai Lászlónak a badacsonyi gyilkossággal kapcsolatos bejegyzését 18 ezren lájkolták. A pártszervezésnél ugyanakkor nem feltétlenül a mennyiségre megyünk, inkább arra, hogy akit megszólítottunk, azt ne veszítsük el. Toroczkai László oldalának jelenleg 150 ezer követője van, az enyémnek 88 ezer, a párt oldala is folyamatosan növekszik, heti több száz új tag csatlakozik a Facebook-oldalhoz is követőként.

Kiket céloznak meg?

Mindenkit, aki valami újdonságot szeretne. Azt hiszem,

Értékrendi alapon elutasítjuk azt a primitív hozzáállást, miszerint itt minden csak rossz lehet. Egy ellenzéki párt nem attól lesz hiteles, hogyha mindent zsigerből ellenez, hanem akkor, ha egy javaslatnak vagy egy kormányintézkedésnek a tartalmát nézi, konstruktívan. Ha egy olyan intézkedést hoz a kormány, ami a magyar emberek számára jó, akkor mi azt támogatjuk, ettől persze az ellenzék többi része rögtön Fidesz-ügynöknek minősít minket. Próbálnak ebbe a skatulyába bezárni minket, de én egyáltalán nem félek ettől. Csak a nemzet! – ami jó a magyar embereknek, azt támogatjuk, ami pedig nem, az ellen harcolunk, de a politika ilyenkor sem állhat abból, hogy csak tagadunk. Az ellenzéknek elő kell tudni állni alternatív javaslatokkal.

Ilyeneket a Momentumtól is lehet hallani. Ön lát hasonlóságot a kezdeti Momentum és a Mi Hazánk között?

Értékrendileg azért elég nagy különbségek vannak, legutóbb az abortusz ügyében volt éles vitánk. A Momentum vonatkozásában is csak azt tudom mondani, hogy ha vannak olyan ügyek, amikben egyetértünk vagy közösen állunk ki akármely pártokkal, az minket nem befolyásol. Sem az, hogy ha a Fidesz, sem az, ha az ellenzék csatlakozik egy ügyhöz, nem befolyásol minket: mi a saját értékrendünkhöz fogunk viszonyítani.

Mely régiókban erős a Mi Hazánk támogatottsága?

Teljesen vegyes, nagyjából kiegyensúlyozott. Az első időszakban Csongrád megye kiemelkedő volt, talán azért, mert Ásotthalmon volt a zászlóbontó gyűlésünk. De az első frakciónk Fejér megyében alakult, ahol mindegyik jobbikos közgyűlési tag átlépett hozzánk. Országszerte már 127 önkormányzati mandátumot veszített a Jobbik a pártszakadás során. Ha az első körben tagnak jelentkezetteket sikerül becsatornázni, meglátjuk, hol lesznek olyan területek, ahol esetlegesen kicsit gyengébben állunk, azokat nyilván erősítjük majd. Veszprémben például kiemelkedően erősek vagyunk, erősek a szervezetek, magas a tagok létszáma is. Úgy látom, nagy elmaradás sehol nincs az országban.

Látva, hogyan alakul a Jobbik és a Mi Hazánk sorsa, hogyan tekint utólag a saját kilépésére?

Nagyon sok személyes vetülete van ennek, hiszen abban a helyzetben, amiben Toroczkai Lászlóval voltunk,

Három kisgyerekem van, nem vágytam arra, hogy óriási pörgésben, médianyilvánosságban vegyek a nyakamba egy ekkora munkát, s hozzunk létre egy új pártot. Ezt követően az ásotthalmi zászlóbontáson átélt élmény egy nagyon nagy erőt adott. Az a rengeteg ember, a bennük lévő erő, elszántság, lelkesedés és a közösen átélt euforikus élmény mindenképpen arra ösztönzött, hogy folytassam, s a közösséget mentsük át. A politikai racionalitás tekintetében is sok olyan dolog van, ami miatt ez a párt sikeres lehet, például az, hogy egyhónapos pártként mérhető támogatottsága van, és annyira ismert politikusok vezetik, amihez foghatót maximum a DK tud felmutatni az ellenzéki oldalon, ahol viszont inkább hírhedt a vezető. Kétezer körüli jelentkezőnk van, miközben például az LMP hatszáz körül lehet. Ez egy olyan bázis, amelyre bőven lehet építeni.

Azt mondta, személyesen is nehéz időszak volt a kilépés körüli pár hét. A férjével, Novák Előddel hogyan tudták ezt rendezni, például akkor, amikor ön még a Jobbikban volt, de a férjét már kizárták?

Ha az ember sokat rágódik a körülményeken, akkor soha nem lesz sikeres. Az egy nagyon nehéz időszak volt a családom számára, de a házasságom nagyon stabil: mindkettőnk számára megkérdőjelezhetetlen, hogy az az életünk legfontosabb része, így tudtam, a politikában sem lehet olyan helyzet, ami a mi házasságunkat instabillá tenné. Ha Előd akkor elvárta volna, hogy abbahagyjam, gondolkodás nélkül abbahagyom. Nem olyan kérdés ez számunkra, ami a családunk életét befolyásolja. De ő is folytatta, kivárta a megfelelő pillanatot, amikor jó esélyünk volt a Jobbikot visszatéríteni a régi kerékvágásba.

És az ön kizárását hogyan élték meg családilag?

Az, hogy elinduljak Toroczkai Lászlóval elnökhelyettesként a tisztújításon, már rizikót hordozott magában, akkor már láttam, hogy nem egyenlő esélyekkel indulnak, és tudatos lejáratás zajlik Laci ellen. Azt még nem gondoltam, hogy ennek kizárás lesz a vége, még a tisztújítás után sem tartottam racionálisnak, hogy kizárnak mindkettőnket. Sajnálom, hogy így alakult. Így utólag talán elmondható, hogy a Jobbik-tagság nem ezt az utat választotta volna, ha egyenlő feltételek vannak, akkor körülbelül 70-30 arányban nyerte volna Toroczkai ezt a tisztújítást. Persze a „mi lett volna, ha” kérdésekkel nincs értelme foglalkozni, abból kell építkezni, ami van. Én nem vágytam erre, hogy az országgyűlési választások kampánya után a tisztújításon kampányoljunk, majd a kizárás és a nulláról való építkezés jöjjön.

Ásotthalmon aztán láttam, hogy nem a nulláról kell építkezni, az embereket és az értékeket hoztuk magunkkal, az ismertségünket és a barátságainkat átmentettük, s komoly politikai tapasztalattal bírunk.

A férje is alelnök a Mi Hazánk Mozgalomban. Most mit szól a dolgokhoz?

Ő is maximális fordulatszámon pörög, ami családilag nehéz ügy, de megoldjuk, ahogy eddig is megoldottuk, köszönhetően négy segítőkész nagyszülőnek is. Talán mostanra tudtuk feloldani azt a feszültséget, ami bennünk volt az elmúlt két évben a politika miatt. Annak valahogy vége kellett lennie, abban pedig, hogy ki mit választott egy adott pillanatban, sok személyes dolog is szerepet játszik.

Hogyan működik a családjuk így, hogy a gyerekekkel elsődlegesen az édesapjuk van otthon?

Főállású apaként valóban nagy támasza családunknak, de sokat foglalkozom én is velük. Ha pedig Elődöt önkéntes tartalékos honvédként behívják például határszolgálatra, akkor szinte minden rám hárul. Szerintem azok a nők tudnak sikeresek lenni, akiket a családban egyenrangúnak kezelnek. Nálunk ez soha nem okozott problémát: ha valamilyen ütközés volt egy program kapcsán, megpróbáltuk feloldani, amiben testvéreink is segítenek. Vagy például jövő héten is, amikor egy munkanapon tanítási szünet lesz, a kislányommal megyek a Parlamentbe, ahol többek közt épp egy diákcsoportot fogadok intézménylátogatásuk keretében.

Milyen ma a hazai politikában nőnek lenni?

Van előnye és hátránya is. Nekem a szerepek összeegyeztetésében személy szerint inkább az anyaság okozott gondot, mint a női lét, mert anyának lenni egy más világ. Míg a többiek arról beszélgetnek, mi volt a Walking Dead legújabb epizódjában, nehezen tudok kapcsolódni, mert

Ez magányossá teszi az embert egy ilyen közegben. Ezen felül vannak férfiak, akik azt gondolják, egy nő kisebb teherbírású, de erre rá lehet cáfolni.

Akkor mi az előnye?

Az, hogy más szemlélettel látja az ember a világot és új nézőpontokat, nagyobb kompromisszumkészséget tud hozni a politikába a folyamatos harc és ellenállás helyett, amivel különleges tud lenni. A választók is jobban megjegyeznek egy nőt, hiszen a kuriózum okán jobban emlékeznek rá, ez az előrejutásban is segíthet. Másrészt az sem véletlen, hogy egy párt sem meri megtenni, hogy az országos listán az első öt jelölt közé ne tegyen nőt, és mivel a szavazók többsége nő, egy odafordulás megfigyelhető, még akkor is, ha néha olyan erőltetett, mint amilyen a Fidesz részéről.

Mire gondol?

Arra, hogy azt látom, egy tudatos kormányzati döntésre, amikor felkészülnek, és szakmai alapon próbálják meghozni, akkor az a szemlélet nagyon messze van attól, amit egyénileg, saját véleményként nyilatkoznak a nőkről. Látszik az, hogy ami az ő véleményük, az nem az, mint amit a társadalmi elvárások alátámasztanak. Ez szerintem disszonáns.

Novák Katalin demográfiai kiállásával tud azonosulni?

Figyelembe kell vennünk,

Én korábban is javasoltam, hogy férfiak is vitatkozzanak a nők szerepéről. Emellett mindenképp látom hitelességét annak, ha egy nő átél valamit, és úgy formál véleményt, vagy nagycsaládosként a tapasztalataira támaszkodik. Nem nagyon foglalkozom azzal, hogy ki nő a politikában, igyekszem a karaktereket is kiállásaik alapján megítélni. A családpolitikában például nagyon hitelesnek látom Révész Máriuszt is, aki férfi létére foglalkozik ezzel a területtel.

A saját témáiról mit lehet tudni, milyen tematikákkal foglalkozik majd a közeljövőben?

Most az abortusz témakörében a magzatok szívhangjának meghallgatására tett javaslatom a legaktuálisabb, erről nemsokára döntenek, bár papírforma szerint megint el fogja utasítani a kormánypárt, de így is örülök, hogy sikerült a témára figyelmet irányítani. Ezen kívül pedig az EP-választás kapcsán az uniós kérdések, valamint a Mi Hazánk vitaindítójában szereplő húsz pont az, amivel dolgoznom kell a közeljövőben. Tabudöntően, olyan fontos témákkal, melyekkel más pártok nem foglalkoznak, legyen szó a bizonyos esetekben szükséges iskolai szegregációról vagy a tb-járulékot akár évek-évtizedek óta nem fizető egészségügyi „potyautasok” nem életmentő orvosi beavatkozásainak szerintünk indokolt megtagadásáról.

Interjúfotók: Bánszegi Rebeka